Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-59
58. országos ülés hogy gondoskodás történt volna, hogy ezen főelvek megállapítása után a tervezet még egyszer összhangzatban átrevidiáltassék. Továbbá tudjuk, hogy a bűnvádi eljárás tekintetében szintén egy tervezet készült és enquéte szándékoitatik, nem tudom ezen egy tervezet vagy mástekintetéhen összehivatni. Hasonlókép tudjuk, hogy a polgári perrendtartás tekintetében szintén megbízás adatott s a mü készül, hanem arra, hogy ezen kétféle eljárás neesak magában egyöntetű legyen, hanem egymással is összefüggésben álljon, már a birói szervezetnél fogva is, e tekintetben semmi intézkedés nem történt, sőt a mint tudom, az illető javaslatok szerzői közt sem történt semmi megbeszélés. Várhatunk-e tehát bármi tekintetben összefüggő, kielégítő javaslatokat, melyek a helyes törvény-alkotásnak előzményeit képezik? S emellett igen gyakran azt látjuk, hogy az illető javaslatok a közönség birálata ezéljából tényleg közrebocsáttatnak, äe a nélkül, hogy egyidejűleg az indokolások is tudomására juttatnának és mégis a szakköröktől azt követelik, hogy tüzetes kritikát gyakoroljanak e művek felett, a nélkül, hogy az összes anyag hozzáférhetővé tétetnék, a mi a kritikához mulhatlanul szükséges. Várhatjuk-e ily körülmények között, hogy a közönség s a kivül álló szakkörök részéről e szükséges és mulhatlan kritika kellő alaposságú és kellő eredményű legyen? Azt hiszem, e tekintetben az eljárás a sikerre semminemű garantiát nem nyújt s törvényhozási eljárásunk, melyet egyes részletkérdésekben és a codexek tekintetében követünk, ép oly páratlan és példanélküli a történetben, valamint más nemzetek eljárásával szemben, mint a minő példátlan birói szervezetünk általam már említett néhány hiány;- és azon viszony, melyben a királyi ügyészségek egyrészről a bíróságokkal szemben, másrészről az igazságügyministeriummal állanak. Midőn ezen anomáliákat látjuk az igazságügy szervezetében és a törvénykezés intézményeiben, midőn látjuk, hogy mindezen anomáliák következtében mind a közönség körében, mind a szakkörökben, a végrehajtásnak érvényesítésére hivatott körökben az elégiiletlenség fokról fokra nő és hogy ennek következtében mindinkább olyanok tétetnek felelőssé a bajért, kiknek sem hatalmukban, sem módjukban nem áll a bajokat orvosolni, illetőleg oly gyógyítási módok kerestetnek, melyek a bajokkal belső, lényeges összefüggésben nincsenek : akkor lehetetlen, hogy egészségesnek és olyannak tartsuk ez állapotot, melynek változatlan fentartása mellett ismét egészségesebb szervezetre, eljárásra és czélszerűbben megalkotott törvényekre lehessen bárminemű kilátás. S részemről habár elismerem az igazságügyminister ur buzgóságát, szakavatottságát és jóakaratát, habár elismerem azt, hogy mihelyt itt a törvényhozás termében panasz hangzik fel, ő rögtön január "2S. 1886. 277 törekszik annak orvoslására törvényjavaslatot benyújtani, mint pl. — bár a törvényjavaslat tartalma felett most még bírálatot nem gyakorolhatunk — midőn a telekkönyveknek a katasterrel és a telekkönyvi állapotnak a tényleges birtok és tulajdoni állapottal való összhangba hozatala éveken át sürgettetett, a t. minister ur gondoskodott, hogy e tekintetben javaslat terjesztessék a t. ház elé, mindennek daczára, mind-e kérdésekre nézve a kellő egészséges megoldásnak feltételeit a jelenlegi igazságügyi politikában nem látom. És pedig nemcsak azon igazságügyi politikát értem, melyet a t. minister ur folytat, hanem azon igazságügyi politikát is, melyet az egész kormány kezdeményezéséből a ház folytatott több esztendőn keresztül, melylyel, ha szakítás nem történik, meg vagyok győződve, hogy bárminő részletes intézkedések történnek, mindennek daczára jövőben ugyanezen panaszok és még fokozottab mértékben fognak előkerülni. Mert az elégiiletlenség, mint említem, ugy a közönség körében általában, mint a szakkörökben folyton nő; elégületlen közegektől, elégületlen szervektől és az elégületlenség következtében igazságtalanná vált hangulat uralma alatt állóktól pedig egészséges fejlődést, egészséges intézkedést egyáltalában nem várhatunk. Ennyit akartam megjegyezni kivált azon támadásokkal szemben, a melyek egyes állítólagos vagy valóságos visszaélésekre vonatkoztak s a mely megtámadásoknak hiúságáról, a mint a múlt esztendőben is meg voltam győződve, ugy ma is abban a meggyőződésben vagyok, hogy azok ezúttal sem fognak kellő eredményre vezetni. [Helyeslés halfelöl.) Haviár Dániel: T. ház! A Magyar igazságügy képét bizonyos tekintetben vissza tükrözteti az igazságügyministeriumnak 1885. évi költségvetése. Ez summa szerint összesen 11,780,478 frtot képvisel, egynehány ezer írttal többet, mint a mennyi a múlt évi költségvetésben megáilapittatott. Hogy számokban kifejezhető legyen bizonyos intézmény vagy több összefüggő intézmények öszszesége, ez különösnek tetszik ugyan, de midőn bizonyos intézmények anyagi áldozattal járnak, pénzbe kerülnek, természetes, hogy összegszerű kifejezést is nyernek. Ha Európa egyéb polgáriasait államaiban ezen pénzösszeget viszonyba állítjuk és látjuk, hogy mig Francziaországban 36 millió lakos mellett 58 millió frank, Poroszországban 26 millió lakos mellett 70 millió márka, Ausztriában 22 millió lakos mellett 24 millió frt, Spanyolországban 15 millió lakos mellett 10 millió peseta, Belgiumban 5 V* millió lakos mellett 16 millió frank, végre Bajorországban 5 millió lakos mellett 12 millió márka fordittatik az igazságügyre az utolsó adatok szerint, akkor mi valóban, mint Európa keletén