Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-54

54 országom üít«4 január 22. ISSö. 1.51 Szép a verseny a közoktatás terén, de ez csak ott és akkor jogosult, a hol és mikor minden község nemcsak kellő iskolai épülettel van ellátva, hanem kellő tanerővel és taneszközökkel is fel van szerelve. Szép és hasznos az oly verseny! Ámde az iskoláinkért folytatott küzdelem nem verseny, hanem a gladiátorok harezához hasonlít, hol a szabadságért vagy pedig az életbenmaradásért folyt a küzdelem. Hogy e harcz megvan, ennek biztos és «a ház előtt feltüntetett okmányait a közoktatási ügyről szóló jelentés 30., 31., 32., 33., 34., 35. lapjain találjuk. Tehát hat lapon keresztül nem foglalkozik a minister ur mással, mint épen e harcznak ismertetésével e czím alatt: „Kimutatás az iskolákról azoknak jellege szerint." Hogy én nem felekezeti szempontból beszélek, azt igazolom. E kimutatás szerint e harcz folytán a római katholikus jellegű népiskolák 64-gyel, a görög katholikusok 20-szal, az ágostaiak 11-gyei apadtak, ellenben a magyar evangélikus reformált iskolák száma 51-gyei növekedett. Az a felekezet tehát, amelynek egyik igénytelen tagja és lelkésze vagyok, diadallal állotta ki e harezot, ha ez ugyan diadalnak nevezhető. De az ilynemű diadalban én nem gyönyörködöm. Ezt annak bizonyítására hozom fel, hogy nem felekezeti szempontból szólok, mikor a minister k ezen harczát nemcsak megtámadom, hanem azt a szó szoros értelmében véve, tanügyünkre és közoktatásunkra veszélyesnek nyilvánítom. Méltóztassanak a vidéken azon apróbb községekben megjelenni, a melyek hazánkban oly nagy számban vannak. Én azok közül sokban fordultam meg és figyelemmel kisértem azokban a népoktatás ügyét. És e harezot s a harcznak káros következményét kisebb-nagyobb mértékben mindenütt feltaláltam. Oly jelenségeket találtam, hogy oly apró községekben, a melyeknek lélekszáma alig megy többre ezernél, e harcz oly sokrendü iskolát teremtett, hogy ez nemcsak Magyarországban, melynek pénzügyei rendezetlenek, hanem akár meiy más rendezett háztartással biró államban is valóságos pénzvesztegetés lenne. Például Szabolcsmegyének Bihar felüli határán egy kis községben fennáll a minister ur által épített fényes iskola, de fennállanak a görög egyesültek, a római katholikusok és reformátusok részben megújított, részben pedig újjá épített iskolái is. A t. minister ar által épített fényes iskolai épület üres s ha vannak benne növendékek, ezek olyanok, a kiket e házban jellemezni hallottam. Mig t. ház, oly sok községben nincsen iskolánk, mint Irányi t. képviselő ur tegnap említette, addig az első és főteendőnk volna ott állítani iskolát, a hol nincs, nem pedig hasonló apró községekben három, négy iskolát összetorlasztani és nem volna szabad a hatóságokat és testületeket zaklatások által elkedvetleníteni. Mert ezen zaklatások következménye, hogy ha meg méltóztatik figyelni azon hangulatot, mely a népoktatás iránt ezelőtt 10 évvel volt és a mely ma van, bizonyára elismerik, hogy ha a nagyobb városokban és községekben a népnevelés iránt van is fogékonyság és örvendetes előrehaladás található, de az általam jelzett kisebb községekben és azon szegényebb egyházaknál, a hol a nyomor folytonosan emelkedik, ott már azon hangulat, azon kedvező jóakarat alig feltalálható. Én, t. ház, elismerem mindazt, a mi népoktatásunkat illetőleg ezen jelentésben dicséretet érdemel, de azon fényoldalok mellett, nem hunyhatok szemet ennek árnyoldalaira, Már tegnap Irányi t. képviselőtársam ezen árnyoldalokból bemutatott egyes vonásokat. Legyen szabad nekem röviden kiegészíteni azokat, teszem pedig ezt azért, mert ezen jelenségekkel e jelentésben először találkozunk. Említve volt, hogy csakugyan 2,000 vagy kétezernél több azon községek száma, melyben nincs iskola. Erre nézve nem fogadhatom el .!. minister urnak azon helyreigazítását, hogy csak 200 egynéhány van, melyben nincs, a többi pedig olyan, hogy 4—5 község van összecsatolva s egyiknek a gyermekei a másikba járnak el. De ha a t. minister urnak e magyarázata elfogadható volna is, fenmarad még a másik árnyoldal, a csaknem félmillió iskolázatlanul levő gyermek. Azonban vizsgáljuk tovább. 1869—1873-ig, tehát 4 év lefolyása alatt Magyarország területén a t. közoktatásügyi minister ur befolyásával nem épült több új népiskola, csakis összesen 60. A tanitó-képezdék tanárainak száma lb69 óta 430-aI szaporodott, mig a tanítói pályára készülő növendékek száma a képezdékben ugyanazon 4 év alatt következetesen apadóban van. De menjünk tovább, ez az, a mire a t. ház figyelmét felkérem, mert ez új jelenség és komoly, a mely méltán mondható ezen ministeri jelentés árnyoldalának! 1882 óta a képesített tanítók száma 351-gyei kevesebb, a segéd-tanítók száma í,278-alszaporodott. No t. ház, én ezen adatokat a hivatalos jelentésből merítettem. Benne feltalálhatók. És ha ama tizenhárom év óta folyó harcznak, melyre Jókai Mór képviselő ur hivatkozott és a melyről való kimutatását itt ezen jelentésben maga a minister ur nyíltan elénk terjesztette: ha azon harcznak ily eredménye van, bocsásson meg a, pénzügyi bizottság t. előadója, ha a tanügyi bizottság nevében azon kijelentése ellen, hogy: „a pénzügyi bizottság örömmel tapasztalja, hbgy tudományos közmívelődési és tanintézeteink folytonosan és egészségesen fejlődnek", én ezennel tiltakozom, minthogy ezen általam idézett adatok ezen kijelentésnek határozottan ellentmondanak. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) A tárgyalás alatt levő közoktatásügyi kökI ségvetés általános tárgyalás alapjául leendő ei-