Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-60
69. erssigoa ülés janndr2§. 1SS5. 307 tfíek-e? És mivel recompensálta ezekért a jogszolgáltatást, az igazságügyi politika? Bátor vagyok azt kérdezni, vájjon a t igazságügyminister ur tetí-e lépéseket arra nézve, vagy adta e jelét annak, hogy teszem a bírák fizetései javíttassanak? Hát én t. ház, felhívom a t. minister ur figyelmét például a törvényszéki elnökök dotatiójára, a kiknek nemcsak hivatalt, hanem társadalmi állást is kell tölteniök, valamint a kir. táblánál alkalmazott és újabban törvény által módosítani szándékolt pótbirói állásokkal egybekötött fizetéseknek csekélységére. Lehetséges-e, hogy azon egyének, a kik életük delén vannak és családalapítás gondjaival küzdenek, kiknek kezére olyan nagy érdekek vannak bízva, mint a bírák kezére, t. i. vagyoni és egyéni szabadság érdekei, mondom t. ház, lehetséges e azon egyének ilyen dotatiója mellett azt remélhetni, hogy a bírói függetlenségnek egyik legfontosabb alkatrésze, a bírák kellő dotatiója nélkül a justitia terén javulást várhassunk, javulást várhassunk különösen a jelenlegi előlép tetési rendszer mellett, mely az önérzetet és munkakedvet egyiránt elöli. Not ház, én azt nem hiszem. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Nem hiszem, különösen akkor, midőn másrészről alig van tárcza, melyben a személyes járandóságok évenkint ne emeltetnének, avagy újabbnál újabb beruházások és építkezések ne történnének. Csak az igazságügyi tárcza az, a mely a kormánynak és törvényhozásnak mostoha gyermeke és pedig egyszerűen azon indokból, mert atyja, az igazságügy minister ur mostoha. (Igaz! Ugy tan! a baloldalon.) Ezzel kapcsolatosan legyen szabad még némelyeket felemlítenem magára az administratióra nézve is, de nem azért, hogy egyes esetekkel foglalkozzam, hanem hogy egyszerűen csak jelezzem azon általános irányt, a mely az administratio terén mutatkozik. Szabad legyen mindenekelőtt felvetnem azon kérdést, hogy miképen képzel a t. minister ur jó administratiót azon törvényszéki elnöki hatáskörben, melylyel ezek a bírák munkaképességére, tevékenységére, ügybuzgalmára és rendszeretetére nézve bírnak ? Képzeli-e ezt magának különösen akkor, midőn az administratio csak ugy és akkor lehet hatályos, ha az közvetlenül kezeltetik? Avagy talán az igazságügyministerium ugy vélekedik, hogy minden egyes apró kérdésnél a fegyelmi törvényt és az azzal összeköttetésben levő nagy apparátust hozzunk mozgásba, a helyett, hogy egyszerűen administrativ intézkedéssel segítsünk ? Sőt tovább megyek. Ott vannak a felső bíróságok. Hogyan képzeli a t. minister ur például, hogy a jelenlegi szervezet mellett felső'bíróságoknál az elnökök, bármily ügybuzgó, tevékeny és bármily képes egyének legyenek is, azon nagy testületek működését a justitia kezelésének érdekében figyelemmel kisérhessék. Ez teljes lehetetlen. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) T. ház! A felső bíróságoknál az ügyek nyugalmas ellátása nem a kényelem kérdése, hanem ez igazságszolgáltatási fontossággal biró kérdés. Hogyan képzeli a t. minister ur, hojry felső bíróságainknál a jelenlegi munkakeretben oly ítéletek keletkezzenek, mint pl. a külföldi hasonló bíróságoknál, melyeknek ítéletei valóságos responsn prudentumok tekintélyével bírnak. Hogyan képzeli ezt különösen akkor, midőn felsőbb bíróságainknak az egyes ügyek elintézésére oly csekély idejük van, akkor, midőn bíráink a tömérdek munka miatt testileg-lelkileg ki vannak merülve; midőn anyagi és alaki jogintézményeink területén a lehető legnagyobb zavar és rendetlenség uralkodik, valóban bámulatos azon nyugalom, melylyel a minister ur ezen állapotokat tekinti, mert ha figyelembe veszszük azt, hogy Magyarország felső bíróságainál, mire pedig a t. minister ur egész büszkeséggel hivatkozik, ily óriási munkát és a munkának oly óriási számát kell elvégezni, mint a minőt azok tényleg végeznek, a mit én különben az igazság rovására menő ealamitásnak tartok különösen akkor, midőn a birót a tömérdek szóbeliség öli, midőn, ha a collegiális bíráskodás előnyeit compromittálni és a bírót tévedéseknek és az ebből folyó kellemetlenségeknek kitenni nem akarjuk, akkor nálunk épen megfordítva a bírónak kétszeres időt kellene engedni arra, hogy nehéz kötelességeiket alaposan teljesíthessék, pedig a tapasztalat nálunk az, hogy ssemben más országokkal, valóban megdöbbentő az aránytalanság, mit felső bíráink más modern országok hasonló bíróságaival szemben végeznek és minden valószínűség szerint ezzel összhangzásban fog állani a jogállapotok azon bizonytalansága is, mely nálunk ezen calamitás miatt kikerülhetleB. T. ház! Mindezek, a miket, nem mint coneret eseteket, hanem mint az általános iránynak és szellemnek szomorú jelzőit hoztam fel, mondom, mindezek általam csak azért lettek elmondva, hogy kimutassam és igazoljam azon irányzat alkatelemeit, melyek Magyarország igazságügyi politikáját 10 éven keresztül odavezették, hogy justitiánk sorsa felet; méltán aggódnunk kell és hogy ma már nincs szakember — talán a t. előadó urat kivéve, a ki ugy látszik teljesen meg van nyugodva a jelenlegi állapotok felett, mondom, a ki Magyarország jelenlegi igazságügyi politikáját határozottan el ne ítélné. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ha mi azt tartjuk, a mint modern államban a törvényhozásnak minden körülmények közt tartani kell, hogy jó justitia és birói függetlenség a polgári szabadságnak egyik fő alaposzlopát képezi: akkor azon irányzattal, melyet 39*
