Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-59

282 59. országos tlés január 28. 1885, Mikor 1869-ben az igazságügy szolgáltatást az autonómia köréből kivették, az autonómiának azon barátjai, kik annak ezen megcsonkítását érzékenyen vették, meghozták az áldozatot, mert azt hitték, hogy igenis az által a magyar igazságügyet oda fogják felemelni, a hová a kor kívánalmai követelik. De nem gondolták meg, hogy ezen törekvést igen könnyen meggátolhatjáésmegerőtleníthetiaz, hogy az igazságügyi administratio nem vezettetik kellő erélylyel és az igazságügy vezetőiben nem lesz annyi erkölcsi bátorság, hogy ellentálljon azon különféle megtámadásoknak, melyektől az önkormányzat védői már akkor is féltek. A mitől feltek, az valósággal be is következett. T. ház! Hogy az igazságszolgáltatás kellő keretben mozogjon, első helyen feltétlenül szükséges, hogy fiz igazságszolgáltatás kezelésével megbízott bírói testület tiszteletben és becsülésben részesülj ön.Mihelyt ez irányban a jogkereső közönség tisztában van, mihelyest a jogkereső közönség tisztelettel viseltetik a bíró iránt, azonnal következik a bírói intézkedésbe való megnyugvás, mely a birói itélett sanctióját képezi. És ez képezi a bíróságok részére a legnagyobb ellenőrzést, melyet nem helyettesíthet semmiféle rubrika vagy vizsgálat, (ügy van! a szélső baloldalon.) Hogy azonban a bíróság ezt elérhesse, kell hogy az igazságügy vezetője is erre közreműködjék. Mert ugyan, hogy követelhetjük azt jogosan a jogkereső közönségtől, hogy a bíróság iránt tisztelettel és becsüléssel viseltessék, ha ezt az igazságügy vezetője maga sem teszi, (ügy van! a szélső baloldalon.) Ha az ember figyelemmel kiséri az igazságügyér eljárását, meg kell győződnie, hogy az a legbanalisabb sértéseket foglalja magában épen a bíróság iránti tisztelet terén. (Mozgás a jobboldalon.) Vájjon kérdem én, t. ház, hogy azon bírósági tag, mely arra van kényszerítve, hogy a kinevezésnél vagy előléptetésnél az anfichambrirozás legundokabb nemét folytassa; ha arra van kényszerítve, hogy nemcsak az igazságügyvezetőjénél, hanem a kormánypárt befolyásosabb tagjaitól fel a ministerelnökig sorba bekopogtasson és per superabundanti folytassa ezt az igazságügyérnél, akkor azt kérdem, hogy viseltessék a jogkereső közönség tisztelettel ezen bíróság iránt, a melynek tagjairól tudja, hogy kinevezésüket nem kizárólag képzettségük és munkásságuknak tulajdoníthatják, hanem főkép a pártfogásnak. Ugyanezen irányt lehet az ő szabályrendeleteiből mindenütt kimagyarázni. Csak egy példát hozok fel. Alig pár héttel ezelőtt a minister ur a. pesti királyi tábla elnökéhez felszólítást intéz, melyben azt rendeli, hogy a pesti királyi tábla p'ótbiráit értesítse, mikép megürülvén Boszniában három „KreisgerichtsrathsM állomás, minthogy ezek 600 frttftl jobban vannak javadalmazva, mint a pesti királyi tábla pótbirái, hívja fel őket, hogy folyamodjanak ezen állomásra. (Mozgás a szélső baloldalon.) Mit tanulunk ebből t. ház, először azt, hogy a bosnyák első bírósági biró 600 frttal jobban van javadalmazva, mint a magyar másodfokú bíróságnak némely tagja. Megtanuljuk másodszor azt, hogy a t. igazságügy minister ur előléptetésnek tartja azt, ha a magyar másodfokú bíróság némely tagja kineveztetik Boszniába elsőfokú bírónak. (Derültség a szélső baloldalon.) De egyéb is volt ezen felszólításban. Az, hogy szólítsa fel ugyanazon szabályzatra a királyi táblai fogalmazókat is. Tehát megtanuljuk harmadszor, hogy az igazságügy vezetője a másodfokú bíróságnak némely birói tagjait egyenlő rangban állóknak tartja az ugyanazon bíróságnál levő fogalmazókkal. (Derültség a szélső baloldalon.) T. ház! Azt hiszem, ha maga az igazságügy vezetője igy becsüli meg a bíróságot, nem követelhetik a jogkereső közönségtől azt, hogy irántuk tisztelettel viseltessék. De még csak egy példát akarok felhozni, a mi szintén nem régiben történt. Igen is hetyeslem, hogy az igazságügyminister időnként megvizsgáltassa a törvényszékek ügykezelését és a mennyire hiányokat tapasztal, orvosolja. De azt hiszem, az igazságügyminister csak az administratio ügyekbe elegyedhetik bele és a mi szigorúan véve birói funetio, mint maga a*t. igazságügyminister ur is a múlt évben sokszor hangsúlyozta, abba nem szólhat bele. Ha igaz ez, akkor kérem a t. minister urat, szíveskedjék megtiltani megbízott emberének, hogy ne tegyen olyat, mint a milyet legutóbb egy vizsgálat alkalmával tett egyik erdélyrészi törvényszéknél, hogy a törvényszéki ülésben részt vegyen, deficultálja a birói véleményeket, sőt elintézett pereket kivegyen a levéltárból és a birói ítélet érdemére nézve megrovással illesse a bíróság tagjait. Ez nézetem szerint a legnagyobb tiszteletlenség kifejezése, mely birói testületet érhet. (Úgy van ! Felkiáltások a szélső* baloldalon: Valóságos botrány!) Van azonban ennél még sokkal fontosabb — kerülő szavakkal kifejezve — „bűne" a t. minister urnak, melyet elkövet ugyan ezen irányban is, mely a birói tekintély ellen intézett támadás és előidézi azt, a mi a jogkereső közönség bizalmát megfojtja. (Bálijuk! a szélső baloldalon.) Ez főkép azon téren jelentkezik, mely már több felszólalásban is érintve volt, t. i. a bűnügyi téren. Nem is követelem a t. minister úrtól, hogy e téren törvényhozási utón tegyen valami lépéseket, mert valóban nagyon félek az ő lépéseitől. (Derültség a szélső báloldalon.} Attól félek, nehogy a pártszempontok oly