Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-59

69. országos ÜICB j&nuár 38. 1885. 271 inti a hívőket a kortestanyáktól, de hát hisz tudják mindnyájan, hogy annak a rendeletnek hiteles magyarázata az, hogy a biró ne legyen ellenzéki, hacsak kegyvesztett nem akar lenni. És csakugyan a kormánypárt táborkara kiváló tevékenységű tagokat requirál a bíróságoknál. Vannak törvényszéki elnökök, kik a vólasztások idején állandóan nem a törvényszék tanácsában, hanem a pártbizottság ülésén elnökölnek; birák, kik ebben az időben hivatalos tekintélyükre való hivatkozással járnak házról-házra proselitákat szerezni s ma már nem is titokban csinálják e törvényellenes üzelmeiket, hanem egész nyilvánossággal. A birák vállalkoznak választási elnöknek, bizalmi férfiúnak, korteskednek azzal plakátokon és eszük ágában sem jut törvénybe ütköző állásuk méltóságát sértő cselekvésük büntetőjogi vagy fegyelmi következményeire gondolni. Sőt ellenkezőleg, a mint már mondottam, ép kortesérdemeik jutalmául formálnak czímet az előléptetéshez. S ha még csak ennél maradnának. Vannak esetek, hogy 1200—1300 írttal javadalmazott birák és bírósági tisztviselők olyan háztartást visznek, mely legalább 3—4000 frtot felemészt, (Egy hang: Meg kell az illetőket nev ezni!) Bocsánatot kérek, a személyeskedés terére nem léphetek, mert nagyon gyakran tapasztaltam, hogy ennek nincs jó hatása, pedig erre a ministerelnök ur szolgáltatott példát. Mig ő volt az ellenzéki pártvezére, hivei támadták meg a Deák-párti kormányt. Deák Ferencz, ha a támadóknak igazuk volt, felállott és maga kívánta a bűnös megbüntetését. Ma az ilyen támadást személyeskedésnek veszik, többnyire a minisíerelnök ur áll fel s azt mondja: jelen nem lévő embert megtámadni nem illő. nem uri emberhez való, befejezésül a megtámadott személyt védelmébe veszi és a legigazabb vádat letagadja, [Élénk tetszés a szélső halon.) Az egész vidék azt suttogja felőlük, hogy hozzáférhetők; mindenki tud egy-egy történetet valamely hirtelen elszunnyadott bűnvizsgálatról vagy egy telekkönyvi ügyről, melynél meghalt emberek aláírásai szerepelnek; olykor-olykor feljelentés is történik, talán épen magához a minister úrhoz, hanem azért nem történik semmi. És ők azt igen-igen tudják, sőt számítanak arra, hogy utolérhetetlenek, mert hát ők jó kortegek. Vannak törvényszékek, a hol egy váltófizetési meghagyást is csak hónapok multán lehet megkapni, mert a birák egy része tudatlan, hanyag vagy allotriákkal, nem hivatalos teendőivel foglakozik ember hiába tesz panaszt, hiába sürget, hiába fenyeget, nem történik semmi, mert azok &z urak jó kortesek. Az igen t. igazságügyminister ur kiküldi időnkint egy-egy tanácsosát a törvényszékek és járásbíróságok megvizsgálására. S a tanácsos megteszi jelentését, melyek sokszor vajmi rettenetesen hangzanak. Hiányok a pénztárban, rendetlenség az ügykezelésben, jogtalan előnyök hajhászása a birói tiszt gyakorlásában: vajmi sokszor hangzik igy a vizsgáló biztos jelentése. S a t. minister úrban egy perezre fellobban az erély, tenni, javítani akar. De a másik perezben már tudtára adják, hogy nem tehet semmit, mert az illető vagy maga, vagy valamely patrónusa jó kortes. Legrosszabb esetben zsiros nyugdíjat adnak a boldog deliquensnek, hadd élhessen ezután häborítlanul kortes-hivatásának. Ugyanaz a kortestaktika, mely a bíróságok administratiójánál oly nagy szerepet játszik, ugyanaz érvényesül akkor is, midőn valamely járásbíróságnak telekkönyvi hatósággal való felruházásáról van szó. E jogosítványnyal szeretnek ugy bánni, mint oly kedvezménynyel, melyre csak hű kormánypárti kerületek tarthatnak számot. Ott van például a siklósi eset. Az igen t. igazságügyminister ur sok utánjárásra, végre körülbelül egy éve elrendelte, hogy a siklósi járásbíróság Siklós város által teljesítendő némely viszontszolgáltatás mellett telekkönyvi hatósággal ruháztatik fel. A község részéről terhes szerződésről lévén szó, azt legfelsőbb fokban a belügy minister urnak kell jóváhagyni. S a belügyminister ur, nem állítom, de az a szine van a dolognak, hogy előleges megbeszélés után, a főispán és az e kérdésben illetéktelen szolgabíró által az ügyet, bár a jóváhagyásnak semmi komoly akadálya nem képzelhető, mégis függőben tartotta és csak alig néhány napja intéztééi. Ez a függőben tartás azután a választások alatt természetesen erős fegyvert, adott a kormánypárti kortesek kezébe, a kik ugy tüntetik fel a dolgot, mintha Siklós csak akkor kaphatna telekkönyvet, ha kormánypárti képviselőt küld a parlamentbe. Így van az másutt is, igy mindenütt, igy erőszakoltatnak rá az administratio fontos kérdésével a kortes-taktika szempontjai. Igy lehet a dísztéri Sándor-palota szelleme az igazságügy administratio ja felett; igy fordíttatnak azok a milliók, melyeket e ház az igazságügyre szavaz meg, a kormány kortes hada nak kibővítésére. S e rossz — ki merem mondani — inmoralis administratióért nyujt-e kárpótlást az, a mit a kormány törvénykezési jogunk fejlesztése érdekében tett? Mióta az új aera beköszöntött, egyetlen organicus igazságügyi alkotás a büntető törvény. Szívesen elismerem, hogy ez az abstract elmélet szempontjából jeles mű, hogy fel van benne használva a külföldi jogtudomány minden eredménye. De nem magyar tovön termett, nem a magyar nemzet jogi nézleteinek a kifejezője. Drákói szigorral sújt oly vétségeket, melyek népünk vérmérséklete mellett, annak táplálkozási és foglalkozási viszonyai szerint úgyszólván mindennapiak, s épen azért a közönség jogi meg-