Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-59
288 59. országos ülés január 28. 1885. urnái és ezt természetesnek tartom, előbbre való dolog a politika, mint az igazságszolgáltatás. Ismeretes előttem, hogy a bírói és bírósági hivatalnoknak állása a politikai élet terén bizonyos korlátokat szab eléje; de azt is tudom, hogy kevés biró van az országban, ki megtudja magától tagadni az önálló gondolkodást s a kormány eljárásának szelíd jellegű bírálatát. Már most állítható-e, hogy a magyar bírói kar mitsem íog veszteni reputatiójából még abban az esetben sem, ha az állásokat mind a kormány feltétlen hivei vagy azok, kik czélzatosan, tehetség nélkül ilyenekül viselkednek, foglalják el és épen a tehetséges és önérzetes rész a mostoha bánásmód folytán visszamenekül a közigazgatás terére, mert hát igaz ugyan, hogy ott restaurálnak, de oly divatot, mint az igazságügyministeriumban, még sem folytatnak. Szerintem a bírói kinevezéseknél csupán a képesség és érdem jöhet tekintetbe s az oly irányú eljárás, mely más alapokból indul ki. csak a birói kar desorganisatiójával végződhetik. Ezek után tisztelettel kijelentem, hogy a költségvetést nem szavazom meg. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Lázár Ádám: T. ház! Óhajtottam volna, hogy a t. igazságügyi minister ur több hozzá intézett igen fontos kérdésre és felszólalásra némi tájékozásul annál inkább méltóztatott volna felelni, mert megvallva az igazat, a t. előadó ur nagyon soványan terjesztette be ezen költségvetési javaslatot és azt hiszem, hogy ő is arra számított, hogy az eddigi igen helyes szokás szerint a t. szakminister ur fog felszólalni és fogja a házat bizonyos fontos és érdekesebb tárgyak iránt tájékozni, hogy ez által egyfelől a tárgyalás hosszadalmassága, másfelől bizonyos, talán tárgy nélküli beszédek elkeriiltessenek. Azonban ugy látom, hogy azon eljárás, mely eddig, — nem mondom minden körülmények közt — de többnyire követésre talált, ez alkalommal is követtetni szándékoltatik, hogy mikor a feliratkozott szónokok elmondották szerény nézeteiket, akkor fog az igazságügyi minister ur felelni és legfelebb személyes kérdés vagy helyreigazítás vagy félreértés czíme alatt szólalhatunk fel, de érdemleges tárgyalásról többé szó sem lehet. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ezeket előre bátorkodván t megjegyezni, áttérek magára a költségvetésre. És itt is tisztelettel kell megjegyeznem, hogy több rendbeli igazságügyi költségvetési -vita alkalmával szerencsém lévén felszólalni, a nélkül, hogy a mai tárgyalás alkalmával is több előttem, főleg ezen padokról felszólalt képviselőtársaim által hangoztatott eszmék és észrevételek ismétlésével a t. ház nagybecsű ügyelmét fárasztani kívánnám, szólani fogok csak néhány lényeges pontról, különösen a börtönrendszerről, az építkezésekről és a beruházásokról. (Halljuk!) T. ház, igazságügyi politika ez idő szerint hazánkban, ugy látszik, létezőnek nem tekinthető. A mint láttuk az eddig lezajlott költségvetési vitákból, azok közgazdasági, közlekedési, nemzetiségi, vallási és társadalmi téren mozogtak s habár mindezen különböző mozzanatok elég fontossággal bírnak arra, hogy a közérdeklődés és közfigyelem mellett mindenki általános rokon szenvét felköltsék, fájdalommal nélkülöztük mindezeknél az igazságügyi politikának, mint minden irányban a társadalom terén és minden mozzanatban egy czél- és öntudatos politikának jelentkezését. Ugy látszik, ha valami van a magyar képviselőházban, az épen az igazságügyi politika, hiánya. Ennek folytán nem is gondolhatunk arra, hogy akár a törvényhozástól, akár a kormánytól ezen utón üdvös és jóravaló alkotásokat várjunk. Mert alkotásnak csak nem lehet tekinteni, a mi legközelebbről az ország egyik legnagyobb méltósága, az országbírói állással történt, a, mely a hagyományok, nem akarom mondani, a nemzeti múzeum régiségtárába helyeztetett. Avagy alkotásnak lehet-e nevezni, a mit legközelebb az igazságügyminister ur előterjesztett a királyi táblai pótbirák megszüntetése tárgyában, a helye tt, hogy a királyi táblák annyiszor hangsúlyozott é s ismételve megígért decentralisatiója körül valamit tett volna. Hogy a királyi táblai pótbirák iránt beadott törvényjavaslat mikor és miként — megengedem ezen költségvetés után — oldatik meg, az egyelőre még titok, de kétségtelen azon anomália, a mely a királyi táblai pótbirák egyik vagy másik osztályba való helyezésében nyilvánul, a mely intézkedés, ha minden tekintetben megütné is a mértéket, már csak azért, hogy ; ezen királyi kinevezéstől függő állásokra minden kinevezés nélkül osztályozza az illetőket, nem ütheti meg a mértéket. Ha valahol, ugy az igazságügy terén volt érez hető évek óta a codíficatio szüksége. Ezen irányban eddig sem tervszerűségről, sem rendszerről szó nem volt. Voltak idők, mikor a költségvetésben ezen czímen: codificationalis költségekre 30,000 frt szerepelt, de ez később mindig alábbszállt, jelenleg 6,000 frt van előirányozva. A ki ezt tekinti, azon hitben lehet, hogy mikor nagyobb codificationalis költségek voltak előirányozva, akkor minden organicus törvények megalkottattak és most már csak a foldozásra 6,000 frt elegendő. Azonban fájdalom, a mindennapi tapasztalás mutatja, hogy ez nem igy van. Az előadó ur szólott a polgári törvénykönyvről, hogy annak különböző részei különböző egyének által fognak megalkottatni. Hogy
