Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-59

59. országos ülés január 28. 1885. §83 törvényhozási intézkedéseket fogadtassanak el a házzal, melyek később nem lesznek orvosolhatók. Mikor a birói hatalomgyakorlásáról való törvény meghozatott, több erélyes felszólalás történt az ellen különösen azon párt részéről, melynek vezetője most a kormányelnöki széket foglalja el. Különösen attól félt akkor mindenki, hogy az egyéni szabadság védelme nagyon is a kezébe lesz adva a kormánynak és fel fogja használni a kormány a maga befolyását a birói functiók terén. Horvát Boldizsár akkori igazságiigyminister felszólalt ezen feltevés ellen és kijelentette, hogy még gondolatnak is borzasztó az, ha valaki azt hiszi, hogy a kinevezett bírákra lesz bizva a személyes szabadság védelme, ő a személyes szabadság védelmét az esküdtszék kezébe akarja letenni és csakis a polgári perekben való bíráskodást véli kizárólag a kinevezett bíróságokra bízni. Ezt mondta 1869. Julius 3-án. A következmény csakugyan bebizonyította, hogy azok az aggodalmak nem voltak alaptalanok. A közelebbi választásoknál — nem akarok tovább visszamenni — előfordult több eset, a melyek nagyon is bebizonyították, hogy a bíróságokat általában, vagy azok némely tagjait mennyire igénybe tudja venni a a kormány pártszempontból. Igen sok esetet olvastunk, a hol láttuk, hogy a közigazgatási hatóságok bizonyos pártérdekekből a személyes szabadság csorbítására valósággal bűnös merényleteket követtek el, de arról nem olvastunk, hogy a királyi ügyészek kötelességszerűen felléptek volna ezen visszaélések orvoslása végett és keresetet indítottak volna a bíróságoknál ezen közigazgatási hivatalnokok ellen. Hanem igenis olvastunk és a Guriánál utána lehet nézni — felkérem az igazságügyminister urat, hogy olvassa el — az első döntvények között a,zon esetet, a mely megtörtént a felvinczi kerületben. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Azt követelte ugyanis a pártérdek, hogy egyik község választói ne jelenjenek meg a választási urnánál. A szolgabíró ezt nagyon egyszerűen orvosolta. Elfogatta az illető választók vezéreit és bezáratta. Természetesen nem jelent meg senki, r mert szét lettek szórva ez által a választók. És győztek is. Azt hinné az ember, hogy ezen szolgabíró ellen keresetet indítottak ? Ellenkezőleg az illető elfogott egyének beadták a panaszt & törvényszékhez, azonban az ügyész elvetést indítványozott. A panasz elvettetett és a panaszosok kénytelenek voltak végre a Curiához vinni az ügyet. Az ügyész tiltakozott a jogorvoslat ellen, mert nincsen helye a felebbezésnek magánfelek részéről. A királyi Curia azonban kimondotta, hogy a szolgabíró annyira megsértette _ a személyes szabadságot, hogy ellene a keresetet meg kell indítani s áj elvet honosított meg a Curia az osztrák bűnvádi eljárással szemben, azt, hogy J a személyes szabadságában sértett félnek joga van felebbezni a Curiához. Hanem ezen eset csak az ügyész eljárása ellen szólt. Volt azonban nálunk a Királyhágón túl egy eset, a midőn a kormánypárt egyik igen tekintélyes tagját a választások érdekében minden esetre politikai martyrrá kellett tenni. Ez okból bezártak öt-hat egészen ártatlan embert, hogy pedig ezek ártatlanok voltak, kitűnik abból, hogy mikor hat hét múlva végre a Curia határozata alapján kiszabadultak, a Curia ugy találta, hogy a letartóztatásra absolute semmi ok nem volt, (Mozgás a szélső baloldalon.) de kellett, hogy elzárva legyenek, mert ugy kívánta a pártérdek és különösen az, hogy azon hatalmas emberből politikai martyrt csinálhassanak. Ezt az ügyész és bíróság egyetértőieg tette. T. ház! Nem akarom ehhez hasonló dolgok felsorolásával továbbra igénybe venni a t. ház türelmét, {Halljuk! a szélső baloldalon) hanem áttérek azon tárgyra, mely felszólalásomnak tulajdonképi indokát képezte és mely kényszerített engemet arra, hogy a t. ház becses figyelmét igénybe vegyem. (Halljuk!) A törvényhozás utóbbi időben különösen igyekezett a közgazdasági érdekeket emelni és különösen a birtokos közönségnek érdekei irányában igen jóakarattal viseltetett. A földmívelési ministerium ellát bennünket jó tanácsokkal, a közlekedési minister ur igyekezik nekünk jó közlekedést előállítani, a minister elnök ur a jó közigazgatásra nagyon sokat fordít, csak az igazságügyminister ur az, a ki absolute nem veszi tekintetbe a mi silány helyzetünket és nem igyekezik azon segíteni. Ertem ez alatt különösen az erdélyrészi birtokos közönséget. (Halljuk!) T. ház! Egész tudományos apparátus fejlődött ki annak bebizonyítására, hogy a közép- és kisbirtokosok maguk okai annak, hogy napról napra pusztulnak és hogy vagyonilag gyarapodni nem tudnak; sőt napról napra összemennek. Mit tegyen a szegény közép- és kisbirtokos-osztály, különösen az erdélyrészi? hogy tudja magát fentartani, midőn az igazságügyminister ur nem gondoskodik arról, hogy tulajdonát szabadon és bátran használhassa? Az igazságügyminister úrtól nem követelem azt, hogy az ország minden részének minden speciális viszonyát ismerje, de I igenis követelem azt, hogy oly emberektől szerezze informatióját, a kik azokat kellőleg és alaI posan ismerik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Az erdélyi birtokosságnak a legnagyobb nyűg, a mely a nyakán van és a legnagyobb hátrány, mely őt minden lépésében akadályozza, a rendezetlen birtokviszonyokban rejlik. A ki legkevésbé is ismeri az erdélyrészi birtokviszonyokat, átláthatja, hogy azon földbirtokos, kinek tulajdonát nem védi a mezei rendőrségi intézmény, mert az nincs; a ki birtokának 36*