Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-57
57. orwigos ülés január 26. ISSfi. 227 Elnök: Megszavaztatik. Bakovszky István jegyző (olvassa): A népnevelési szükségletre 1.000,000 frt. GÖndÖCS Benedek: T. ház! Megvallom őszintén a ház előtt, hogy az egy millió forintot, mely a népnevelésre felvétetett, a legszívesebben megszavazom. Mindazáltal engedje meg nekem a t. ház, hogy szerény észrevételemet megtehessem, (Halljuk!) a ninister urat a ház előtt, az ország színe előtt kérem, még pedig a nép nevében kérem s megmondom az okot miért, (Halljuk !) mert őszintén be kell vallanom, hogy a falusi népiskolákat reformálni kell, mert ott sok oly tantárgy taníttatik, a mire a földműves gyermeknek szüksége nincs. De hozzájárul ehhez még t. ház, az is, hogy az olvasókönyv sem olyan, mely a falusi földművelő gyermekének való. Ehhez hozzáteszem, hogy az ismétlő iskola is megvan a falukon, melyben a 12 —15 éves gyermekek járnak. Eddig együtt voltak az iparos tanonezok és földmíves gyermekek, ma már az iparos tanonczoknak külön iskoláik vannak és így egyedül vannak a földművelők gyermekei. Mikor érjük el t. ház, hogy lesz földmívesiskola? Ehhez sok idő kell, addig azt hiszem, helyesen cselekszi a vallás- és közoktatásügyi minister ur, ha a földművelési miníster úrral egyetértve, oly olvasókönyvet fog kiadni, mely magában foglalja a gazdaság legszükségesebb elemeit és mindazt, mit a falú növendékeinek tudniok kell, melyet midőn a gyermek hazavisz, az öreg is loku belőle. (Helyeslés a szélső halon.) Midőn tehát a miníster urat erre kérem, nem hihetem, hogy megtagadja, mert ahhoz a költség fel van véve a 14,000 írtban, ebből lehet pályázatot kitűzni vagy egyes szakembereket megbízni és az olvasókönyv létrejön. Kérem tehát a nép nevében íi miníster urat, hogy kérésemnek minél előbb életet adni szíveskedjék De engedje meg a t. ház, hogy ez alkalommal felemlítsem azt is, a mit Irányi képviselő ur az általános költségvetés tárgyalása alkalmával felemlített s melyből feltűnt, hogy a kormány által az újabb időkben felállított népiskolákra több helyen, melyeken nincs növendék, végtelen nagy a kiadás. Igen t Irányi képviselőtársam felemlítette, hogy Bánffi-Hunyadón két iskolát állított fel a kormány 1872-ben, &z egyik fiú- a másik leányiskola, a fiúiskolának van 10. a leányiskolának 4 növendéke. A tanítók száma 7, tehát minden tanítón a 2 növendéke van. Kiadatik pedig ez iskolára 4,644 frt, a miből kitűnik, hogy minden egyes növendék tanítása 331 írtba kerül. Felemlítette továbbá ugyancsak ő, hogy Dicső-Szent Mártonban 1871 óta van egy felsőbb népiskola, melynek 1883-ban 9 növendéke volt 3 tanítóval, tehát egy tanítóra esett 3 növendék. Kerül pedig az iskola 2,454 írtba, tehát egy tanuló tanítása 301-be. Felemlítette továbbá t. képviselőtársam, hogy Ugoesamegyében is van egy ily iskola, melynek csak 11 növendéke van, fizet pedig az állam rá4,585 frtot s igy egy tanuló tanítása 416 frtba kerül. Minthogy több helyen kell az országban felsőbb népiskolát felállítani, én bátor voltam a t. miníster urat arra kérni, hogy az újonnan felállítandó iskolákba alkalmazza az itteni tanítókat, a meglevő épületeket pedig adja el, vagy értékesítse más utón. Mert hogy a növendékek hiánya miatt 3—400 frtot adjunk ki egy-egy tanulóra, az lehetetlen, holott sok helyen van növendék, de nincs iskola. Ezeket a t. ház előtt felemlítve és a t. miníster ur figyelmébe ajánlva, az 1 millió frtot megszavazom. (Helyeslés.) Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miníster: T. ház! Már az úgynevezett általános vitánál — mert tuiajdonkép nem volt az — szóba jött: szükségesek-e a polgári; és felsőbb népiskolák. Nem nézve azt, hogy a törvény bizonyos népességi viszonyok szerint elrendeli az ilyen iskolák felállítását, én ez iskolák létesítését szükségesnek és üdvösnek tartom. Én a nép legalsóbb rétegeit, milyenek a zsellérek, fertályos gazdák stb. nagyon becsülöm s tudom, hogy azok gyermekeiről gondoskodnunk kell. De hát a kik felébb állanak, a kiknek 100 holdjuk van, azoknak gyermekeit ugyanazon niveaun hagyjuk, mint a nép legalsóbb osztályát? (Igaz!) Ha kiskereskedőket, iparosokat, alsóbb tisztviselőket akarunk nevelni, azokat az akadémiákra utaljuk? Ezek számára áliittatnak fel a polgári és felsőbb népiskolák s ez utóbbiak annál hasznosabbak lesznek, ha, mint megkezdettük, összeköttetésbe hozzuk ezen iskolákat a földmívelési vagy iparos tanfolyammal, (ügy van jőbbfelöl.) Gyakran hallottam s magam is mondtam, hogy az úgynevezett felsőbb iskolai vagy latin pályákra igen nagy a concurrentia. Nemcsak kitűnő, de gyengébb elméjű gyermekek is elvégzik ez iskolákat s aztán kenyér nélkül maradnak. E panasz általános. Hogy ennek elejét vegyük, már csak azért is szükséges e felsőbb népiskolák felállítása. Én megengedem, hogy egyes helyeken állíttattak fel iskolák, hol a helyre nézve a ministerium tévesen volt informálva és az iskolák gyengén frequentáltatnak. Egyébiránt e gyenge frequentatio egyik oka — eltekintve a helytől, az is — hogy a dolog új. Tekintsük csak a budai tanító-képezdét, hol ma 500 tanuló van, holott csak héttel kezdtük. így van ez az ipariskolával, ott kezdetben 8 tanuló volt s most 100-on felül vau. így van ez általában minden új intézettel. Én tehát nagyon is szivemen viselem a népoktatást és a népiskolák felállítását, de azért nem ejtem el a polgári és a felsőbb népiskolákat sem, mert ezek jótékony hatásáról épen ugy meg vagyok győződve, mint az iskolák ezen másik nemének szükségéről. Kérem tehát a t. képviselő29*
