Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-59

270 59. orinágos fiién január 28 1885. ságügyminister ur ellen van kifogásom, szívesen elismerem én és tisztelem benne az európai hirűtudóst és a tiszta kezű embert, de ugy látom és azt hiszem nem magam látom ugy, hogy az igen t. igazságügyminister ur inkább a könyvek, mint a tettek embere, a ki a rábízott kormányzati ágat Dobzse László-szerű apathiával vezeti. Nincs elég erélye sem a cselekvésre, sem arra, hogy elhatározásaira, intézkedéseire illetéktelen, jogosulatlan befolyásoknak tért ne engedjen és ennek az erélytelenségnek nagyon keserűen megadja az árát ugy az igazságügyi szervezet administratiója, mint törvénykezési jogunk fejlődése. Nagyon természetesnek és teljesen correct dolognak tartom én, ha a kormány tagjai között jó harmónia uralkodik s annak kedveért egyikmásik minister lemond valamely kevésbé lényeges egyéni nézete érvényesítéséről; de határozottan kárhoztatnom kell azt a viszonyt, mely ma az igazságügyi tárczánál uralkodik. Etárcza vezetője tulaj donképen nem Pauler Tivadar, hanem Tisza Kálmán ministereinök ur. Csanády Sándor: Attól pedig jót várni nem lehet! (Derültség.) Olay Lajos: Ki eddig, mint nem jogász ember, nemcsak hogy kevés érzéket, de — mondhatnám — ellenszenvet tanúsított az igazságügyi institutiók iránt, mint az a következése, hogy az igazságügyi tárczánál is nem az igazságügyi, hanem a kortes-érdekek lettek irányadókká, (Ugy van! a szélső hátoldalon.) Avagy mitjelentazatény, hogy a birák kinevezése is a főispánok meghallgatása, és ajánlata alapján történik ? Tudjuk micsoda ma a főispán! Egy egy törvényhatóság területére kinevezett főkortes. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A bíróságok dolgába semmi beleszólása, a birák és bírósági tisztviselők működését megítélni nem áll módjában s arra sokszor nincsen is qualificálva, hanem azért mégis megkérdezik: alkalmas-e az vagy az az ember bírói tiszt betöltésére. Micsoda szempontból történhetik ez a megkérdezés? Bizony-bizony nem arra tartozik, sőt sok esetben nem is képes az a főispán felelni, hogy tudományánál, modoránál ésj elleniénél fogva alkalmas-e az illető bírónak, hanem arra, hogy minő politikai pártállást foglal el és felhasználható lesz-e alkalom adtán kortesezélok készséges eszközéül? (Ugy van! a ssélsö baloldalon.) Hogy a kinevezésnek az a rendszere megegyezik akár a bírói állás méltóságával, akár a jogkereső közönség érdekeivel, az teljesen elképzelhetetlen. A kortes-érdekeknek az igazságügyi érdekek fölé helyezése ezen kívül még több irányban nyer kifejezést. (Halljuk!) Ilyen, hogy többet ne említsek, az a rendelkezés, mely szerint az ügyész nem függetlenül, nem a saját jogi meggyőződése, hanem a kormány utasítása szerint tartozik eljárni. Bűnügyi törvénykezésünk részben vádrendszeren alapulván, fölösleges fejtegetnem, mily nagy jelentősége van p. o. az ügyész vád alá helyezési vagy beszüntetési indítványának s mily tág kapuja nyílik a visszaéléseknek, ha az ügyészség az igazságszolgáltatás gépezetében őt illető functiókat nem jogi, de politikai, még pedig igen gyakran kortes-politikai szempontokból kiindulva kénytelen gyakorolni. E rendszer, mely oly élénken emlékeztet a második császárságai-alkotmányosságára, csúcspontját találja a tisztviselők ellen az azok által hivatalos minőségükben elkövetett bűntettek és vétségek miatt való eljárásnál. Az ügyész ugyanis nem emelhet vádat, csakis a vétkes tisztviselő főnökének beleegyezésével. Ez az intézkedés megbeesülhetlen értékű a kormányra a választásoknál, mert szabadítékot ad a tisztviselőknek arra, hogy a kormány érdekében a legdurvább visszaéléseket, a köz- és személyes szabadságnak legcinícusabb megsértését a büntetés-félelem nélkül elkövessék. S hogy ezzel a szabadítékkal ugy a törvényhatósági, mint az állami tisztviselők bőven éltek, elég talán utalnom a legutóbb lefolyt választások történetére. A szokott vesztegetésen, etetés, itatáson felül szokatlan mértékben szerepelt a választásoknál a hivatalos pressio minden alakja, az ígéretektől és fenyegetésektől kezdve, az ellenzéki választók becsukatásáig s a karhatalommal való visszaélésekig. E választások krónikája tele van a hivatalos hatalom törvényellenes felhasználásának példáival. Még a legszelídebb esetek közzé tartozik p. o. az, a mi tudtommal is több kerületben történt, hogy t. i. a szolgabíró a községi előljárok tudtára adta, hogy ha az ellenzékkel tartanak, akkor állásukról mondjanak le, mert járásában '"nem kormánypárti elöljárót nem tűr meg. Ez, mondom, még a legenyhébb esetek közé tartozik, melyet össze sem lehetett hasonlítani p, o. a bereczki, alszeghi vagy épen az ipolysági választásnál elkövetett brutális visszaélésekkei. És az ügyészségnek, bár a tényekről értesülve volt, még sem állott módjában a rakonczátlankodó szolgabirák stb. megbüntetését megkövetelni, mert ebbe a kortes táborkar főnöke, a főispán nem egyezett bele. Ugyanez az eset forog fenn, ha valamely befolyásosabb kormánypárti egyénről van szó. Az ügyészség, bár a bűntett vagy vétség nyilvánvaló, valószínűleg felsőbb helyről eredő inspiratio folytán megszüntetési indítványt tesz és ha így nem ér czélt, magam tudok reá esetet, a főügyészség ugy akarj a a már megindított vizsgálatot hatálytalanná tenni, hogy az iratokat felkivánja s magánál tartja addig, mig lejár az elévülés határideje s a bűncselekvény büntethetősége elenyészik. Ki csodálná ily körülmények között, ha ma már bíráink is nem a valódi, hanem kortes-érdemekkel akarnak jogot szerezni az előléptetéshez. A választások idején a minister ur ugyan kegyes egy-egy rendeletet kibocsátani, mely óva