Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-56

192 56. orsiáges illéi janmár 24. 18S5. hajlandó magamat azon javaslatnak minden részével azonosítani. Magam is, ha azon a helyen ülnék, melyen a t. kormány ma ül, igen lényeges módosiíások nélkül nem volnék hajlandó ezen javaslatot elfogadni. De nem s z én hivatásom az ellenzéki padokról megjelölni az aggodalmas pontokat, nem ;iz én hivatásom ezen javaslatnak kormányzati és állami szempontból kritikájába bocsátkozni, ez a t. kormánynak a hivatása; én csupán arra kívántam utalni, hogy annyi anyagot ez a javaslat és a létrejött megállapodás ténye mégis nyújt, hogy a kormány ezen kérdéssel foglalkozhassak, sőt köteles legyen foglalkozni és hogy arra ne hivatkozhassék, a mire a t. ministereínök ur tegnap hivatkozott, hogy az erre első sorban hivatott körök saját felfogásukat a kormánynyal sohasem közölték, a mely állítás egyszerűen a históriai tényállásnak meg nem felel. (Ügy van! a baloldalon.) T. képviselőház! Mielőtt felszólalásomat bevégezném, csak néhány szóval akarom szavazatomat indokolni a beadott másik határozati javaslattal, t. i. Irányi Dániel t. képviselőtársamnak a vallásszabadság behozatalára vonatkozó javaslatával szemben. (Halljuk!) E tekintetben t. képviselőház.nem állunk egy új jelenséggel szemben, mint Ugron Gábor t. képviselőtársam határozati javaslatánál. Szemben állunk egy javaslattal, melyet Irányi Dániel t. képviselőtársam évről évre meg szokott xíjítani, de eddig nekem nem nyílt alkalmam, hogy szavazatomat ezen mindig megújuló javaslattal szemben indokolhassam és nagyon öi-ülök, hogy egy más ügyben felszólalva, most erre iskiterjeszkedhetent. (Halljuk!) Én eddig minden alkalommal ezen javaslat ellen szavaztam. Most is azt szándékozom tenni. De t. képviselőház, nem elvi szempontból; mert elvi szempontból én azon határozati javaslat tartalmával, t. i. a vallás- és lelkiismereti szabadság elvével teljesenegyetértek, (Helyeslés a baloldalon) hanem tisztán opportunitási szempontból; és ez magyarázhatja meg a t. képviselőháznak azt is. hogy a velem egy padokon ülő képviselőtársaimnak egy része mellette, egy része ellene szokott szavazni, a nélkül, hogy ez köztünk bárminő elvi nézeteltérést jelezne. Mert ismétlem, hogy valamint nincs talán az egész házban, ugy nincs különösen ezen padokon egy képviselő sem, ki a vallás- és lelkiismereti szabadság elvét szentnek nem ismerné s a ki az annak keresztülviteléhez szolgáló alkalmas eszközhöz hozzájárulni hajlandó nem volna. Élénk helyeslés a baloldalon.) A mi engemet arra indít, hogy ezen ügyben barátaim egy részétől eitérőleg szavazzak és a javaslatot el ne fogadjam, az tisztán opportunitási ok. Mert én az ország jelenlegi helyzetében és talán a más országokban mutatkozó oly jelenségek után, a melyek élénken ilrustrálják, hogy mennyi bajt, mennyi zavart idézhetnek elő az egyházpolitikai összeütközések, nem tartom czélszerünek, nem tartom a magyar nemzeti politika szempontjából kívánatosnak azt, hogy az egyházpolitika kérdései ma egész nagyságukban a képviselőház tárgyalásainak vaíószinüSeg minden egyebet absorbeáló tárgyát képezzék. (Helyeslés.) Ez azon opportunitási momentum, melynélfbgva ezen javaslathoz a maga formai általánosságában nem járulhatok. De azért nem tartom a kormányt felmentettnek azon kötelesség alól, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság mindazon sérelmeivel szemben, a melyek netán előfordulnának és a melyek egy részére Irányi Dánielt, képviselő ur már tavaly is és ez évben is utalt, orvoslást ne keressen és ott, a hol szükséges, ezt partialis intézkedések által elérni ne iparkodjék. (Igaz!) Mert ha cultur-állam akarunk lenni, minden körülmények közt szem előtt kell tartania a kormánynak azt, hogy Magyarországon senki vallásos meggyőződése és lelkiismereti sugallata miatt üldözésnek ki ne tétessék. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezt én Irányi Dániel képviselő úrral egyetértve a kormánytól mindenkor minden concreí esetben követelni fogom. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És ezzel bezárom beszédemet. [Élénk helyeslés balfelöl.) Dégen Gusztáv: T. ház! A most mondott egyházpolitikai mgyérdekübeszédek után általam mondandó beszédben egészen ellenkező irányt fogok elfoglalni. Én mindenekelőtt refíectálni akarok arra, a mit az ellenzék álláspontjának fixirozása tekintetébői felhozott, hogy a midőn a kormány 320 millió forintot állít be az állami költségvetésbe, mint kiadást, az egyházi és cultur-czélok megvalósíttatása tekintetéből csakis körülbelül 6 millió forintot állít be, a mi financiális tekintetből ellenmondás, anomaii;. Én részemről, ha ez állítás anyagilag a valóságban igaz lenne, magam is aláírnám az ellenzék azon állítását, hogy a magyar kormány a tudományok terjesztésére és a cultur-czéiokra keveset fordít. De ez az állítás egészen téves. Mi Magyarországon fordítunk cultur-és vallásczélokra annyit, a mennyit a haladott kor a nemzettől követel. Teszszük e kiadást azért is, mert ez Magyarország culturmissiójára nézve nélkülözhetlen és szükséges. Mert mi Magyarországon oly helyzetben vagyunk, hogy hivatva vagyunk bemutatni a nyugati cultur-államoknak azt, hogy a vallás- és közoktatásügyre fordítunk annyit, a mennyit fordítani képesek vagyunk, a kiadások összsommája pedig a nálunk fenlétező viszonyok folytán nem mutatjuk fel az államháztartási kimutatásban, mégis teljesítjük azokat, de mert. ki fedezi a katholikus egyház vezetését és a lelkipásztor sági