Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-48

48. orsEágOl fiiéi. január 15. 1885. 19 európai közgazdasági válságnak hazánkban is általánosan, minden körben érzett jelére mutat az, hogy ezen nagyérdekű vitában több kitűnő szónok után az én csekélységem is szót emelni bátorkodik. És bár merész vállalkozásnak látszik, a mint hogy ugy is van, hogy oly sok és nagy világosságot keltő beszédek után én egy szerény kis mécsessel jövök, de bátorít ezen merészségemben a tudat, hogy mikor veszély van, mikor veszedelem ütött ki, akkor a veszélyt, ha az még oly nagy is, képes azt jelezni, a legkisebb harang is! Hogy pedig veszély van, hogy közgazdasági életerőnk elzsibbadva áll, azt elismerte ezen nagyérdekű vita minden t. szónoka, sőt elismerte bizonyos ünnepélyes komolysággal a mélyen t. minister ur is. És ez a pártkülönbség nélküli elismerés megczáfolja azok állítását, a kik ezen kérdésben nem tudom miféle speciális feudális agrár-pártról, bizonyos osztály érdekélten történő harcz provokálásáról prédikálnak. E prédikátióban, igazán megvallom, van egy csomó komikum. Mikor feláll valaki és valamelyik társadalmi osztály érdekében beszél, akkor előállnak a t. túloldalról és azt mondják: mi nem ismerünk külön gentry-társadalmat, nem ismerünk külön polgári osztálytársadalmat, nem akarunk ismerni egy bármely oldalról széttagolt társadalmat, mi csak az 1848 által megteremtett társadalmat ismerjük az ő demokratikus egységében, az ő összeolvasztó erejével. Menj hát társadalmi osztály, ha beteg vagy, én nem segítek rajtad. Hanem a Tors Kálmán képviselő ur által épen e perczben felemlített kétségbeesés receptjénél bölcsebb receptet adok ingyen: segíts magadon és az Isten is megsegít. — És midőn az 1848. által megteremtett egész társadalom jő és azt mondja : lásd magyar állam, érzem, hogy demokratikus egységem megvan, érzem, hogy Összeolvasztó erővel is rendelkezem még, de vállaim már görnyednek a sok reám nehezedett teher súlya alatt, hiszen én 30 év alatt végeztem el azt, a mit más európai népek 300 év alatt végeztek el és most, ha Árgus száz szemével, ha Briareus száz karjával birnék is, nem tudnék többet és jobbat látni, nem birnék többet és jobbat tenni, jöjj hát magyar állam, segíts a magyar társadalmon? Akkor a társadalmi egység hirdetői előállanak ismét és azt mondják: hogy ha t. társadalom, ez és ez meg ez, is a te dolgod, nekem magyar államnak semmi közöm t nincs hozzá. (Ugy van! Helyeslés a baloldalon.) És felhangzik újra a jó tanács és meg lesz irva újra a bölcs recept: segíts magadon, az isten is megsegít. Mélyen t. ház! Nem tudom, ki hogyan érez e kérdésben, de nekem, megvallom, mindig fájt és fáj, ha azt kell látnom, hogy férfiak, kik tehetségük, nevük egész varázsával, ambitiójuk egész nemes tüzével és a tetterőt aczélozó tudat egész hatalmával valamely társadalmi osztály érdekében szót emelnek, hogy ezen férfiak sokszor gúnynyal, legtöbbször ráíogásokkal, gyanúsításokkal illettetnek. Pedig mélyen t. ház, ki beszél itt csak egy osztály érdekeiről 1 Azt hiszem, itt a közös haza védelméről van szó és merem állítani, hogy nincs kérdés, mely az egész összhazát, az egész nemzettestet, hogy ugy mondjam, a magyar szentkorona paizsa alá tartozó össznépet osztálykülönbség nélkül jobban érintené, mint ez a kérdés, közgazdasági válságunk nehéz és fontos kérdése. (Helyeslés a báloldalon.) És mikor az egyik láb beteg, nagyon természetes, hogy az a beteg láb akadályozza az egészségest is a haladásban és ha valaki most a beteg láb gyógyítására siet, nemcsak organikus testrészt gyógyít, de fölfrissíti, de meggyógyítja, de lábra emeli az egész organismust. (Helyeslés a baloldalon.) Ezen gyógyszer keresésében, elismerem, különböző eszközök lehetnek, valamint a baj forrásának kutatásában is, de már előre is kénytelen vagyok jelezni, hogy a baj forrását illetőleg nem érthetek egyet Enyedy Lukács igen t. képviselő úrral, a ki beszédében e baj okául nem a túltermelést jelezte. (Enyedy Lukács tagadólag int.) De igenis így jelezte, mert mint a kezemnél lévő beszédben mondja: „a történelemben nincs feljegyezve, hogy panaszkodtak volna a felett, hogy túlságos sok élelmi szer lévén" — ez pedig csak túltermelés jelzése — „borzasztó szerencsétlenségek történtek volna". Tehát túlságos élelmi szer a túltermelés által. Ez volt szavainak értelme. Minden betegség és bajnak oka a társadalomban, legyen az akár a földmíveíés vagy iparnak nyomora, akár a gyáxmunkások ínsége, akár kereskedelmi crisis, főleg kettőből eredhet: vagy túlnépesedésből, vagy túltermelésből. Az előbbi, szerintem, ma már mívelt cultur-államban nem idézhet elő crisist, mert valamint a levegő minél nagyobb hőfokon van, annál több vízgőzt, párát vesz magába, ugy minél magasabb culturfokon áll az állam, annál nagyobb fokát a túlnépesedésnek bírja el. Ez tehát baj nem lehet; de igenis a túltermelés, vagyis az a baj, hogy azok, kik a felesleges hőtermelést producálták, azok nem birják azt értékesíteni, a kik pedig szükségük, nem birják azt megszerezni. A túltermelés olyan, mint mikor az emberi testet túltömik. A túltömöttség oka a legtöbb betegségnek. A hatásában aztán egy a túlnépesedés és a túltermelés. S ez sem ellenmondás. Az ember elájulása egyformán eredhet hiányából a vérnek, s túlságáhól a vérmességnek. Mindezeknél fogva igen hazafias kötelességet teljesített tehát — habár nem egészen humanistikusan is — gróf Károlyi Sándor t. képviselő ur, midőn felhívta a kormányt, hogy kipuhatolva a közép-európai államok érdekeit, kereskedelmi szerződéseket kössön az iránt, hogy hazai terme3*