Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-55
55. országos ülés január 23. 18SG. 161 lefolyt 15 év alatt a népnevelés terén oly előmenetelt képesek felmutatni, a mely minden culturnemzetnek becsületére válik. És t. ház, a hazának e szorgalmas napszámosai, nem mondom általánosságban, de legnagyobb részt anyagilag rosszabb helyzetben vannak, mint a fővárosnak közönséges napszámosai. Tudom, hogy a háznak minden egyes tagja jóindulattal viseltetik a népnevelők iránt, tudom, hogy mindenki, de talán leginkább maga az igen t. vallás- és közoktatási minister ur szeretne ezen az ügyön segíteni. Ámde segíteni ugy, mint tegnap Komlóssy képviselő ur kivonta, hogy tudniillik ezeknek nagyobb fizetés adassék, szerintem részint pénzügyi helyzetünknél fogva, részint pedig az egyes községek anyagi állapotainál fogva ma még lehetetlen. Van azonban t. Láz, egy mód, a melylyel az állampénztárnak igénybe vétele nélkül lehet és kell is segíteni. És a nyugdíj, a melyről az 1875: XXXII, t.-cz. rendelkezik; e nyugdíjnak a tanítókra nézve előnyösebb módosítása. E nyugdíj módosítható akként, hogy minden tanító biztos legyen arról, hogy ha önhibája nélkül bármely okból képtelenné válik a tanításra, tisztességes ellátásban részesül, hogy minden tanító tudja azt, hogy ha 30 éven keresztül' szorgalmasan, lelkiismeretesen, becsületesen megfelelt hivatásának, a törvényben meghatározott minimum-összeget nyugöíjképen megkapja; hogy mindenki tudja azt, hogy ha elhal, családja nem lesz kénytelen koldusbotot fogni a kezébe. És ezen kedvezmény kiterjesztendő volna, szerintem minden tanítóra, legyen állami, községi vagy felekezeti; kiterjesztendő volna nemcsak azokra, kik 1870-től e nehéz pályán működnek, de kiterjesztendő volna egyforma mértékben azokra is, kik már előbb, mint tanítók működtek. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház, azt mondottam, hogy ez lehetséges ugy, hogy az állam pénztára igénybe ne vétessék. Tinijük, hogy a tanítói nyugdíjalaphoz járulnak nemcsak a tanítók, hanem járulnak a községek if j . Ezen alap már eddig is több, mint 5 millió forintra szaporodott és szaporodni fog évenkint sokkal nagyobb mértékben, mint a mily mértékben igénybe vétetik a segélyezések és nyugdíjak által. És fel fog szaporodni azt hiszem oly magasra, hogy daczára annak, hogy több, mint 22,000-re megy a tanítók száma, kik erre a nyugdíjalapra számítanak, lehetséges lesz, az általam fentjelzett módon a törvényt módosítani. És. én teljesen meg vagyok győződve, hogy a mélyen t. vallás- és közoktatásügyi minister ur, a ki nemcsak a nevelés, nemcsak a művészet, hanem ä cultura minden terén örök emléket állított magának, a tanítók jövőjét is ekként biztosítani hajlandó lesl és megörvendezteti őket azzal, hogy a lehetőség határain belül ezen nekik kedvező törKÉPVH. NAPLÓ, 1884—87. III. KÖTET. vényjavaslatot nemsokára le fogja tenni asztalára. Ezen reményben elfogadom a költségvetést. (HelyesUs jobbfelöl.) Trefort Ágoston, vallás- ós közoktatásügyi minister: T. ház! Óhajtottam volna, hogy a t. képviselő ur az illető tételnél, azaz a nyugdíjalapnál tette volna meg javaslatát; de minthogy most szólalt fel és minthogy én ezen ügy iránt meleg rokonszenvvel viseltetem és a tanítók érdekét nemcsak a nyugdíj tekintetében, de egyáltalában szivemen viselem, ezen érzelemnél fogva azonnal nyilatkozom a képviselő ur szavaira. (Halljuk!) A t. képviselő ur bizonyosan tudja, hogy egy nyugdíjintézet mathematikai szabályokon és törvényeken alapszik, tehát azon tisztán jóakaratból akármikor változtatni absolute lehetetlen, ha nem akarjuk, hogy az egész intézet összeomolják. Nekem már volt szerencsém egyszer e házban e kérdés iránt nyilatkozni. A jövő évben ezen intézet eléri fennállásának tizedik évét s miként már egyszer mondottam, most ismételve kijelentem, akkor enquettet fogok összehívni, megvizsgáltatom az egész nyugdíjalapot és a mennyiben a törvényt a tanítók érdekében és az ő hasznukra módosítani lehet, a módosítást szívesen megteszem — s ha én nem volnék már ezen a helyen, titódom is bizonyosan meg fogja tenni. (Általános helyeslés.) Zsilinszky Mihályt T. ház! Nem azért szólalok fel, mintha a már különben is hosszúra nyúlt költségvetési vitát hosszabbra akarnám nyújtani, hanem egyszerűen azért, hogy némely képviselő urak beszédére teendő megjegyzéseim mellett röviden jelezzem álláspontomat a leendő szavazásra nézve. (Halljuk!) Irányi t. képviselő ur tegnapelőtt ékes beszéd kíséretében egy határozati javaslatot nyújtott be, melyben a vallás- és közoktatásügyi ministert a vallásszabadságról szóló törvényjavaslat benyújtására hivja fel. Ezt ő már 10 év óta sürgeti. Irányi Dániel: 15 év óta! Zsilinszky Mihály: Tehát 15 év óta_ és a mint ő maga is fájdalommal megjegyezte, mindig eredmény nélkül. Valóban különösnek tűnhetik fel, hogy a magyar parlamentben oly ékes beszéd mellett benyújtott határozati javaslat évről évre visszavettetik. Mi lehet ennek oka? Én azt hiszem, hogy nem az, a mit némely képviselő urak állítanak, mintha a parlament többségében és kormányában nem volna meg a kellő érzék a vallás szabadságának eszméje iránt. Hanem bizonyosan egészen más körülményben keresendő az ok. Ugyanis vannak igazságok, a melyek oly világosak mint a nap, a melyeket nem szükséges magyarázni, a melyekre elég rámutatni, hogy elismerjük és a melyeknek jogosultságát csak a sötétségvonhatja kétségbe. Vannak elvek, a melyekhez mindenkinek 21
