Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-54
158 54. országos Cl's január 22 1885. runt-ot, mert teljesen lejárta magát. Egyébiránt arra is kérem a minister urat, hogy a katholikus alapok és alapítványokból segélyezze a felekezeti tanítókat. Ne fordítsa azokat csakis az egyetemekre, hanem juttasson azokból a tudás alapköveinek, az elemi iskoláknak is, hisz innen mennek az ifjak az egyetemekre. Tehát arra is költekezzék, ne ilyen nagyszabású intézetekre, akadémiákra, egyetemekre, A tanulmányi alapból pedig segítse őket. A múltkor kaptam levelet, melyet fel kivánok hozni sérelem gyanánt a minister ur elébe, a hol egy képezdei igazgató kért segélyt betegsége következtében, egyidejűleg egy akadémiai igazgatóval. A minister ur azt irta előbbinek, hogy ki van merítve a tanulmányi alap — ez rendesen igy szokott lenni — a másiknak pedig oda adta. Pedig az elsőnek a fizetése 800 frt, a másiknak pedig, a ki megkapta, körülbelül 3000 frt. Ez nem méltányos. Tessék utána nézni és a méltányosság szabálya szerint eljárni. És most áttérek t. ház, egy engem nagyon érdeklő pontra, melyet Irányi képviselő ur hozott fel a tegnapi ülésben, t. i. a katholikus alapítványok, a fő kegyuraság és az autonómia ügyére. Én köszönettel tartozom t. képviselőtársamnak azért, hogy ő nem-katholikus létére megmutatta a példát, hogy kiknek kellett volna ezen téren először felszólalni. Sokkalj óbban örültem volna, ha katholikus embert, a kinek van befolyása, több jusa is ehhez a kérdéshez, hallottam volna beszélni. Én kijelentem t. ház, hogy én az autonómia eszméjének testestől lelkestől híve vagyok. Azt óhajtom és azt óhajtja az összes alsó elerus, arra hivatkozhatom és az alsó clerusnak minden tagja, a ki a papi hivatást nem a zsiros jövedelemben, hanem abban látja, hogy a népet nevelje és oktassa. Ugron Gábor képviselőtársam igen sok eszmét hozott fel, melyeket feltétlenül nem irnék alá, a mennyiben a kath. autonómia már a kath. egyház hierarehicus szervezete miatt nem lehet azon mintára húzva, a melyre van a többi nem-katholikus felekezetek autonómiája. És igy igen éles discussio tárgyává lesz majd az, mikép alakítsuk az autonómiát, hanem mint igen korszerű, practicus, a kor kívánalmaihoz mért eszközt teljesen elfogadom és támogatom annak keresztülvitelét. T. képviselőtársam Irányi Dániel igen sok sérelmet talál Schlauch f általam igen t. szatmári püspök beszédjében. Én, a t. püspök ur védelmét bizom a jobboldali képviselő urakra, de mint pap, mégis kénytelen vagyok arra reflectálni. A képviselő urnak igazságszeretetétől, melyet felette tisztelek, nem vártam volna azt, hogy ő oly gúnyosan nyilatkozzék a katholieismusról. T. i. azt mondja, hogy ultramontan oldalról oly jelenségekkel találkoznak, melyek a komolyabb figyelmet érdemlik. Az uítramontant nem tudom gúnyosan vegyem-e vagy komolyan. Ultramontanismus alatt, ha értik 5- a jó hazafias katholikust, én is ultra montan vagyok. Továbbá, ha a jezsuitismus alatt értik az elvszilárdságot, akkor én is jezsuita vagyok. Hogy ha bigoteria alatt azt értik, hogy az ember nem engedi el, nem adja fel a vallási jogokat, azokhoz ragaszkodik, akkor én is bigott vagyok. De nem vagyok elfogult, már pedig csak az elfogult emberek veszedelmesek. Erre nézve elégtételt adott nekem a „Pesti Napló "-nak t. munkatársa — különben nem valami nagy tisztelőm — ugyanis a „PestiNapló" deezember 25-iki számában, midőn méltányolja a közoktatási állapotokat, különösen pedig népneveléf-i irodalmat, azt, mondja, hogy a katholikus lapok mind az állam ellen izgatnak, csak a „Nagyszombati lapra" nézve, melynek én vagyok egjdk szerkesztője, tesz dicsérve kivételt, „mely katiiolíku-s jellegét híven megőrzi ugyan, de kigyót békát nem kiált mindenre a mi nem katholikus". Tehát elfogult ember nem lévén, velem igen szépen lehet elbeszélgetni, polemisálni. (Derültség.) Nagyon feltűnt nekem a t. képviselő urnak azon mondása is, hogy azért nem sürgetik az autonómiát, mert ugy látszik, hogy a főpapok hatalmuk terjesztését tűzték ki. Hát milyennek képzeli a képviselő ur az autonómiát, olyannak, hogy az felbontja, lerontja a kath. hierarchiát? Hiszen az autonómia arra lesz hivatva, hogy támo gassa a főpapságot, nem pedig hogy ellene földúljon. Hiszen akkor nincs autonómia s ott vagyunk, a hol voltunk. Az autonómia segélyével ki kellett egyeztetni a túlkapásokat s egy kis megrendszabályozás nem ártana oda fent. [Derültség.) Nagyon jól ismerem én a clerus helyzetét. Azon óriási diíferentia a falusi papok és a főpapság közt. Igen az autonómiának például az fogja képezni egyik pontját, hogy kiegyeztessenek a differentiák. Én tehát üdvözlöm az autonómiát, mint ilyet, hanem vérmes reményeket ne kössenek hozzá azok, a kik talán nem egészen őszintén kívánják a kath. autonómiát. Azon kivül megbotránkoztam a képviselő ur azon mondásán, hogy a főpapság csorbítja az állam jogát, feltartóztatja a nemzetet haladásában, sőt akadályozza. Tessék csak oda tekinteni, (a ministereinökre mutat) ott áll a ministerelnök ur, ő nem engedi.ha csakugyan akarnák is csorbítani,erős védfal ő, nem enged ahhoz hozzányúlni, ellenkezőleg, ha van valakinek jogcsonkításról oka panaszkodni, ugy mi katholikusok vagyunk azok, bizony a Tisza Kálmán uralkodása nem hozott a kath. egyháznak semmi új kiváltságokat, h £1116111 í* meglevőket is jól megnyirbálta. (Ellenmondás a jobboldalon.) A mi pedig azt illeti, hogy a főpapság a nemzet haladását akadályozza, erre nézve utalok azokra az alapítványokra, melyekről naponként
