Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-48

18 tó, srsságas ülés jaattúr 15. 18S6. osztályok vagy az összesség érdekével szembe- j állítani nem helyes. Minden osztály érdekének megvan a jogosultsága, hogy felkaroltassék. Kormány és törvényhozás nemcsak oly intézke­désekre vannak hivatva, melyek az összes érde­keket felölelik, hanem olyanokra is, melyek par­tialisak ugyan, de a jogosult érdekeket védel­mezik. Minden partiális érdek jogosult és rokon­szenves fölkarolásra számíthat, mely az összesség érdekeivel vagy más szintén partialis ugyan, de magánál nagyobb érdekekkel ellentétben nem áll. Ez a határ. Azért én, t. képviselőház, óhaj­tottam volna, hogy a kormány részéről is talán több előzékenységgel fogadtattak volna a tett ja vasi átok és legalább érdemileg nyertek volna megfontolást, megvitatást. Például a mi a mező­gazdasági szakértelem emeléséről és terjeszté­séről, a talajjavítási bankról, a mezőgazdasági hitel olcsóbbá és könnyebbé tételéről felhozatott, megérdemlik a velük való érdemleges foglalko­zást. Nevezetesen, a mit gróf Keglevich István képviselő ur felhozott, oly meggyőzőnek mutat­kozott nekem, hogy valóban nem birnám elkép­zelni, ily hitelszövetkezetet hogyan lehetne erősebb argumentummal indokolni, mint a t. képviselő ur tette, a ki élő példával illustrálta életrevaló, hasznos és lehetséges voltukat. A t. minister ur válaszában azt mondta, hogy a tapolcsányi efféle szövetkezet létesült a nélkül, hogy az állam segítette volna, mert az önmagából és minden külső segély nélkül jött létre s ebből azt a következtetést vonta le, hogy másutt is magától létesülhet. De ha látja, hogy több esztendő óta másutt nem lett magától, talán nem ártana, ha a csendes néző szerepen tál is tenne valamit. A társadalomnak és az államnak az az éles ellentétbe helyezése, mely itt megkiséreltetett, csakugyan nem helyes, sőt veszedelmes. Contac­tusban kell lenni a kormánynak és az államnak a társadalommal és ha tapasztalja, hogy a társa­dalom, az a pigra massa önmagától mozdulni nem akar, akkor adja meg neki a lökést, hogy moz­duljon. (Helyeslés a szélső balon) Sokszor nem is szükséges anyagi áldozatot hozni, a jó példa, a buzdító szó is elegendő. (JJgy van! ügy van! a tsélső baloldalon.) Felhozatott itt a continentalis zárrendszer. Nagy szerencsének tartom, hogy oly nehéz ez eszmének kivitele, de ha még oly könnyű volna is, kötelességünk volna ellene tiltakozni. Ez oly intézkedést involvál, mely valóban a nagy többségnek érdeke ellen volna. A kik veszik a kenyeret, azoknak száma túlnyomóan nagy azokhoz képest, a kik kenyeret eladnak és a kenyeret drágábbá tenni egyáltalán nem volna a nagy többségnek érdekében. De aem is volna a felállított terv ezélhoz vezető, mert mesterséges eszközökkel a meg­indult verseny ellen küzdenünk többé nem lehet, azt mederbe nem szoríthatjuk, mint gróf Apponyi t. képviselő ur mondta, mert az özönvizet nem lehet mederbe szorítani. Eecepttel a többi recepthez, gazdaság te­rén szakférfiú nem levén, fájdalom, nem járulha­tok. De legyen szabad annyit mondanom, hogy ha véletlenül azon szerencsés helyzetben talál­nám magamat, hogy Magyarországon nagybir­tokos lennék, engem az a fenyegető válság egy­általán kétségbeesés elé nem hajtana. Meg sem változtatnám gazdasági rendszerem alapját. Azért, hogy a búza ára leszállott, azért, hogy nem adhatnám el annyiért, mint azelőtt, a búza­termelést nem is változtatnám, sőt fokoznám. Azt követném, a mint Keglevich István t. kép­viselőtársam tanácsolt. Hogy szaporíthassam a búzatermelést, nagyobb marhaállományra volna szükségem és ezzel már oly téren találnám magamat, a mely az ipar felé in elinal. Tej-, sajt­gazdaság, marhahizlalás, szesztermelés fejlődnék azon intézkedésemen, melynek eredeti czélja csak talajom javítása volt. A gazdasági ágak azon ré­szét, mely jövedelmezőnek mutatkozik és mely haszonnal fogna biztatni bármily válság esetére is, igyekezném megismerni a legtökéletesebb alakjá­ban s megteremteni a magam birtokán. Ha búzá­mat nem adhatnám el, feldolgoznám lisztnek. A lisztről a t. előadó ur most tartott egy előadást, mely a jelen körülmények közt nagyon vigasztaló lehet. Nem képzelhető a világnak oly válsága, nem oly versenye, mely a magyar lisztet a maga el­foglalt helyéről ki fogná szoríthatni. Ezen ipar­czikk meg fogja tartani helyét, bármily mestersé­ges eszközökkel küzdenek is ellene, nagy mér­tékű siker tartalmánál fogva, melylyel a világ semmi más gabonája nem dicsekedhetik. De ha a liszttel ennek daczára sem boldogulnék, állítanék tésztagyárat s búzámat iparczikk-alakban vinném piaezra. (Ilosgás.) Bocsánatot kérek, vannak, a kik e fölött mosolyognak, hanem azért biztosítok mindenkit, hogy az ipar más államban sem jött létre passióból, más államban is kényszerítő kö­rülmények idézték elő és ha Bismarck most véd­vámot állít fel Németország határain, csak lassítja azt az átalakulási proc essust, melyen a tengerentúli versenynyel szemközt Németország mezőgazdasá­gának is végig kell menni, hogy az új viszonyok közt megállhasson. Minket nem védelmeznek ilyen vámok, gyor­sabban kell mennünk a mezőgazdaság belterjessé változásának ezen processusán. Ha ezen átváltoz­tatást végre tudjuk hajtani, a külföldi versenynyel szemben is Magyarország mezőgazdasága meg> áll s felvirágzik. Ha nem, nem. (Élénk helyeslés a seélső balon.) Fenyvessy Ferencz: Mélyen t. ház! Az

Next

/
Oldalképek
Tartalom