Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-59

SS. orsságw filés január 38 1885. 289 miféle irányban, arról csak a lapokban különböző hosszú időközökben megjelenő jelentésekből értesülünk. A mi a legfontosabb, a családjog, az örökjog szabályozása, ha ezek különválva bármennyire tudós egyén tollából fognak eredni, megvallom, hogy részint az egyöntetűség, részint a rendszer irányában abból valami jó, az ország közvéleményének és a kor igényeinek megfelelő általános polgári törvénykönyvet nehezen várhatunk. A mik a codificatio terén ezelőtt történtek, azok jórészben ugyan a t. ministerur korában történtek, a nélkül azonban, hogy azokból valami érdemet tulajdoníthatna magának, liyen pl. a váltójog, a kereskedelmi jog, ilyen a szerzői jogról szóló törvény, ezek mind az igazságügyminister ar tárczáján kivül jöttek létre. Ilyen a legközelebb benyújtott törvényjavaslat a vízjogról, ilyen a beterjesztendő bányajog iránti javaslat Ezek mind oly fontos alkotások, melyekben kétségtelenül hanem is az igazságügyminister ur kezének, de minden esetre az igazságügyi politika szellemének kellene észleltetni. Megengedem, hogy szigorúan nem tartoztak oda, de ha valódi jogalkotásokról szólunk, ezeket fel kell említeni akkor, midőn ezekre ama codificationalis hat ezer forintból a kormány semmit kimutatni nem képes. Legújabban igaz,beterjesztette a niinister nr a telekkönyvi törvényjavaslatot, de hogy ez a közhitelnek mennyiben váland előnyére, majd meglátjuk. Mielőtt az előbb jelzett fontos ügyekre áttérnék, szólanom kell az ügyvédi kar érdekeiről, a nélkül, hogy e részben elfogultsággal vádoltathassam. Ez ügyben már a műit országgyűlés utolsó ülésszaka végén terjedelmesebben felszólalva, kimutattam számos anomáliákat, melyek általában az ügyvédi karra vonatkozólag nemcsak a vidéken, hanem itt a Budapesten létező ügyvédi kar kebelében is a minister ur által nem mondom erőszakolt, de némileg oly irányban vezetett kormányzati befolyás következményei, hogy azon hatáskört, melylyel a törvény szerint meg vannak bízva, megtartaniok lehetetlenné vált. Szóltam akkor több oly intézkedéséről a minister urnak, melyek inkább voltak arra hivatva, hogy az ügyvédi karnak tevékenységét megölj ék, semhogy annak fejlődését előidézzék és úgyszólván elősegítsék. Hogy az ügyvédi kar helyzete bizonytalan ily körülmények közt főleg tekintettel arra, hogy a minister ur már ismételve beterjesztette az ügyvédi rendtartás reformjáról szóló törvényjavaslatot, a mi jelenleg ugyan, hála istennek nincs beterjesztve, mert főleg, ha ugyanazt terjesztette volna be, a baj rosszabbá vált volna magánál a gyógyszernél — nem lévén beterjesztve semminemű javaslat, kétségtelenül áll ma is azon szomorú viszony, mely az ügyvédi karra, nézve országszerte az anyagi megélhetés biztosítása tekintetében oly megoldást vár, mely KÉPVH. NAPLÓ 1884—-87. III. KÖTET. | nélkül nincs meg az az erkölcsi fölény, melyet a törvényhozás már az eddigi ügyvédi rendtartásban és az igazságügyminister a legutóbb beterjesztett törvényjavaslat indokolásában is mindannyiszor hangsúlyozott és a mely erkölcsi fölénynek megóvása mellett az anyagi helyzetről is gondoskodni kellene. Ez azonban mint általában az egészségügyi politika, a kormánynak és törvényhozásnak ugy látszik mostoha gyermekét képezi. Ebbe hitet, reményt helyezni nem lehet. Mindenkinek lehetőleg oda kell törekedni, hogy azon igazságügyi politika és azon vezérelvek, melyek által egy íüggetlen szabad államot valósággal jogállammá lehet tenni, ha az igazságügyminister ur azoknak valósítására nem vállalkoznék, alkalmas pillanatban képesebb és bátrabb kezek által oldassanak meg, melyekkel Magyarországot e téren egy erős birói, ügyvédi, ügyészi karral kapcsolatosan a becsületes munkás képességek megóvása mellett újrateremteni s ezáltal az ügyvédi karra nézve is javulást szerezni egyedül lehet. Áttérek t. ház, börtönügyi rendszerünkre. Ez az úgynevezett Csemegi-féle codexnek egyik kifolyása. Megteremtette a börtönök különféle fokozatait és elnevezéseit: a börtönöket fegyházakat, fogházakat stb., és mielőtt ezek bizonyos irányban fejlesztettek vagy fokozatosan átalakíttattak volna, életbeléptettetett maga a büntetőtörvény. Ennek aztán mi a következménye ? Mind e napig láttuk és látjuk, hogy fegyházbüntetésre ítéltetnek emberek és nincs, a hol az ítéletet végrehajthassák; keresnek börtönt — nincs. És mit csinál a minister ur ? Intézkedik úgynevezett kisegítő börtönökről. Mik azok a kisegítő börtönök? Törvényszéki fogházak, melyek különben is alig képesek az új büntetőtörvény könyv szerint az általuk elítélt bűnösöket befogadni, a minister rendelete szerint és a büntető törvénykönyv 92. §-a szerint, tehát lehetőleg enyhén elítélt egyéneket tartoztak elébb egy és fél évig, később egy évre a fogság kiállása végett bevenni. És miképen kezeltetik ezen rendszer? A t, minister ur legjobban fogja tudni, mert hisz az a központban kezeltetik. Fel vannak ugyan véve azok a börtönök, a nélkül azonban, hogy a kellő létszámra figyelemmel lennének. A ministeriumnál van ugyan nyilvántartás arra nézve, hogy melyik törvényszéknél hány börtönhelyiség van, hány bűnöst lehet vala befogadni; nagy baj azonban, hogy az oda szállítás nagyon lassú és költséges. (Halljuk!) Az átszállítás iránt ugyanis legelsőbben is a ministerhez intézek kérdést. Felteszem, hogy pl. az illető 6 hónapra van elítélve, A törvényszék azt mondj a, hogy az átszállítás lehetséges, mert hely van. Akkor eltelik 2 hónap s csak akkor indítják el a bűnöst, hogy oda szállítsák. Mikorra pedig 37