Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-55
178 5S- o rszií gos ülés jaauár 23. 1885. osztálybeliek hallgatnak, melyben legszámosabban vannak pl. első évesek. Mindezek természeti különbözőségek. Tehát én csak azon impressio ellen akarom óvni a t. házat, mintha a tanpénzen nyugvó jövedelem különbözőségében, tényében, vagy annak háta mögött valamely szükségkép visszaélés rejlenek, mintha az nem volna a tanpénz-rendszernek természetes következménye. A t. képviselő ur hivatkozott arra, hogy mily barátságos a viszony ott, a hol a tanpénz egyenlően felosztatik és a t. képviselő ur hivatkozott Hoffmann Pál nyilatkozatába. Én kötelességemnek tartom itt kijelenteni, hogy nálunk — mert a személyes viszonyok esak a jogi karban ismeretesek előttem — a barátságos és collegiális jó viszonyt tudtommal sohasem zavarta meg a tanpénz és most sem zavarja meg és rábízom a t. képviselő úrra, hogy ezen megzavarást igazoló tényt vagy alapot ezen nyilvános kijelentésem ellenében hozzon elő. Egyáltalában t. ház, bátor vagyok egyet mondani. Én részemről nagyon óhajtanám, ha ezen tanpénz-kérdés, ha annak kétségtelen hátrányai, de kétségtelen előnyei is a tanszabadsággal összeköttetésben itt egyszer egy tüzetes fejtegetés tárgyát képezné, de a mit én kérek, az csak az, hogy méltóztassék azután a kérdés minden részletének, minden ténynek világos kiderítése után ítélni a felett, nem azt mondom, hogy a tanpénz megtartassék-e vagy sem, mert az jóformán rám nézve egyénileg és merem mondani azon kar tagjaira is, a melyhez tartozom, a tanpénz egyenlő vagy nem egyenlő felosztása vagy megtartása, vagy egyébbel helyettesítése meglehetős közönbös dolog; (Egy hang: Pótlása?) és egyébbel pótlása, mert törvényesen megillető jövedelmeket elvenni minden pótlás nélkül, azt — ugy hiszem — mindenki, legalább jogilag, lehetetlennek tartja. A mit én felszólalásommal elérni óhajtottam t. ház, az az, mert ugy láttam, hogy t. képviselőtársamnak felszólalása azt az impressiót idézte elő a házban, mintha ezen jövedelmi nagy különbségek háta mögött szükségkép egy sereg meg nem nevezett visszaélés rejlenek és azt kötelességem volt constatálni, hogy személyes tapasztalásom szerint — pedig saját karom ügyeit alaposan ismerem — ez a tényekkel világosan ellenkező állítás volna. Ez az, a mit megjegyezni óhajtottam. (Helyeslések.) Herman Ottó: T. képviselőház! (Halljuk!) Kénytelen vagyok személyes kérdésben szót kérni. (Halljuk!) Először tartozom megjegyezni Szilágyi Dezső t. képviselőtársamnak azt, hogy ha ő ravasz czélzatról beszél, akkor azt bizonyítani tartozik; ha ő azt mondja, hogy én kötelességről beszélve, magamat csupán csak olcsó módon martyrrá akarom feltolni, azt bizonyítani tartozik. Én, mikor kötelességemet hangoztattam, világosan kifejeztem — hivatkozom az egész házra — hogy már a múlt országgyűlésen köteleztem magamat arra, hogy végső szükség esetében számadatokkal fogok előállani. Itt tehát az én kötelességemben, melyet teljesítettem, egyáltalában semmi martyromságot nem kerestem. A mi a t. képviselő urnak egy állítását illeti, az én beteg hangomnak rovom fel, hogy általa nem értettem meg. Én tudniillik a bölcsészeti facultás kimutatásánál határozottan kijelentettem, hogy a rendes fizetést tekinteten kivül hagyva, melyik tanár mennyi tanpénzt kap (Ugy van! a szélső baloldalon) és akkor tűnt fel a 10 frt és az 5,000 frt közötti különbség. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És most, mert a t. képviselő ur már szavainak megválasztásában a ravasz czélzatot, olcsó martyromságot használj a, a ki azt mondta, hogy nekem semmi bántódásom nem lesz, már el is vagyok készülve, hogy azután más, kevésbé humánus egyetemi tanár részéről mi vár reám, a mi elé különben oda állok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezsől T. ház! Hogy az én t. képviselőtársamra más, nálam kevésbé humánus egyetemi tanár részéről mi vár, bár jövendőmondó nem vagyok s igy egész hitelességgel meg nem mondhatom, de mégis kimondhatom azon alapos hitemet, hogy nem vár rá semmi egyéb, minthogy azt fogják mondani: hogy egyoldalúlag terjesztette elő az ügyet. Ebben, azt hiszem, nem fog egyetlen egy egyetemi tanár viselete engem megczáfolni; a képviselő urat ennél súlyosabb következmény érni nem fogja, ezt tehát bízvást nyugalommal elviselheti és ha igy látná a dolgot, mint én azt a martyrságot, még sem említette volna fel. A mi azt illeti, hogy azt hiszi, hogy én őt ravasz ezélzattal vádoltam, ezt azon körülménynek lehet tulajdonítani, hogy a t. képviselő ur figyelmét elkerülte az az alternatíva, melyet felállítottam. Én azt mondtam, hogy nagy gondatlanság volt a ház előtt, mely a viszonyokat nem ismerheti, nem teljesen terjeszteni elő a tényeket.vagy — hozzátettem, ez volt az alternatíva második része — lehet igy szólni, ravasz ezélzattal is; de hozzátettem, ezt én róla nem hiszem. Ezért a t. képviselő^ urnak kár volt érzékenynek lenni. És még legyen szabad ehhez hozzátennem az £ és ez az, a mi engem felszólalásra birt, hogy meglehet sajátságos modoránál fogva, de oly ünnepélyesen kezdte meg a t. képviselő ur előadását, hogy az egész ház hangulata abban a téves állapotban volt, hogy azt hitték, valami rettenetes nagy visszaélésekről tesz leleplezéseket. Elnök t Kérem a t. képviselő urat, Szilágyi Dezső : Saját szavaim magyarázatáért jogom van felszólalni.
