Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-59

5S. országos filé* jannir 28. 1886. 285 mely azt mondja, hogy a tagosítás! költségek jóváhagyás végett a ministerhez felterjesztendők. Véleményem szerint ez nem azt teszi, hogy ezek a költségek feltétlenül a minister ur által álkpítandók meg, hanem csak azt jelenti, hogy a minister ur ellenőrizhesse, nehogy valamely törvénytelen, jogtalan költség csúszon bele. E helyett azonban rendeleti utón a t. minister ur behozta azt az eljárást, hogy még a költségvetés jóváhagyása le nem érkezik, addig semmi további lépés nem tehető. Ennek az a következménye, hogy sokszor 2 esztendő múlva érkezik le a jóváhagyás ; sőt a hol volt bátorsága az illető birtokosságnak és az illető bírónak, hogy megindítsa az eljárást addig is mig a jóváhagyott költségvetés leérkezik, volt arra eset, hogy már be is fejeztetett a tagosítás a mikorára a jóváhagyott költségvetés leérkezett. A birtokrendezés és úrbéri kérdések olyanok a Királyhágón túli részeken, hogy azok okvetlenül orvoslást kivannak. Kötetekre menőt lehetne irni és beszélni az ott felmerült visszás viszonyokról ; én azonban nem akarom ezzel a t. ház türelmét fárasztani, hanem felkérem a t. igazságügy minister urat, hogy kímélje meg a szegény, szenvedő birtokos közönséget a törvényhozásnak attól a külföldieskedő irányától, a melyet Erdélyre és az ott előfordult esetekre alkalmazni nem lehet. Én azt hiszem, hogy ha a 48-iki törvényekben már előlegesen kifejezett elvet követné, sokkal rövidebben befejezhetnők ez ügyeket, tudniillik ki van mondva a 48-iki törvényekben, hogy az úrbéri viszonyokból fenmaradó kérdések megoldására egy külön comissio küldendő ki. Én nem azt mondom, hogy itt ilyen comissio küldessék ki, hanem hogy miután az eddigi irányban a rubrikák és nehézkes theoriák útján nem lehet eljárni, a gyakorlatnak jobban megfelelő módot keressen és alkalmazzon, hogy ez által a birtokosság szabad tulajdona használatához juthasson. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Orbán Balázs: T. ház! Igazságügyi kiadásaink jóval felülmúlják, csaknem kétszeresét teszik annak, a mit honvédségünkre, tehát egy tekintélyes hadsereg fentartására és felszerelésére kiadunk. Nem csoda, mert igazságszolgáltatásunk valóban egy hadsergecskét foglalkoztat. Én, t. ház, fáradságot vettem magamnak s a mennyiben a költségvetés személyi járandóságaiból ki lehetett venni, összeszámítottam azok létszámát, kik igazságszolgáltatásunknál mint hivatalnokok, mint szolgák s mint fegyőrök stb. alkalmazva vannak s 8,640 lelket találtam; a mihez ha hozzávesszük az oda be nem számított bírósági végrehajtókat s a szintén igazságszolgáltatási teendőkkel is foglalkozó alispánokat, szolgabirákat, falusi jegyzőket, árvaszékek és a városi nmnicipiumok, valamint az esküdtszékek birói teendőkkel fog| lalkozó tagjait, akkor a létszám bizonyosan tál fogja haladni a 12,000-ret is. Tehát a mi igazságügyministerünk nagyobb hadsereggel őrzi Justitia templomát, mint a menynyit a francziák a roppant ehinai birodalom megfenyítésére elégségesnek tartanak. Igazságszolgáltatásunk ezen tényleges szolgálatban levő hadseregének évi fizetése túlhaladja a 8 millió forintot; mig szabadságolt állománya vagyis nyugdíjazásai évente 747,790 frtot emésztenek fel; tehát vagy háromszorosát annak, amibe régen, valódi alkotmányos aerákban összes igazságszolgáltatásunk került. Pedig a nyugdíjasak e légiója csak 17 éves szervezetnek képezi rokkantjait. Hová fog majd ez emelkedni, ha a most még fiatal erők ezrei a nyugdíjasak korosztályába jutnak s ha főleg az új nyugdíj-törvényt megalkotják és a közigazgatási hivatalnokok tervben levő kinevezését is áthajszolják. Hisz akkor egész Magyarország egy roppant nyugdíjintézet végtelen telepévé változandna át, a hol a nép fáradalmainak gyümölcsét nagyrészben a bureaucratía rokkantjainak sáska-hada emésztené fel, a skártba helyezett szintén nyugdíjazandó ministerek és államtitkárok élődi csapatjával az élén, a minek sötét árnyát az új nyugdíj-tórvény már előre veti. A modern igazságszolgáltatás divatos emberei gúnyolódni szoktak régi táblabiráink igazságszolgáltatásával ; pedig t. ház, az az önkormányzatnak valódi nemes kinyomata, az a mívelt népek törekvéseinek tárgyát képező békebirói intézmény és esküdtszéki eljárás, valamint a szóbeliség következetes alkalmazása volt üdvös hatásának egész teljességében. Az a néhány fizetéses és ennél jóval több tiszteletbeli, de egyaránt jogi képzettséggel és birói minősítvénynyel felruházott táblabíró, a kik megyénként — a béke-birói tisztet gyakorló szolgabirákkal és alispánokkal — az igazságszolgáltatást gyakorolták, gyorsan, olcsón szolgáltatták ki az igazságot, pedig az akkori személyzet bizonynyal nem tette ki a mostaninak huszadrészét ; költsége pedig a mostaninak századrészét s mégis minden folyt az önkormányzat palládiuma alatt a honpolgárok teljes megelégedésére a szóbeliség üdvös rendszere alapján. Az ig az, nogy akkor nem volt oly sok nagyságos ur s nem fogyott oly sok stempli. De elvégre is a czél nem a stempli, hanem az igazság, a mi napjainkban vajmi sokszor vesz el a sok bába közt a stempli özönében. (Derültség és helyeslés a szélső balon.) Még csak egyre nézve kívánok rövid észrevételt tenni, Igazságszolgáltatásunk önmagában, szervezeténél fogva is eléggé drága, nincsen arra szükség, hogy azt mesterkélten is megdrágítsuk, már pedig azt teszik akkor, a midőn a törvény-