Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-60

304 60- orsüágo* ttléo január 29. 1885 Én az igazságügyminister urnak sem jóakaratában, sem kiváló jogászi tehetségében nem kétkedem és nem kétkedtem soha, de a baj nem is itt fekszik, hanem azon önmegadásban és megnyugvásban, melyet a t. minister ur azon légkörben tanúsít, a hová jutott és a hol az önérzetes és czéltudatos politika nem kell {JJgy van! balfelöl) és a hol a gyökeres reformok iránt hagyományos ellenszenv uralkodik, {Igaz! JJgy van! balfelől) innen van, hogy daczára azoknak, miket az igazságügyminister ur mondani méltóztatott, de a mikre vissza fogok térni, igazságügyünk fejlődése határozottan stagnál és az elvtelenség és rendszertelenség itt is annyira lábra kapott, hogy igazságszolgáltatásunkat méltán komoly bajok bekövetkezésétől lehet félteni. {JJgy van! balfelöl.) De ez nem is csuda t. ház, mert mikor téved be e terembe az igazságügyi politika? Betéved akkor, midőn az igazságszolgáltatást vagy teljes fennakadás fenyegeti vagy a mikor az igazságügy érdekeit politikai tekintetek érintik. Vájjon azoknak az aprólékos törvényjavaslatoknak, a melyekre az igazságügyminister ur az imént hivatkozott, minők például a pótbiróságokra, a felebbezések korlátozására vagy a milyen maga a perrendtartási novella és más hasonló intézkedések valának czéljuk és feladatuk nem miudig és mindenkor az volt-e, hogy e megakadással fenyegető justitia bajain ideiglenesen is segítsünk? Hát ezt nevezi a minister ur reformnak ? No én azt annak nem tartom. Vessünk csak egy pillantást magára a jelenlegi cabinet ténykedésére a nélkül, hogy e helyütt magával a kérdések lényegével kívánnék foglalkozni és azon párhuzamra, a mely a jelenlegi kormánynak igazságügyi politikáját az őt megelőzött kormányokéval a tevékenység terén szembeállítja és akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy nrig a jelenlegi kormányt megelőzött kormányok rövid, vagy legalább a jelenlegihez képest rövid tartamú működésük alatt nemesak eltisztították azt a romhalmazt, melyet a magán jogéletnek 1848-ban történt összeroskadása természetszerűleg maga után hagyott, nemcsak megalkották azon alapintézményeket, melyek Magyarország igazságszolgáltatását európai lábra állították, nemcsak kijelölték azon irányt, melyet e tekintetben követnünk kell és melyeknek czélja az volt, a létezők közül a jót megtartsuk és fejleszszük, a hiányokat pedig pótoljuk; addig t. ház, a jelen kormánynak 10 éven át, mert én a jelen kormánynak működését visszavezetem a jelenlegi cabinet egész politikai életére, ismétlem 10 éven keresztül követett politikája tekintetében méltán joggal felvethetjük azon kérdést, hogy mi hát az, a mit a jelen kormány tett ? mert egyhangú a vélemény a szakkörökben és az országban, hogy az igazságügyi politika szomorú helyzetbe jutott. Hát t. ház, megkísértem — követve azon ! sorrendet, mely sorrendben a t. minister ur szólni i méltóztatott — kifejtését és beigazolását annak, hogy az irány és a szellem, mely igazságügyi politikánkba magát befészkelte, határozottan retrográd, nem oly értelemben értem ezt, hogy ebben az intézményeknek a társadalomra vonatkozó hatását kívánom jelezni, hanem magára az igazságügyre vonatkozólag állítom, hogy annak fejlődését határozottan retrográd irányúnak tartom. A főbaj t. ház, nemcsak ott van, hogy a gyökeres és szükséges reform megalkotása elmulasztatott, hanem ott, hogy a jelenlegi kormányzat megrontotta még azon alapintézményeket is, melyekre Magyarország justitiáját az ezelőtti törvényhozások felépíteni akarták. T. ház! Az igazságügynek általános kerete körülbelül három csoportra osztható. Teszem ezt ép azért, hogy kövessem azon sorrendet, a melyet a t. igazságügyminister ur — nem a concret esetekre vonatkozólag, a melyekről megemlékezett — hanem általánosságban felállított. Az egyik az anyagi jog területe, a másik a törvénykezési rendszer, a harmadik a szervezet és ezzel kapcsolatban az administratio. A mi már az elsőt illeti, eltekintve azon szerintem is jó törvényektől, melyek például a hitel terén megalkottattak, a mely törvényeknek előmunkálatai azonban nem a jelenlegi cabinet érdemeit képezik, de melyekből a részt szívesen kiadom a t. igazságügyminister urnak, eltekinívemondom, a váltó-, kereskedelmi és csődtörvénytől, vagy eltekintve például más téren a büntető törvénytől, melynek én különben valami különös hozsannát kiáltani nem akarok, mert alighanem rövid idő alatt kell, hogy reform alá kerüljön, (ügy van! a szélsőbalon) eltekintve mindezektől, itt van az általános polgári törvénykönyv, a melyről a t. igazságügyminister ur is megemlékezett. Hát én, t. ház, ismerem azon nehézségeket, melyekkel ily törvény megalkotása jár. Tudom azt, hogy ezt sem elhamarkodni, sem könnyen megalkotni nem lehet. De ha figyelembe veszem egyrészről azon körülményt, hogy azon nagy szaktanácskozmány óta, mely épen a t. minister ur elnöklete alatt, a codificatio és receptio körüli nézetek érdekében tartatott, immár 12 esztendő előtt; ha figyelembe veszem, hogy az anyagi polgári magánjog terén teljes anarchia uralkodik, a melyet edzett birói karunk jogérzete és elméleti ismeretei és képességei legfölebb enyhíteni, de megszüntetni nem képesek, mert hiszen naponkint látjuk az egymásnak ellentmondó Ítéleteknek sokaságát; ha figyelembe veszem t. ház, hogy az a nyag, mely e téren az alkotó erőnek rendelkezésére sietett, mind a tudomány, mind 4 kész codexek terén oly nagy, hogy ezekkel szemben valami újat alkotni igen nehéz és bajos lesz és legfölebb arra van szükség, hogy az e tekintetbeni