Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-60

r 60. országos filé fejlemények és vívmányok Magyarország jogéletének fejlődésével és sajátlagos viszonyaival lehetőleg összhangba hozassanak: akkor azt gondolom, hogy nem lesz méltatlan azon vád, melyet az igazságügyi kormányzat ellen emelünk azért, hogy ma az alkotmányos kormányzat 17-ik évében még mindig ott vagyunk, hogy sem egészben, sem részben nem fekszik egy ily javaslat a ház előtt. {Igás! ügy van ! a baloldalon.) Nem akarok t. ház, mélyen belemenni azon részletek fejtegetésébe, melyeket talán fel kellene karolnom, hogy kimutassam, milyen nagy e miatt a jogélet bizonytalansága Magyarországon •és hogy hány ezer és ezer pernek képezi forrását azon körülmény, hogy e tekintetben majdnem törvényen kivül állunk, mert hiszen helyesen jeleztetett közelebb egy szaktanácskozmány alkalmával, hogy jogirodalmunkban még az összes érvényben levő jogtételeket tartalmazó munka is hiányzik; (Igaz! Ugy van! a baloldalon) minél én részemről még tovább megyek és azt állítom, hogy ily munkálatot összeállítani nem is lehet, mert az legfeljebb csak egy érdekes polémia értékével birna a felett, hogy mi vau ma Magyarországon érvényben és mi nines, inert például ideiglenes törvénykezési szabályoknak azon nagy horderejű kijelentését, hogy a nyilvánkönyvek tárgyát képező ingatlanok vagy jogok szerzésévei kapcsolatos ügyekben az osztrák polgári törvénykönyvnek ide vágó intézkedése tovább is érvényben maradt, holott e törvénykönyvnek aligha van oly intézkedése, melyet a telekkönyvi ügyekkel közelebbi vagy távolabbi összeköttetésbe hozni ne lehetne; nem is említve továbbá azt, hogy például épen e bizonytalanság miatt ajudicatura terén oly nagy a zavar és az ingadozás, hogy hazánknak különben iskolázott és önfeláldozó birói kara kénytelen sokszor általánosságban megállapított jogtételeket is felbontani és ez által a judicaturát még bizonytalanabbá és zavarosobbá tenni; nem is említve, mondom, mindezeket, a jogélet mai helyzete olyan, mely engemet annak kijelentésére indít, hogy a polgári törvénykönyv megalkotásával ily nagyfokú késedelmezést tanúsítani, a minő az igazságügyi kormányzat részéről tanúsíttatott, felfogásom szerint feljogosít arra, hogy az igazságügyi kormányzatot ha talán nagyon erős szavakkal elítélendőnek nem is, de minden esetre méltán megrovandónak tartsam. (Helyeslés abalol dalon.) Itt van például t. ház, hogy egyébről ne is szóljak, a polgári magánjog terén annak egy csekély kiszakított része: a tulajdon- és birtokjog állapotokra vonatkozó helyzet. (Halljuk!) Mindnyájan tudjuk, hogy a tulajdon- és birtokjogviszonyokra. vonatkozólag nálunk még mindig az osztrák polgári törvénykönyvnek néhány elavult és szűkkeretíí intézkedései és a telekkönyvi pátens, melylyel szerencsénkre az absolut kormány MaKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. III. KÖTET. s január 29. 1885. %QK gyarországot megajándékozta, azok irányadók most is. Nem is említve azon körülményeket, melyekre nézve legközelebb egy sanáló törvényjavaslat beterjesztetett, mint például a térmérték megállapítása vagy a birtok localitása, mind ez ideig nem történt semmi arra, hogy például oly nagy horderejű kérdés, minő a tényleges birtoklás és telekkönyvi tulajdon közötti összefüggés szabályoztassék; nem történt semmi arra nézve, hogy a telekkönyvi jogok szemben harmadik jogszerzőkkel érvénytelenség alapján megtámadhatók legyenek ; nem történt semmi arra nézve, hogy a tulajdonjog korlátozása és az egyetemleges jelzálogok harmadik személyek jogaira vonatkozó hatásukban a telekkönyvi intézmény keretében tisztáztassanak. Nem történt semmi arra nézve, hogy a hagyatékok beszavatolása kötelezővé tétessék, hogy a telekkönyvek a tényleges állapottal összhangzóan vezettessenek; mindezekre vonatkozólag és még sok más egyébre nézve nem történt semmi és ezen nagyfokú mulasztások előidézték azt, hogy ma egy törvényjavaslattal állunk szemben, a mely Magyarországon mozgásba fogja hozni az összes telekkönyvekre vonatkozó jogokat, hogy továbbá e téren a legnagyobb óvatosságra, hosszú időre és nagy költségre lesz szükség, hogy a bajok sanáltassanak. Ha a kormány e tekintetben időnkint valamit tett volna, nem következtek volna be mindezen bajok, a melyek, hogy egyebet ne mondjak, nemsokára oly zaklatásokat fognak maguk után vonni, melyek az állam polgárainak nemcsak idejét fogják igénybe venni, de zsebét is nagy mértékben terhelni fogják. Nem állunk máskép a törvénykezési rendszer tekintetében sem. Mit hallottunk a minister úrtól mondani & szóbeliség és közvetlenségre fektetett perrendtartás behozatalára vonatkozólag? azt, a mit eddig, hogy a munkálat hadad. De initsem hallottunk a minister úrtól arra nézve, hogy ha azon munka majd készen lesz, nem fogja-e nézetét egy szaktanácskozmány megváltoztatni. És ez által ezen égetően szükséges reform behozatalát késleltetni. Pedig ma már nincs véleményeltérés az ország szakköreiben és a perlekedő polgárok között arra nézve, hogy a jelen állapot rossz és tarthatatlan és hogy ezen gyökeresen segíteni csak a szóbeli közvetlen perrendtartás behozatala által válik lehetővé. Nekem pedig egyénileg nincs kétségem az iránt — megfontolva mondom ki a szót — hogy ezen reform keresztülvitelére tiz év még talán annak is elégséges, ki ezen reform megvalósításához tájékozatlanul ugyan, de kellő ügybuzgalommal és határozottsággal fog. És azután — hogy refíectáljak a minister urnak a büntető eljárásra vonatkozólag kifejezett nézeteire is — valóban nem hiszem, hogy legyen ország, a melyben az egyéni jog és szabadság oly laza és semmi39