Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-60
306 66. orssságos ülés január 29. 1S86. féle rendszabályok által nem korlátolt önkénykedésnek legyen kitehető, nem mondom, hogy ki van téve, de ez csakis biráinknak érdeme, de kitehető, a minő Magyarország. Van-e még más magát modernnek tartó ország, a hol például H vizsgálati fogság fontos tekintete, szigorú rendszabályok hiányában, pusztán a bírónak kegyelmére lenne bízva, mint nálunk, hol egy irány kezd kifejlődni, mely a vizsgálati fogságot nem a bűnügy vagy a társadalom biztonsági intézkedésének, hanem modern vallatási eszköznek cekiníi és a vizsgálatot akár van alapos ok, akár nincs, egyenesen az elfogatáson kezdi és hol a vizsgálati fogság egy-két, sőt sokszor több évig is tart, hol továbbá az egyéni jog és szabadság érdekei felett nem a biró előtt kifejtő és élő igazság, hanem sokszor kétes értékű vizsgálóbírói vagy végtárgyalási laza és a védelem által nem ellenőrizhető feljegyzések döntenek. Ily állapotokkal szemben még mindig oda utalni az országot, hogy — alkotmányos életének tizenhetedik esztendejében midőn már ezelőtt tíz-tizenkét esztendővel is volt egy javaslat készülőben —legyen türelemmel és várakozással: felfogásom szerint valóban súlyos mulasztás, melyet menteni semmi körülmények között nem lehet. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ily körülmények közt t. képviselőház, kétszeres fontossággal birna az, hogy a t. igazságügyi kormányzat legalább magára a szervezet erejére fektessen súlyt, hogy a szervezet— értem a birói szervezetet — legyen erős, hogy legalább ennek erőssége pótolja azon hiányokat és bajokat, melyek igazságszolgáltatásunknak egész vonalán kifejlődnek. Es mégis csodálatos t. ház, hogy valahányszor itt e helyen az utóbbi tiz év alatt törvényalkotásokkal és javaslatokkal állottunk szemközt, azoknak majdnem mindegyike, melyek t. i. a szervezetre vonatkoztak, desorganisatorius jellegűek voltak. 1869. és 1871-ben, melyek fe téren a korszakos alkotások évei voltak, megalkottalak a birói hatalom gyakorlása és a birói szervezetre vonatkozó törvények, melyek igazságszolgáltatásunk alapintézményeit képezték. Alig hogy a jelen kormány átvette Magyarország ügyeinek vezetését, nemsokára benyujtatott azon törvényjavaslat, mely Magyarország elsőfolyamodású bíráinak összegét egyszerre s a maga egészében mobilisálta. Nem tagadom t. képviselőház, hogy akkor ezen törvényt én is megszavaztam. De megszavaztam t. képviselőház azért, mert a pénzügyi helyzetre történt olyatén hivatkozás, mely azt czélozta, hogy a súlyos válságból akként kell kibontakozni, hogy az ország adózó polgáraira újabb és nagyfokú terhek ne rovassanak. Fel volt vetve a salus reipublicae kérdése és midőn erről van szó, ha az komoly és őszinte — fájdalom, ilyennek nem bizonyult — én egy perczig sem szoktam habozni, hogy ily nehéz kérdésben állást foglaljak. De midőn ezeu törvény meghozatott, ugyanannak egyik szakasza, azon nagy horderejű intézkedést, mely a birák függetlenségének attribútumait felfüggesztette, azzal kívánta pótolni, hogy a végszervezetnek a 3 év elteltével leendő törvénybe iktatását meghatározta. Ma t. ház, közel 10 esztendeje múlt el ennek és ma távolabb állunk a szervezet törvénybe iktatásától, mint akkor, mert az igazságügyminister ur ma már 5 esztendőt helyez kilátásba, midőn majd ezeu szervezet törvénybe iktatható lesz, sőt azóta is niegtöríénik az, a mivel közelebb is találkozni fogunk, hogy egyik vagy másik törvényszék suhswtentíáját kérdésessé teszszük, a melynek természetes következménye a birák nyugdíjazhatósága és áthelyezhetősége lesz. Kérdem, hogy ez nem desorganisatorius jellegű intézkedés? de menjünk tovább. Tudjuk, hogy 1875-ben megalkottatott egy törvény, melyben az igazságügyminister felhatíümaztatott, hogy a királyi táblák biráit a legfőbb törvényszéknél esetről esetre, a felmerülő körülményekhez képest alkalmazhassa, ugyanezen nyomon 1880-ban, megalkottatott egy másik törvény, melyben az igazságügyminister ur felhatalmazást kért és nyert, hogy a királyi táblánál felhalmozódott hátralékok feldolgozására az első bíróságoktól bírákat hívhasson be. Hát kérdem ismét t. ház, nem desorganisatorius természetű intézkedések-e ezek? melyek egyfelől a bíráknak kedvezmények nyújtását teszik lehetővé, másfelől megbontják azon fokozati instantiákat, melyek annak idején törvénykezésünk alapintézményeiként megállapítva lettek. {Igaz! Ugy van! a baloldalon.) De tovább megyek t. ház (Halljuk!) és kérdem, hogy a pótbirói intézményre vonatkozó sok törvény, mely intézménynek sanálására egyébként újabban törvényjavaslat nyújtatott be, nem mindmegannyi destrualó intézkedés? vagy azon legközelebb megalkotott törvény, nielylyel a legfőbb itélőszéki elnöki állás az országbírói állástól elkülönittetett és ennek szelleme vájjon nem desorganisatorius-e, ha nem is a birói functio, de azon irányzat tekintetében, mely abban nyilvánul és mely a bíróságokat megfosztotta még azon deeorumtól is, hogy az ország legfőbb bíróságának elnöki állásával egy országos méltóság állását ne minden esetben lehessen összeköttetésbe hozni. (Ugy van! a baloldalon.) Sőt t. ház, ha a szervezet teréről a jogszolgáltatás terére tekintünk, azt mondom, hogy például a bagatell-törvény- behozatala, vagy a sommás perek illetékességi körének kiterjesztése, vagy & felebbezések megszorítása, megengedem, hogy szükséges intézkedések, de irányukban és természetükben nem csökkentését jelentik-e a jogi garautiáknak és nem-e desorganisatorius termesze-