Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-57

226 57. országé* ülóí január 2fi. 18S5. nak e kérvény jelenlegi momentán teljesítését,ha­nem javasolja, hogy a kérvény kiadasséka t. minis­ter urnak, miszerint a jövő évi költségvetés készí­tése alkalmával azt lehetőleg figyelembe vegye. Komlóssy Ferencz: T. ház! Teljesen egyetértek előttem szólott t. képviselőtársam Szathmáry György urnak véleményévé]. Épen arra akartam refleetálni, a mire ő, t. i. arra, hogy a minister ur maga kinyilatkoztatta, hogy a képezd ei tanárok fizetése nem méltányos. Én még csak arról akarok egyet-mást mondani, hogyan lehetne ez ügyön már most segíteni, miután ezt a ház repu­tációja kívánja, a mennyiben tudomásul vette tavaly a minister ur szavait és azokat helyeselte. Az 1879. évi 38. t.-ez. szerinti magyar nyelvű póttanfolyamok 1883-mal végüket értékés igy azok manap már feleslegesek. A ki ezen időszak alatt nem volt képes a magyar nyelvet elsajátítani, hiába fog a póttanfolyamba járni, az nem lesz ké­pes 1—2 hónap alatt a magyar nyelvet elsajátí­rani. Indítványom tehát azt, hogy a jelen költség­vetésben a póttanfolyamokra előirányzott összeg fordittassék már ez évben a tanítóképző intézeti tanárok fizetésének emelésére. Ezért vagyok bátor a következő határozati javaslatot beterjeszteni: „Utassittatik a vallás- és közoktatásügyi minister, miszerint az 1885. évi költségvetés­ben a magyar nyelvű póttanfolyamra előirányzott 35,000 frtot a tanítóképző intézetek tanárainak fizetésfelemelésére fordítsa és már e tanév­ben folyóvá tegye; intézkedjék egyúttal, hogy a tanítóképző intézetek tanárai a középiskolák taná­raival egyforma dotatióban részesüljenek." Nagy István jegyző (olvassa a határozati javaslatot), Helfy Ignácz: T. ház! Midőn a kérvény mellett felszólalok, bátor vagyok azokhoz, a melye­ket az előttem szólott t. képviselő urak elmon­dottak, egy körüluiényí felhozni s ez az, hogy ere­detileg, midőn ezen tanitóképezdék felállíttattak, azok tanárai nagyobb fizetésben részesültek, minta középiskolákéi. Történt azután később, ugy hiszem 1873—74 ben, hogy a törvényhozás felemelte a középiskolai tanárok fizetését, ugy hogy a tanító­képezde tanárai amazokénál kevesebb honorárium­ban részesültek. Ez csakugj^an nagy igazságtalan­ság és valóban erkölcsileg is nagy sérelem az illetőkre nézve. Ha nagy összegről volna szó, én volnék az első, a ki azt modanám, hogy ne ter­heljük az államkincstárt ily nagy áldozattal; de méltóztassanak meggondolni, hogy valóban az egész országban létező képezdék tanáraira, ha ki­terjesztjük ezen jótéteményt, az körülbelül csak 20—22 ezer forintra rúgna. Bármennyire hajlandó legyek is a takarékosságra és belátom, hogy szük­ség is van arra, azt még sem állíthatja senki, hogy azon 20—22 ezer forint költségvetésünket növelné. Én mindezen okoknál fogva hozzájárulok ahhoz, hogy rögtön szavazzuk meg és iktassuk be a költség­vetésbe ezen összeget, de mégis tekintettel akarok lenni a pénzügyi bizottság megállapodásaira és beérem azzal, hogy a minister ur legyen szives határozottan kijelenteni, nem azt, hogy foglal­kozni fog e kérdéssel, hanem igen is azt, hogy belátja ezen kérelemnek igazságosságát, rááll a szaporításra és a jövő évi költségvetésbe felveszi azt. Trefort Ágoston, vallás- és közoktatás­ügyi minister: Én csak ismételhetem azt, a mit tavaly mondottam, hogy én a tanító-képezdei tanárok kérvényét nagyon méltányosnak találom, hanem én a fedezetről nem gondoskodom, a fedezet kérdése a pénzügyi ministert illet, a budgetet együtt csináljuk s épen, miután az ország folyton arról panaszkodik, hogy súlyosak az adók, kény­telenek vagyunk takarékosan elbánni. Azt én megengedem, hogy a tanárok helyzete nem kedvező, de hiszen tudjuk, hogy ilyen a többi állami tisztviselők helyzete is és ha egyszer meg­kezdjük a felemelést egynél, ugy végig keli men­nünk az egész vonalon. (Felkiáltások: Igaz!) Én igazságos akarok lenni, hanem a pénzügyi viszo­nyokra is figyelemmel kell lennem. Azonban ígé­rem, hogy foglalkozni fogok e dologgal és jól fog esni, ha azt keresztülviszem, de forma szerinti ígé­retet oly kérdésre nézve, a melynél a fedezet kér­dése nem engem illet, nem tehetek. Én tehát kérem a t. házat, méltóztassék a tételt megtartani ugy, a mint van, mert hogy a póttanfolyam költségei for­díttassanak e ezélra, véleményem szerint nem volna ezélszerű s azt egyenesen visszautasítom, mert én a póttanfolyamot szükségesnek tartom. A póttan­folyam behozatala óta a magyarul nem tudó tanítók száma csökkent és még sokan vannak, a kikre a póttanfolyam reájuk fér. (Élénk helyeslés.) Elnök: Maga a tétel nem támadtatván meg, azt hiszem kijelenthetem, hogy az elfogadtatik. Úgyszintén azt hiszem, a t. ház elfogadja a pénz­ügyi bizottság javaslatát a tanítóképezdei tanárok kérvényére vonatkozólag. (Helyeslés.) Következik a szavazás Komlóssy Ferencz képviselő ur javas­latára, mindenek felett méltóztassanak azt meg­hallgatni. Rakovszky István jegyző (olvassa). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztaíik-e a felolvasott határozati javasolt elfogadni? A kik elfogadják, méltóztassanak feláliani. (Megtörténik.) A többség nem fogadja el. Rakovszky István jegyző (olvassa) .­Tanítónő-képezdékre 220,900 írt. Elnök: Nem lévén észrevétel, a 220,900 frt megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa).- A tanítódíépezdék közös költségeire 8,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa): A torna póttanfolyamokru 6,000 frt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom