Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-60

II. orsságoe fii* j.m*rtr 29. 1885. 3Q3 például Szentgyörgyi euriai biró, báró Apor táblai elnök stb, tán ez a legutóbbi esetre vonatkozik, a deésire. Ott a ministeri biztos a tanácskozáson jelen volt, magának kiadatta a végzéseket és az ítéleteket az irattárból, ezeket bírálat alá vette. (Halljuk ! Malijuk!) Ha a vizsgálatnak nemcsak az a czélja, hogy a visszaélések constaíáltassanak, hanem az is, hogy a ministeri biztos az illetőkről jelentést tegyen, hogy —- a mint Veszter Imre képviselő ur magát kifejezte — a törvényszék ereje és gyengeségéről meggyőződjék; ez nem történhetik másképen t. ház, mint ugy, ha a ministeri biztos a tanácskozásokon jelen van. Befolyást nem gyakorolhat az Ítélethozatalra, de hallja az előadókat, látja miképen kezelik az ügyeket, ügyel arra, vájjon az ügyviteli szabályok megtartatnak-e, nem a judicatura, hanem a forma tekintetében. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Hogy a törvényszék működéséről magának meggyőződést szerezzen, megszemléli az irattárat is és ezen megszemlélés némelykor igen üdvös eredményű. Csak egy esetet hozok fel, mikor a ministeri biztos bizonyos törvényszék megvizsgálása alkalmával azt vette észre, hogy vannak telekkönyvi ügyek, melyek néhány hét alatt intéztettek el s már is espediálva vannak, mig mások, melyek hónapok előtt intéztettek el, még nincsenek expediálva. Ennek nyomán kiadatta magának az illető beadványokat és azon meggyőződésre jutott, hogy azon ügyek expediáltattak rövid idő alatt, melyekre vonatkozó folyamodványokat a telekkönyvi tisztviselők készítettek, ellenben azok, melyeket mások készítettek, hátramaradtak. (Mozgás.) Ennek következtében a szükséges intézkedést megtette, erről jelentést adott be, én pedig az illető tisztviselőket más helyre tettem át, hogy a zugirászat megszűnjék. (Általános helyeslés.) Ez által derült ki, hogy a biztos az irattárra is kitérj esztette a vizsgálatot. Ez alkalommal az irattárból kivéve némely határozatokat, azon meggyőződést is szerezte, hogy azon határozatok, a melyek hozattak, a felsőbb bíróságoknál elfogadott judicatura elvével egyben-másban összhangzásban nincsenek. Hogy akkor az illetőket figyelmeztette: Uraim! Figyelmeztetem önöket, hogy a Curiának ilyen és ilyen döntvénye van, jövőben tehát ezt vegyék figyelembe — én ezt a bírói tekintély aláásásának nem tekinthetem. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem az, ki az elkövetett hibákra figyelmeztet, nem az, ki e hibákat figyelmeztetés által megelőzni iparkodik, nem az rendíti meg a birói tekintélyt, hanem az, ki a hibákat elköveti, vagy f palástolj a. (Zajos helyeslés jobbfelöl.) Én azt hiszem, hogy e tekintetben a bíróság tekintélye megrenűítésének vádja alól magamat tökéletesen tisztáztam és most kérem a t házat, méltóztassék a költségvetést elfogadni. (Hosszantartó zajos éljenzés a jobboldalon.) Horánszky Nándor: T. ház! Valamint egyfelől őszinte örömemre szolgál az, hogy a t. igazságügyminister ur a vita folyamán felszólalt és igy alkalmat szolgáltatott nekem arra, hogy beszédének főbb momentumaira reflexióimat megtehessem, még pedig lehetőleg követvén azon sorrendet, melyet a t. minister ur felállítani méltóztatott, habár concret esetekkel nem is fogok foglalkozni, hanem inkább azon általános irányt tartva szem előtt, mely igazságügyi politikánkba magát beélte és a dolgokat oda vezette, hogy az igazságügy helyzetét hazánkban valami nagyon szerencsésnek mondani épenséggel nem lehet — addig másrészt lehetetlen, hogy sajnálkozásomat ki ne fejezzem azon rövid és sovány előterjesztés fölött, melylyel a pénzügyi bizottság igen t. előadója tegnap a vitát bevezette. Valóban még csak egy lépés e téren előre s azzal fogunk találkozni, hogy előadóink, midőn azon székben fellépnek, az egyes javaslatok ajánlásánál a t. háznak egyszerűen azt fogják mondani: t. ház! szavazzunk! (Derültség balfelől.) Ugy látszik t. ház, hogy hanyatlóban van fénye azon előadói széknek is, mint sok másnak e házban, melyről egykor jeles férfiak meggyőződésük teljes erejével, képességük teljes mértékével karolták fel a javaslatokat, osztva és kapva csapásokat, melyek által azután a situatio annyira tisztult, hogy a helyzettel ugy a ház, mint az ország a maga teljes egészében állott szemközt. (Igaz! balfelől.) Midőn azonban ezt constatálnám és feladatom tulajdonképeni megoldására áttérnék, önmagam iránti kötelességnek kívánok eleget tenni akkor, midőn előre is megjegyzem, hogy engem felszólalásomban egyáltalában nem vezetnek oly motívumok, melyek különösen az utóbbi időben a sajtó terén, de más téren is jobbra és balra az igen t. igazságügyminister ur működése ellenében bizonyos nagy társadalmi áramlatok nyomása alatt felmerültek, hanem vezet kizárólag maga az ügy és az igazságügy fontos tekintete, (Élénk helyeslés balfelől) a melyre nézve nem lehet eltérés e házban és országban, hogy azon tényezők közt, a melyek egy jól berendezett államnak és közéletnek alkotó elemeit képezik, az igazságszolgáltatás elsőrangú fontossággal bir. (Élénk helyeslés. Ugy van! balfelől.) Ez az alapszempont vezet engem, midőn sietek kijelenteni, hogy kormányzatunkban, fájdalom, a justitia érdekei iránti állandó érzék az utóbbi időkben nagy mértékben hanyatlott, mert nemcsak hogy fejlődést és életre való reformokat nem látunk, de azt hiszem és igyekszem kifejteni és igazolni, hogy e téren oly nagy a visszaesés, miszerint azt szónélkül hagyni kötelességmulasztás nélkül nem lehet.