Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-54

^52 54. országos ttlís január 22. 18S5. fogadására a pénzügyi bizottság egyetlen indokot hoz fel. Legyen még nekem szabad t. ház, ezen indokot megvizsgálnom, mert véleményem és meggyőződésem szerint ezen indok nem tartható. Azt mondja ugyanis a pénzügyi bizottság jelentésének 2. lapján: „Miután ezen beterjesztett költségvetés egyrészt a biztos és fokozatos haladás és fejlődés igényei, másrészt a pénzügyi helyzet korlátai által kijelölt középút keretébe mozog, a pénzügyi bizottság azt általánosságban elfogadásra ajánlja." Én, t. ház, még azt sem fogadhatom el, hogy ezen költségvetés a pénzügyi helyzet korlátai által kijelölt középót keretében mozog, még kevésbé fogadhatom el a másik állítást, hogy tudniillik az a tanügy fokozatos fejlődése és haladása igényeinek megfelel. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem mozog ezen költségvetés még a jelenlegi pénzügyi helyzet szoros korlátainak középútján sem, mert hiszen t. ház, ha ezen költségvetést komolyan és alaposan megvizsgáljuk, arról leszünk kénytelenek meggyőződni, hogy ezen költségvetés nem egyéb, mint mesterséges számcsoportosítás általi eltakarása azon, mondhatom igen csekély összegnek, mely magára a közoktatás ügyére az államháztartásban előirányozva van. Tudom, hogy súlyos a vád, melyet kimondottam, de számtételekkel fogom bebizonyítani. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Népiskoláink fen tartása 1883-ban kerekszámban szólva 12 millió írtba került. Ezen 12 millió írthoz járult az állam 1 millió frttal. Most t. ház, ezen költségvetés 49. lapján igenis ott találjuk az 1 millió frtot; de ha ezen 1 millió írtnak különböző czímletekre való felosztását megnézzük, állításom azonnal be lesz bizonyítva. Ebből az 1 millió írtból először is két fő-osztályra találjuk felosztva a különböző kiadásokat. Elemi népiskolák szükségleteire .4) jegy alatt előirányoztatott összesen 698,000, B) alatt felső nép- és polgári iskolák szükségletére 304,000 frt. Már maga ezen fő megosztás egyáltalában olyan, mely jelen viszonyaink között ezen költségvetést elfogadhatatlanná teszi. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Több esztendeje már annak t. ház, mikor én ebben a házban először kértem fel a t. minister ur figyelmét arra, hogy ezen felsőbb nép- és polgári iskolákat ne kényeztesse el, mint túlszeretett, kegyelt gyermekét, ezeket ne szaporítsa; ezek költségeit a népiskolai kiadások terhére ne fokozza. Tegnap már Irányi igen t. képviselőtársam a felsőbb népiskolákat illetőleg megtette a maga észrevételeit. Én tehát most csak a polgári iskolákról szólok, mert ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok. A polgári iskolák, azt mondja a minister ur tegnapi beszédében, hogy ezen polgári iskolák még csak újak, hogy nem a minister ur állította fel, hanem a törvény rendeli, ő tehát meg nem szüntetheti azokat. És nem érezte magát jogosultnak azokat megszüntetni, mert azok felállítását a, hatóságok folyton kérelmezik. Engedelmet kérek a t. minister úrtól, nem csak én, hanem igen sokan szólaltak fel már e házban, hogy ha már a polgári iskolákat megszüntetni nem akarja, legalább körvonalozza azon iskolák tantervét, szabja meg hivatását és ha a már meglevő polgári iskolákat megszüntetni nem tudja, legalább évenként ne növelje azok számát folyton és mindig, mert azok számának növelése aztán már egyenesen a minister úrtól függ. xAzt méltóztatik mondani, hogy a különböző hatóságok irnak és sürgetik. Majd hivatkozni fogok Kassa város példájára. Mit látunk t. ház, azt, hogy azon polgári iskolákra még mindig azon szabályrendeletek állnak, melyeket 1869-ik évnek, hajói emlékezem szeptember 12-én a közoktatási minister ur kibocsátott. A körülmények és viszonyok azóta változtak ; ezen polgári iskolákra vonatkozólag egy nagyon kedvezőtlen közvélemény alakult. Már maga Budapest fővárosa nyilatkozott, legközelebb Kassa város irt föl és ezen polgári iskolát egyenesen elitélte. És a minister ur mit tett ? A helyett, hogy a polgári iskolát megszüntette volna, pedig Kassa város ellene kérvényezett, ipartanműhelylyel látta el és ugy a tanárok fizetését, mint a tanszerek és taneszközök beszerzésének költségeit is elvállalta. Pedig az oly nagy számú polgári iskolákban nem volt több 1883-ban 11,570 növendéknél; annak fentartása 820,000 frtba került, ugy hogy ha én nem megyek is oly mélyen a kérdésbe, mint Irányi t. képviselőtársam tegnap a felső iskolákra nézve ment és ha én csak átlag számítok, minden növendék tanítása az illető iskolafeutartó hatóságnak és az államnak évenként 70 frtját vett igénybe. Ha tekintjük a népiskolát, a hol 5—7 frt költség hárul egy-egy növendék után, ez bizony sok és igen sok akkor, mikor ezen iskoláknak nincs kereslete. De én nem szólnék ellenük, ám méltóztatnék őket a t. minister ur kegyelni és ápolni tovább, csak ezen polgári iskolák hátrányára ne történnék. Már pedig ha megnézzük a zárszámadásokat és összehasonlítjuk ezen jelentéssel, ki fog tűnni, hogy 1883-ban ezen polgári iskolák kiadása, 73,000 frttal növekedett. Ez az, a mely ezen költségvetést jelen alakjában előttem elfogadhatlannak tünteti fel. És ha a főrészletek után az alrészletekre tekintünk, még megdöbbentőbb lesz a mivel találkozunk. A népiskolákra nem fordít többet a t. minister ur 300,000 frtnál. Most a pénzügyi bizottság ajánlja e költségvetésben 300,000 frtnyi többlet felvételét és méltóztatik tudni a t. ház, hogy ezen 300,000 frtból mennyi jut a népiskolák számára. Méltóztassék a rovatot megnézni. í 884-ben volt 295 ezer frt, most előirányozta tik 300 ezer frt. A t. minister ur tegnap azt is mondta, hogy