Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-60
§96 m ' *"«*£»« Alt* Január 29 1885. ződni a t. ház, hogy alaptalan az a vád, mintha irányelvek nélkül történt volna a munkálkodás. (Helyeslés a jobboldalon.) A szaktanácskozmányokban pedig nem szobatudósok — mint az előttem szólott képviselő urnak tetszett állítani — hanem a biró- és ügyvédi karnak jeles tagjai vesznek részt, kik a gyakorlati élet szükségeit ismerik és tapasztalataikat a hazai törvényhozás javára itt értékesítik. A mi a polgári perrendtartást illeti, a szóbeliség és közvetlenség alapján, más országokban, hol kész anyag volt, különösen a német birodalomban, a hol a porosz polgári perrendtartás úgyszólván alapját képezte, 1871-ben határoztatott el és 1879-ben léptettetett életbe. Az osztrák törvényhozás hasonlóképen 1871-ben hozott ez iránt határozatot, 1876-ban benyujtatott a tervezet, visszavonatott s még most sincs meg. Nálunk e tekintetben is történtek oly lépések, melyek a czéit nagyban megközelítik. Mind Plosz, mind Emmer a rájuk bízott részt kidolgozták, ez most nyomtatás alatt van. Több ív nálam van, mindenki meggyőződhetik róla, ha hozzám fárad. És igy e munka is nemsokára a közönség kezében lesz. Hogy az elveket, a melyeken alapszik, a jogászegyletben megvitatták és mindenki a maga álláspontját védelmezte és saját munkásságának irányzatát, helyességét bizonyította, az mindenki előtt ismeretes, ki figyelemmel kiséri a jogi téren történteket. Harmadik a bűnügyi eljárás. E körül úgyszólván egész legenda képződött. Azt állították és állítják, hogy én a curiai tanácselnök által még elődöm felszólítására, de általam fentartott megbízásból készített eljárást tökéletesen elejtettem. Mások, mint Lázár t. képviselő ur, azt hallották vagy olvasták, hogy a tanácselnök munkálatát az én rendelkezésem alá bocsátani nem akarja, ennélfogva azt tárgyalni nem is lehet. A mi az utóbbit illeti, miután a szerző elkészítve azt nekem átadta, az kinyomatott az igíizságságügyministerium megbízásából és annak rendeletére szétküldetett azon tagoknak, kik a tanácskozmányban részt fognak venni: hogy mit jelenthessen az, hogy rendelkezésre nem akarja bocsátani, azt én nem értem. (Helyeslés jobbfelöl.) Rendelkezésre bocsátotta akkor, mikor a manuscriptumot átadta. Erre nézve is megindultak a tanácskozások s a kik a büntető joggal és eljárással foglalkoznak, igen jól tudják, mily irányban ós mik voltak a sarkkérdések. És méltá nyolni fogják azt is, hogy időt és tért kívántam engedni a kérdések alapos megvitatására azoknak is, kiket a tanácskozásra meg nem hívhattam, (Helyeslés jobbfelöl) mert minden szakértőt oda meghívni nem lehet. Meghívtam azonban a tanácskozásra az ügyvédi és bírói kar több tagját, kik a büntető joggal és eljárással foglalkoznak és miután a speciális indokolás azon pontra jutott, hogy annak folytatása szükségessé teszi, hogy az alapelvek iránt történjék megállapodás, ez alapelvekre vonatkozó kérdések szétküldettek és a jövő hó második felében azok fölött a tanácskozást megkezdjük, így tehát e tekintetben is tovább vagyunk az egyszerű kezdeményezésnél. Kész a munkálat. A szaktanácskozmány az alap elveket vagy el fogja fogadni vagy módosítja és ehhez képest lehetend tovább haladni. Ezek vonatkoznak a törvényhozási művekre. Megérintették többen a törvénykezést és annak hiányait. Majdnem minden felszólaló a tábla decentralisatiój át és a királyi táblák szaporítását feltétlenül szükségesnek és czélszertínek mondotta. Tökéletesen osztozom e nézetben, még azon nézetben is, melyet Szarvas város t. képviselője nyilvánított, hogy ez társadalmi tekintetben is igen előnyös és a mely szempontból többen ezt ostromolni óhajtották: nemzetiségi szempontból is csak czélszertí és üdvös következményekkel járhat. Azonban a decentralisatio nagy refornvkérdésekkel van összeköttetésben. Előbb, a mint azoknak legalább alapelveire nézve nincs megállapodás, a számra nézve nehéz határozatot hozni. Nem mondom én azt, hogy nem lehet egyáltalán — bizonyos városokban, akárhogy alakuljanak a viszonyok, mindég lesznek táblák— azok oly helyek, hogy nem lehet kétség a táblák ottani elhelyezésére. Azoknak azután szaporítása az igaz, az ügy menetét egy időre talán az új beosztás előtt megakasztaná, de nagy kérdés, vájjon ezen megakasztás hátrányát a táblák előbbi felállításának előnyei nem ellensúlyoznák-e ? De azon törvényjavaslat, melyet én a múlt országgyűlésen beadtam s melyben a királyi táblák decentralisatiój át és azután a végszervezés megállapítását indítványoztam, a t. ház a múlt országgyűlésen olyképen módosította, hogy egyidejűleg a királyi táblák decentralisatiójával történjék a törvényszékek végszervezése és erre ötévi, míg most a másik igazságügyi bizottság négy évi határidőt tűzött ki. Itt sem lehet talán mondani, hogy Ígéretek tétettek, de be nem váltattak. Bemutattam a törvényjavaslatot, melyben az elv ki lett mondva, hogy előbb a tábla decentralisatiój a, azután a végszervezés történjék. Az ellenkező okok előtt meghajlottam és ezt egyidejűleg létesítendőnek elfogadom. Egyébiránt a kérdés nemcsak jogi kérdés, de ámbár természetére nézve főleg az. De a ki a mi viszonyainkat ismeri, a ki figyelemmel kisérte azokat, a melyek történtek, a ki arra ügyel csak, hogy mily hullámokat vert fel egy törvényszéknek áthelyezése vagy megszüntetése, az bizonyosan át fogja látni, hogy ezen kérdés más irányban is mint szorosan vett jogiban sok nehézségre, sok küzdelemre okot és /
