Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-56

n". országos áléi jusaár 24. 1885. 191 házunk körében és másrészt a magyar nemzeti J politika íáctorai egy nem megvetendő erővel fognak gyarapodni. (Élénk helyeslés.) Én, t. ház, egyáltalában azon elvi álláspontot foglalom el, hogy midőn összes politikai törekvésünk végezélja gyanánt a magyar nemzeti állam kiépítését és megerősítését tűzzük ki, ezen czélnak megvalósítását észszerűen leginkább azon utón fogjuk keresni, ha az országban levő minden tényezővel, mely a maga erejét ezen ozélnak megvalósítására kívánja használni és ezen tényezők közt az egyház tán a leghatalmasabb tényező, békés egyetértésben létesítjük a szövetséges együttműködést. (Helyeslés.) És meg vagyok győződve, hogy e tekintetben — ámbár igazságtalanság volna a magyarországi katholika egyházról el nem ismerni, hogy mai állapotában is ezen nemzeti czélt sikeresen és buzgón előmozdította, még sikeresebben, mert rendszeresebben fogna működni a katholikus autonómia észszerű és helyes szervezése mellett. (Helyeslés.) De t. ház, midőn ezeket szavazatom indokolására elmondtam, lehetetlen, hogy néhány szóval ne reflectáljak a í. ministerelnök urnak tegnapi beszédére. A t. ministerelnök ur tegnapi beszédének van egy része, a melyre nézve egyetértek az épen közvetlenül előttem szólott, általam nagyon t. képviselő urnak nézetével, hogy azt bizonyosan az ország óriási többsége örömmel és helyesléssel fogadta, a mint hogy örömmel fogadtam én is. Beszédének ezen része az, a melyben kellően visszautasította Hermán képviselő urnak a nevelésnek vallás-erkölcsi alapjára vonatkozólag mondott gunyoros megjegyzését. (Élénk helyeslés.) Meg vagyok győződve, hogy a t. minister ur felszólalása összhangban áll Magyarország lakosainak minden felekezetkülönbség nélkül óriási többségének érzetével (Élénk helyeslés) és csak örvendek, habár politikai ellenfelek vagyunk, midőn a társadalmi és hazai élet legmélyebb gyökerét érintő elvekre nézve egyetértésben találom magamat a t. ministerelnök úrral. (Helyeslés jobbés balfelöl.) De nem nyilatkozhatom hasonló elismeréssel a t. ministerelnök urnak épen a katholikus autonómia jelenlegi állására nézve elmondott nézeteivel. A t. ministerelnök ur ugyanis a plaasibilitás látszatával, a mint ezt tőle megszoktuk, azt mondta, hogy első sorban magában a katholikus egyház körében kellene tisztult nézetnek beállani az autonómia miként szervezéséről és csak akkor áll be majd azon pillanat, midőn az állam tényezői a kormány és a törvényhozás foglalkozhatnak azon kérdéssel, hogy vájjon közvetlenül az egyház körében felmerült contemplatio valósítható-e, törvényesíthető-e vagy nem ? és minő kiterjedésben. Hát t. ház, ez nagyon píausibilisnek látszik, de fatális módon emlékeztet a ministerelnök ur t. collegájának, a földmívelési minister urnak a földmívelési hitelügy kérdésének megoldására vonatkozólag mondott megjegyzéseire; fatálisán emlékeztet azon pillanatra, midőn Széchényi Pál földmívelési minister ur azt mondotta, hogy miután ő a gazdakörben a hitelügy megoldására vonatkozólag sok eltérő nézetre talált, miután egyetértést e kérdésben a szakértők véleményében nem tapasztalt, nem bir kellő tájékoztatást az iránt, hogy mit cselekedjék, ennek folytán nem cselekszik semmit. (Derültség balfelöl.) Én valamint akkor kijelentettem, ugy most is kijelentem, hogy a kormányzati feladatnak ilyen felfogását nagyon kényelmesnek, de helyesnek nem tartom. (Helyeslés balfelöl.) Igaz, hogy a most előttünk álló tárgy eltérő természetű; igaz, hogy midőn valamely egyház külszervezetében beállható átalakításokról van szó, az azon egyház illetékei köreiben létező felfogásnak döntő súlyt kell tulaj donítani, ezt kívánja a méltányosság és szabadság is, tökéletesen így van. De t. ház, ha ez elvet akkép alkalmazzuk, hogy egy ilyen ügy, mint a milyen a katholikus autonómia, csak akkor válik megoldása éretté, midőn a 8 millió magyarországi katholikus közül mindazok, kik ez ügyben felszólalnak, teljesen ugyanazon részleteket vallják: ez tisztán annyit tesz, mintáz ügyet mindenkorra elhalasztani, (ügy van! a baloldalon.) És e tekintetben helyes Ugron Ákos képviselőtársamnak ma tett megjegyzése, hogy egy oly illetékes orgánum, melyben az arra befolyást gyakorolni hivatott minden tényező nézeteit egymás között tisztzáhatná és egy közmegállapodást létesítetne, ez idő szerint nincs, tehát az, a mitől a t. ministerelnök ur a cselekvést feltételezi, természetesen soha be nem fog állni. De figyelmeztetem a t. kormányt, hogy egy ilyen alkalom, melynél az eszmét tisztázása az érdekelt egyház körében megtörténhetett volt, és bizonyos megállapodásokra is vezetett. Igaz, hogy annak most már talán 14 éve; akkor tartatott az e czélból összehívott katholikus congressus, mely az egész ügyet megvitatta, minden illetékes tényező: a főpapság, az alsó papság küldöttei és a katholikus világiak választottainak közbejöttével; és ez a congressus működését egy rendszeres javaslatnak előterjesztésével végezte be. Tehát azt állítani, hogy az első sorban illetékes tényező, t. i. maga az az egyház, melynek ügyei rendezése van szóban, e tekintetben még semmi lépést nem tett, semmi nézetet, semmi véleményt , semmi megállapodást nem nyilvánított, mondom ezt állítani nem lehet. (Igás! Ügy van! a baloldalon !) Igaz, hogy az az operatum, melyet a katholikus congressus 'a kormányhoz benyújtott, bő és érett megfontolás tárgyát kell, hogy képezze. Én t. ház, őszintén kijelentem, hogy én nem volnék