Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-60

SOS ft. wm,é$m llés J»«-'ir at. ÍSS5, ha egyben vagy másban azoknak megváltozását némelykor sajnálom is és eszembe jutnak — csak tréfásan mondom — azon az én koromban sokszor hallott dalnak a szavai: „Hej, de szép volt hajdanában, A fokosnak fénykorában, Pesten életünk." (Derültség.) De ezen idők lejártak, azokat többé visszavarázsolni nem lehet.(Igaz! TJgy van! jóbbfelől.)De meg kell elégedni a fejlődésnek folytonosságával és ha a haladásnak annyi jelemellett talán egybenmásban a multat jobbnak találjuk is, ezért a jövőt feláldozni nem lehet. De hogy a juridicumra a múltban jobb nem volt, azt merem állítani. A fizetésekre nézve azt mondták, hogy ezek csekélyek. Ha pénzügyi viszonyaink megengednék, senki sem tenné szivesebben, mint én, hogy nemcsak a bíráknak, hanem a többi tisztviselőknek is fizetését javítanám. Magam is ezen osztálynak fia levén, nagyon is tudom, hogy mily küzdelmekkel jár ily fizetés mellett az élet. De itt a pénzügyi helyzet az irányadó. Orbán Balázs képviselő nr azonban sokkal tovább megy s azt mondja, hogy a birák nagyon is jól vannak fizetve (Derültség) és ő maga részéről az úgynevezett napidíjakat, a melyeket akkor kapnak, mikor a birák vagy bírósági tisztviselők másfelé mennek vagy mint erdélyiesen mondják, kiszállnak, sem törvénynyel megegyezőnek, sem méltányosnak nem tartja, mert ha az illető ott dolgozik, a hová kiküldetett, nem dolgozik odahaza, miért kelljen tehát őt kétszer fizetni? Ennek oka igen egyszerű, mert midőn máshová megy, azért nem szűnik meg odahaza a családja fentartásának szükséglete, nem szűnik meg szállása és az ezzel kapcsolatos költség. Neki azon a helyen, a hol van, külön szállást kell fogadnia, magát élelmeznie kell s ezért kapja a napidíját, mely a rangfokozathoz mérsékelten Magyarországon mindig a régi időkben is, megvolt. Ha pedig hosszabb időre szól a kiküldés, akkor nem kap napidíjat, hanem átalányt, mely fizetésének felét teszi s ugy e tekintetben panaszra ok nincs. (Helyeslés jobbfélöl.) Most ki kell térnem egy oly ellenvetésre és szemrehányásra, a melyre a legkevésbé voltam elkészülve s ezt Ferenczy képviselő ur tette. A t. képviselő ugyanis azt mondta, hogy én a birói tekintélyt aláásom, sőt ha jól hallottam, még azt a kifejezést is használta, a mi talán szónoki hevében csúszott ki szájából, hogy én brutális vagyok. T. ház! Hogy valaki, a ki engem ismer, (Hosszantartó zajos derültség és éljenzés) azt mondhassa, hogy én brutális vagyok, erre elkészülve nem voltam. (Élénk tetszés.) Még szolgámmal sem bánok brutálisan, de legkevésbé a bírákkal. Mi által bizonyította a t. képviselő ur azt, hogy én a birák tekintélyét aláásom és brutális vagyok ? Először azzal hogy antichambriroztatoni a bírákat nemcsak nálam, hanam a ministerelnök urnái is, tehát kétszer. Én nem tudom, hogy ez alatt mit ért a t. képviselő ur? Hogy én a bírákat vagy bírósági hivatalnokokat, a kik a vidékről feljönnek és magukat személyesen bemutatni akarják, fogadom, velük beszélek, ez nagyon természetes; hogy nekem kedves dolog, ha személyesen megismerkedhetem azokkal, a kiknek sorsára befolyásom van és hogy nekem kedves dolog, ha olyanokkal találkozom, a kikkel a régi időben egészen más viszonyban állottam, az is igen természetes. (Helyeslés.) Sőt én felhasználom az alkalmat, hogy az illetők személye és viszonyai iránt magamat tájékozzam. (Delyeslés.) Vagy azt érti a t. képviselő ur az antichambrirozás alatt, hogy én őket várakoztatom órákig minden ok nélkül? Azt merőben tagadom. Ha fogadás van és vannak 30-an, a kik jelentkeznek, természetes, hogy egyiket a másik után kell fogadnom. (Tetszés.) De ha nincs is fogadás napja, méltóztassék a t. képviselő ur magának meggyőződést szerezni arról, én akár délelőtt, akár délután, akár este mindig bebocsátom, a ki velem szólni akar. (Élénk helyeslés. Felkiáltások: Ugy van !) Soha senkit el nem utasítottam, soha nem várakoztattam, legfeljebb csak addig, míg az illető referáló tanácsos a maga dolgát elvégezte. (Élénk helyeslés.) A második, a mivel aláástam a birák tekintélyét — a képviselő ur szerint — hogy a boszniai bíróságoknál megüresedett állomások betöltésére nemcsak pótbirákat, de fogalmazókat is felszólítottam. T. ház! Boszniában két törvényszéki tanácsosi állás üresedett meg; egyik, a melylyel a törvényszéki elnökség is egybe van kapcsolva, 1,800 frt fizetéssel, 400 frt lakbérrel és 1,000 frt pótlékkal jár; a másik állomással nem jár az elnökség, hanem előadói tiszt és ez ugyanazon fizetéssel, de csak 600 frt pótlékkal van egybekötve. Ezek az állomások üresedvén meg, felszólítottam nemcsak a pótbirákat, hanem az egy fokkal alattuk álló fogalmazókat is, hogy a kinek kedve van ez állomások elfoglalására, vállalkozzanak. Nem értem, mivel sérthettem meg a birói tekintélyt az által, hogy nemcsak a bírákat, hanem a fogalmazókat is felszólítottam. Mindig azt vetik szememre, hogy a bureaueratiai szellemet tartom szem előtt; a bureaueraticus szellemnek ugyan csak a legnagyobb kinövése volna,, ha sértés lenne egy bíróra nézve az, ha vele egy téren működő, bár egy fokkal alantabb álló tisztviselő szintén feiszólittatik a pályázatra. (Helyeslés a jobboldalon.) A harmadik vád az volt, hogy a ministeri biztos, tán az én tudtomon kivül, a birói tekintélyt aláásta vagy megrendítette egy erdélyi vizsgálat alkalmával. Nem tudom, ez az utóbbi időre vonatkozik-e, mert Erdélyben többen vizsgáltak, igy