Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-59

278 58. országos ülés január 28, 1885. álló állam, versenyezünk azon állammal, mely Európa legnyugotibb részén áll, t. i. Spanyolországgal, azzal az országgal, mely anyagilag hanyatlásban és szellemileg is stagnatióban van s a melylyel, azt hiszem, hogy egy ezer év óta fejlődésben levő és jó erőteljnek örvendő nemzetnek egy niveaun, egy fokon állni egyáltalában nem örvendetes, (ügy van! a szélső baloldalon.) A t. igazságügyminister ur költségvetésének indokolásában a részleteknél egy minden tétel után előforduló érdekes kifejezéssel találkozunk, egy valóságos refrain-nel, midőn összehasonlítja ámult évi költségvetésben megállapított tétellel a folyó évre előirányzott összeget s azt mondja, tehát ugyanannyi. Ez a refrain t. ház, határozott kifejezése a magyar igazságügy stagnatiójának, tespedésének. En azt hiszem, hogy midőn igazságügyi költségvetésünket tárgyaljuk, a t. ház kegyes endelmével nem cselekszem felesleges dolgot, ha visszatérek az igazságügyi törvényeknek a legutóbbi évtizedben történt alkotására. Nagyon fontos, habár nem idő és korszerű az igazságügyi és jog fejtegetése, elemezése, fontos azért, mert azzal országos állami létünk szorosan összefügg, a mennyiben az állampolgárok minden személyesés anyagi millió irányú szálai hozzátapadnak az igazságügyhöz, mely a társadalom alapja, mely meghatározza az enyémet és tiédet, elkülöníti a jót a rossztól. Szükséges azért mert igazságügyi törvényhozásunk általában nem mutatja azon fejlődést, melyet jogosan s melyet természete szerint már el kellett volna érnie azon alapokon, melyek mind sanctionálva lettek elhelyezve az 1848-ki törvényekben. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az 1848-ki törvények kimondották az ember szabadsága mellett a föld szabadságát és az azóta létrejött törvények ez alapelvekkel sok tekintetben ellenkező irányban alkottattak meg. A társadalmi igények a jogi intézményekben nyerik kifejezésüket és még a jog állandó, a társadalom folyton halad, fejlődik, megújul és épen abban áll egy társadalom egészséges voltának fokmérője, hogy mily buzgósággal igyekszik betölteni azt az ürt, mely van az állandó jog és a társadalom fejlődése folytán létrehozott intézmények között. Ha figyelembe veszszük, hogy a társadalom rendszere mindig a jogintézményekben találja kifejezését: akkor kénytelenek vagyunk elismerni, hogy a magyar személyi és családi jog határozottan retrográd irányt képvisel az újabb időben, nem különben a többi alkotások sem felelnek meg az említett alapelveknek. Igaz, hogy a társadalomban folyton más-más nézetek merültek föl s folytonosan hullámzók valának, de abban van ereje egy társadalomnak, ha a kellő súrlódások folytán az eszmék, gondolatok fejlődnek s ehhez képest találnak kifejezést az intézményekben. De ott van pl. a kereskedelmi törvény, mely a negyvenes években létesült, ez a pénzintézetekre nézve bizonyos megszorításokat hoz korlátokul, már az 1875 iki kereskedelmi törvény a szabad kereskedelem alapján áll s a pénzintézetekre nézve nem kívánja meg, mint a régi, hogy a központi kormányzat helybenhagyása legyen szükséges az alapszabályokhoz s midőn Magyarországon vidéki pénzintézetek létesülnek, felemelkedik az a hang, hogy meg kell szorítani, mert nem előnyös az, ha a szabad fejlődés útjára engedtetik a pénzintézetek ügye. Ott van a váltótörvény. Ez szabadelvű nézetekből kifolyólag 1876-ban megadta a szenvedő váltóképességet a nők, papok és katonák részére is, kik azelőtt e jog gyakorlásából ki voltak zárva: s íme újabban felhangzik az óhaj a váltóminimumok után, mintha meg lehetne állapítani, hogy mily öszszegnél kezdődjék a váltóhitel s ez is nem egyéb, mint a lefektetett alapelvekkel való ellentétes óhaj hangoztatása. Az ipartörvény által az ipart ugyanazon irányban a törvényhozás szabadnak mondotta, ki s már legközelebb megszorításokkal vette körül, hogy vájjon helyesen-e, azt ugyan megfogja mutatni a jövő. de hogy már is vannak bizonyos irányban hátrányai, még pedig a közönség anyagi érdekeinek kárára, nyilvánvaló abból, hogy igen sok községben, ki levén más községek heti piaczaíról az iparosok tiltva, a közönség megakad, nem bir hozzájutni saját piaczain olyan árúczikkekhez, a melyekre szüksége van s ez által a forgalom megbénittatik és alkalom nyujtátik arra, hogy egyes tőkepénzesek a gyárilag, nem kézi ipar útján előállított olcsó czikkeket a közönség nyakára sózzák. [TJgij van! balfelöl.) Hasonlag visszamenő az állapot, holott már a múlt század végén merte jelezni elvileg a törvényhozás, az 1869-iki törvény pedig be is czikkelyezte azon elvet, hogy a törvénykezés és közigazgatás elválasztandó. Látjuk, mint ez már előttem szólott társaim által is elemezteted és bonezoltatott, hogy igen sok irányban újból összezavartätik a közigazgatási és törvénykezési eljárás az által, hogy megfordítva, bizonyos forumok olyan ügyeket kapnak, melyek illetékességi körükhöz azon alapelvekhez képest nem tartoznának. (ügyvan! a szélső baloldalon.) A humanitás, egyenlőség és igazság alapján egy igen szép törvényt hozott a magyar törvényhozás, midőn a középkorból fenmaradt bilincs alkalmazást és botbüntetést eltörülte. És ime nemcsak künn, mint némely helyen megtörténik, hanem benn, a törvényhozás falain belül is felhangzik azon kívánság, hogy ismét életbe léptettessék a botbüntetés, igaz, hogy ezen kívánság a t. ház falain belül oly oldalról hozatott fel, mely oldal régi kiváltságai folytán mindig meg volt kímélve attól, hogy épen irányában al-