Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-55

55. országos ülés január 23. 1885. 17 7 csak ajkán hordozza, de érezze és teljesítse is kötelességét. (Helyeslés.) Ezek után t. ház, remélve, hogy rövid felszólalásomat a t. ház nem veszi ugy, hogy ezzel consummáltam jogomat az általános vitában szólni, — mert annak idején talán kérelmet fogok intézni a t. házhoz, engedtessék meg nekem szólani az általános vitában a képviselő urnak az egyetem viszonyait illető megjegyzéseire, igen röviden legyen szabad szólnom. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur beszédében a nagy kezdet után azt vártam volna, hogy most már el fogja mondani, mi hát a baj, a visszaélés, mi hát az, a mit ki kell irtani. Ne csodálkozzék a képviselő ur, mert rájövök még beszédjére, hogy mi hát az, a mit ugy akart előtüntetni, mint eltörlendőt. Én részemről azt tartom, hogy mint minden nagy intézete ennek az országnak, ugy a budapesti egyetem is a nyilvánosság legszigorúbb kritikája alá tartozik és valamint én ott benn, ugy sehol semmi körülmények közt semmit szépíteni, semmit leplezni, semmit eltakarni sohasem akartam, sohasem törekedtem és én mindezekhez, ha ilyenek felemlittetnek, hozzá fogok szólni és ismétlem soha semmit elleplezni, eltitkolni nem akarok. De a képviselő ur mit említett ? Ez, az a mi visszaélés színébe volt előttintetve. Herman Ottó: Bocsánatot kérek, nem ugy tüntettem fel! Szilágyi Dezső: Megengedem, hogy a képviselő urnak az nem volt czélzata. Mert elfogadom mindenkitői szavainak magyarázatát. Herman Ottó: Én a czélzatot visszautasítom ! Én nem szoktam ezélzatosan szólni! {Helyeslés a szélső balon.) Szilágyi Dezső: A képviselő ur nem értett jól és ez az oka, hogy midőn azt mondom, hogy elfogadom az ő magyarázatát a czélzatra nézve, ő ez ellen tiltakozik. A házban az általános benyomás, én ugy vettem észre, az volt, a mit illustrált a képviselő ur a jövedelmek nagy küíönféleségével, mintha ennek háta megett valami visszaélés lappangana. (Zajos ellenmondás a szélső balon.) Hát én nagyon örülök t. ház, ha nem ez volt az impressio és nagyon örülök, ha azon oldalon (a szélső baloldalra mutat) nem ez volt az impressio. Engedje meg tehát a t. ház, hogy felvilágosítást adjak arra nézve, hogy ezen tényeknek, melyek oly rikítóknak látszanak, mi az oka. (Halljuk!) Helyesek-e vagy nem, azt megvitathatjuk annak idején. Én is hozzá fogok szólni. Hanem akkor ne tüntessük fel mint oly szörnyű dolgot, mely nem is a mi állapotaink specialitása, hanem kevés különbséggel meg van mindenütt, a hol tanpénz rendszer van. (Helyeslés a baloldalon.) Mert az a nagy különbség a jövedelmekben, melyet a képviselő ur felemlített és melyhez hozzászólhatok érdek nélkül, mert a nábobok közt nem szerepelek, az a nagy különbség az KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. III. KÖTET. egyetemi jövedelmekben megvan mindenütt, a hol tanpénz van és a hol tanpénzzel összeköttetésben áll az egyetemi rendszer. Ha Németországban, Berlinben, Lipcsében megnézzük, ugyanazt fogjuk találni. De ez oly tény, a melyet annak idejében, ha szükséges számokkal lehet bizonyítani. De a képviselő ur mindig beszélt 10 és 16 frtos proletár-tanárokról és 17 ezres és 10 ezres nábob-tanárokról. T. ház, azon a facultáson, melynek én vagyok tagja, sem nábob, sem proletár nincs; azon a facultáson meglehetősen egyenletes a jövedelem. De ez a tény a többi facultásokra is, a mennyire azokat én ismerem, hiányosan van előterjesztve. Mert a 10 vagy 16 frtos tanárok rendes fizetését, mely 2,900 frt, a képviselő ur nem említette fel. (Zajos felkiáltások a szélső balon: Említette!) Igenis felemlítette beszéde elején, hogy van rendes fizetése. De mikor a 17 ezer irtot szembe állította a 16 írttal, nem állította oda a kérdést, nem állította oda ugy, a mint igazságosan kellett volna. És miért?A t. képviselő ur azt mondja, hogy ő a tanpénznek nagy barátja volna és a jövedelem különbségnek is ha nem volnának köteles és nem köteles tárgyak. Nálunk a jogi karban, kivéve talán az állami számviteltant minden köteles tantárgy. De a hol az nincs, a hol van abban az értelemben tanszabadság,hogy mindenki hallgat amit akkar, abban a rendben a mint akarja, erre nézve is tudjuk a tapasztalást a német egyetemeken. A német egyetemeken abban a rendben, akkor, a mikor akar, hallgathat valaki és mi az eredmény'? A tanpénz alapján nyugvó jövedelem tekintetében a különbségek mégis fennállnak. És hozzá kell még azt tennem, hogy mi az oka annak, hogy a tanszabadságot megszorították ministerí rendeletekkel, az én meglehetős szomorúságomra az 1848-iki törvényben lefektetett elv ellenére? Ennek a háznak a sürgetése, a mely ismételve nyilvánult, mert azt hitték, hogy az ifjúságra nem lehet korlátlanul rábizni azt, hogy mily rendben, mikor, mit hallgasson. Ez volt az általános vélemény, ezt sürgették évről évre. Helyes-e ez a megszorítás vagy sem, az lehet vita tárgya, de ismétlem, a német egyetemek tapasztalata oda mutat, hogy a jövedelmek különféleségére lényeges befolyással nem lesz. És még hozzá kell tennem egyet. Hiszen nálunk is és a világon mindenütt, ha egyszer tanpénz van, a tanpénz szerinti jövedelemben van különbözőség, mert különböző dolog az, ha valaki oly tárgyat ad elő, melyet önként is igen sokan hallgatnának, mert azon professiók előkészítése, melyekhez igen sokan tartoznak, mint a jogi, orvosi stb., de még ha szak is a mi előadatik, különbséget tesz, hogy olyan-e, melyre két vagy több parallel cursus van vagy egy sincs. Különböző az, ha valaki oly tárgyat ad elő, melyet azon 33