Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-57

228 5?. országos ülés jannáf 26. tSSí. házat, hogy ne méltóztassék e tekintetben valami változást tenni és ha ez irányban javaslatok tétetnek, kérem a t. házat, hogy azokat mellőzni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Lázár Ádám: Minthogy e tárgyban a t. szakminister ur szerint a költségvetési vita kezdetén, részint ma nyilatkozott s minthogy Irányi Dániel és Kiss Albert képviselőtársaink a felsőbb nép és polgári iskolák érdekében szólva, különböző anomáliákat mutattak ki: engedje meg a t, képviselőház, mert különben is szándékozom e tételre vonatkozólag, részint határozati javaslatot, részint pedig módosítványt benyújtani, hogy ezeket röviden indokolhassam. A népnevelési szükségletet véve, a felsőbb népiskolákra vonatkozólag kiemeltetett, hogy számos ily tanintézet van felállítva oly helyen, hol elegendő tanítvány nincs és hogy ezek költségét legnagyobbrészt az állam viseli. A minister ur állítja ugyan, hogy hajlandó az ilyeneket fokozatosan megszüntetni és egyebütt felállítani, ügy de azon pénzek, a melyek ezekre az iskolákra jelenleg ok nélkül adatnak ki, sokkal czélszerübben volnának felhasználhatók a népnevelés szükségleteire az ország oly vidékein, a hol elemi népiskolák nincsenek, a minek oka nem annyira a nemakarás, mint inkább a vagyontalanság. A népiskoláknak ily vidékeken való felállítása, azt hiszem, igen sürgős. Hogy a minister urnak ez iránybani jóakaratán nem kételkedhetünk és hogy a képviselőház maga sem fukarkodik, mutatja az, hogy azon 1 millió frtnyi költséget, a melyben ezen kiadások is bennfoglaltatnak, nagy örömineí szavazza meg. Ennélfogva határozati javaslatom első része oda irányul, hogy a képviselőház utasítsa a ministert, hogy azon felsőbb népiskolák költségeit, a melyek kevésbé vannak látogatva, ezen felsőbb népiskolák megszüntetésével igyekezzék felhasználni elemi népiskolák felállítására, ott, a hol a szükség és a körülmények ezt kívánják. Második része határozati javaslatomnak a polgári iskolákra vonatkozik, a melyekről a szakminister az imént kijelentette, hogy azokat fentartani akarja. E tekintetben legyen szabad röviden annyit megjegyeznem, hogy ezek az Eötvös és Csenge-ri közt létrejött eompromissum eredményei voltak, még pedig azon czéiból, hogy értelmes, jóravaló iparos osztály képeztessék. E végett alkottatott meg az 1868 : XXXVIII. t.-ez. azon intézkedése, hogy a vagyonosabb községekben állíttassanak fiúiskolák 6, leányiskolák 4 osztálylyal és hogy a nagyobb és vagyonosabb községekben 3 osztályú felsőbb fiú- és kétosztályú felsőbb leányiskola állittassék fel, melyeknek főczélja volt főleg a gazdászati és iparos téren szakképzett egyéneket növelni, hogy mennyire éretettel ezen czél, mutatja az eddigi eredmény. Kétségtelen, hogy a polgári leányiskolák kifogás alá nem esnek, ellenben a fiúiskolák czedtalanok, sőt ártalmasak. Ugyanis, midőn ezen polgári iskolák felállíttattak, mindamellett, hogy a szakképzés volt a főczél, a végén nem lehetett'megtudni, hogy ezentúl tulajdonképen mi lesz, különösen oly helyen, a hol ezen polgári iskolák oly községekben állíttattak fel, a hol felekezeti gymnasiumok vagy reáliskolák már fenállottak; a hol épen az 1868-iki törvény szerint hasonló osztályok léteznek, mint a polgári iskolában a 4 polgári iskolai osztály, első tekintetre is czéltaían volt a felállítás. Ilyen körülmények közt volt a maros-vásárhelyi polgári iskola, a hol katholikus és református gymnasiumok vannak, tehát ugyanily minőségű tanintézetek működnek és igy ott a polgári iskola mellőzhető volt. Midőn ezen iskolák felállíttattak, a minister ur azt remélte, hogy az ezekből kikerülő ifjak lehetnek posta- és távirótisztek, meglátogathatják a seimeczi erdészeti vagy a keszthelyi gazdasági tanintézetet, általában az összes középiskolákat, szóval ezélja volt, hogy ez által egy bizonyos hivatalnoki osztály fog képződni, a mint ezt a t. minister ur egy 1879. évi rendeletében határozottan kimondta. Azonban ixii történt később? Az 1883. évi I. t- z. a köztisztviselők minősítvényéről egészen máskép intézkedik. Ezen törvény szerint xxgyanis a 4 osztályú polgári iskolát végzett egyének nem lehetnek egyebek, mint pénztárnál, zálogháznál, kezelési s börtönügyi szaknál, alsó fokozataiban alkalmazhatók. Tehát a kik azért látogatták e polgári iskolát, hogy posta-, távirdatisztek lehessenek, ha tovább nem folytatják tanulmányaikat felsülnek kilátásaikkal. Most a minősítési törvény értelmében az államnak többé nem ezélja tisztviselőket nevelni, hanem iparosokat, kereskedőket és e czéiból a polgári iskolák is összeköttetnek az ipari oktatással, nem ugyan a törvény, de ministeri rendelet intézkedésénél fogva. Ezen eredményekkel szemben lehetetlen ma kérdezni, hogy elvégre is mi czélt ér el az ország ezekkel a polgári iskolákkal. Sem a gazdasági, sem az ipar ezéljai nincsenek elérve, mert ezeket ép ugy el lehet érni gyumasiumrnal vagy reáliskolával, ha egy évvel többet tölt el mint a polgári iskola 6 évét, nemcsak tandíjmentesen folytathatja a tanulást, de azonkívül segélyre számíthat, miután bevégezte az egy évi ipartanodát, lesz belőle _ szakképzett, pl. építőmester és élvezheti az egyf évi önkénytesség előnyét is. Ellenben a hat osztályt végzett polgári iskolai növendék lesz iparos segéd és mint katona kénytelen három évig szolgálni, a kaszárnya-életben guzslódva pedig még azt is elfelejti, a mit tanult. Ez által ki van szolgáltatva merőben értelmi proletariátusnak a nélkül, hogy tudományos pályára átmehetne. Ezen