Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-54

148 54. ors-sságos ülés jan .ír 22, 1885. nak ellenségei. A nép azonban megtalálja a kettő közötti kiegyenlítést. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Az oszlop a tudomány, az ív a vallás. Az Ismeret országa a tudományé, fiz ismeretlen vég­telen birodalma a vallásé. (Élénk helyeslés a bal­és szélső baloldalon.) És ha a népé a vallás, a nép sohasem fog megütközni azon, hogy az ismeretes határai tovább terjednek egy arasznyival, mert hisz ugy is tudja, hogy ismeretlen végtelen. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Tudni fogja a nép, hogy azon arasznyi hódí­tása, a tudománynak csak egy újabb kegyelme az Urnak, a kinek tetszett gyönge szemeink előtt a fátyolt elvonni, hogy az szolgáljon az emberiségnek jutalmul és ingerül, hogy vágya ragadja tovább az embert a tökéletesedés felé. (Tetszés a szélső balon.) Nem fogja a nép a vallást ellentétben találni a szabadsággal sem, hiszen az evangéliumból fa­kad mind, mindazon szabadsági, testvériség! elv és szeretet, mely a keresztény társadalmat megalkotja, Lehetetlen azért, hogy azon szabadság, a mely onnan fakad, fejlődésében lerombolhassa az evan­géliumot. Az evangéliumban foglalt princípiumok, a melyek a keresztény államot és társadalmat al­kották, még nincsenek kimerülve. Annak meg van még a termékenysége. Hiszen, ha mélyebben vizs­gáljuk, azt tapasztaljuk, azt látjuk, hogy a sza­badság, az egyenlőség, a testvériség és szeretetben még több százados út kell, hogy álljon az emberi­ség előtt, a mig meg fogja valósítani az evangé­liumnak szellemét. (Élénk helyeslés a bal- és s:élső baloldalon.) Krisztus ott a keresztfán karjait nem zárja el örökre, azok még ma is szét vannak tárva, hogy az emberiség mellére hajtsa és kipihentesse kábult agyát, hogy azután újból fölemelkedve, új eszmékkel, egy századokra terjedő útnak indulhas­son. (Élé/ k helyeslés és éljenzés a szélső ' aloldalon.) T. ház! Ez elvek vezetvén engemet a katho­likus egyház autominája érdekében, van szeren­csém a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa): „Tekintettel arra, hogy a katholikusok egyházi ügyeikben önkormányzati joguktól meg vannak fosztva; tekintettel arra, hogy az állam és egyház közti viszonyok rendezetlensége követ­keztében alkotmányellenes irányzatok kezdenek felszínre kerülni: a képviselőház utasítja a vallás­os közoktatásügyi ministert, hogy az állam és ka­tholikus egyház közti viszonynak autonomLi alap­ján leendő rendezése iránt a szükséges lépéseket tegye meg," (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Jókai Mór: T. képviselőház! (Halljuk! Hall­juk!) Engedelmet és egyúttal márt bocsánatot is kérek a t. háztól, hogy szót emelek, különösen az előttem szólt t. képviselő urnak költői és philo­sophiai, szépségekben gazdag, nagyszabású beszéde után. (Halljuk!) A cultusministeri budget tárgyalásánál, ha valahol, áll az a mondás, hogy minden ékes sza­vaknál jobban beszél a tett s igy annak védelme­zésére a felszólalást a mi padjainkról csaknem egy­értelműnek találom a nappal való gyertyaégetés­sel; az ellene intézett támadások pedig annyira ellentétes irányokból jönnek, hogy egyik a mási­kat önkényt lerontja. De kénytelen vagyok felszólalni egy tegnap egyenesen engemet apostrophált t. Lesskóképviselő ur szavaira válaszolásképen. Ezért kérem bocsána­tát és elnézését át. háznak, hogy nem annyira^a saját gyenge személyem védelmezésére, mint inkább a tegnap hallott néhány eszmének tisztázására szót emelek. (Halljuk !) Az én igen t. képviselőtársam, midőn azt állította,, hogy a székelyföldön tartott egyik be­szédemben Kassa városát, Abaújt, sőt Sárost azzal vádoltam, hogy ott panslavismus van és midőn t. képviselőtársam az ő védelmükre kelt, ugy lát­szik, nem méltatta figyelmére több hónappal ez­előtt általam kiadott meghazudtolását ezen hírnek, a melyben világosan megmondtam, hogy nemcsak ilyet nem állítottam soha, de épen az ellenkezője volt az, a mit mondottam. Mondottam ugyanis azt, én Kassa városát tartom annak a bástyának, a mely némely pán­szláv agitatio áramlatának sikeresen ellenáll. Ez tehát épen ellenkezője a rámfogott nyilatko­zatnak. Engedje meg azonban a t. ház, hogy egy dis­tinctiót tegyek itt a nemzetiségi áramlatok külön­féle nemei közt. (Halljuk!) Nem tartom oly pánszláv küzdelemnek, me­lyet elleneznem és mely ellen föllépnem kellene, azon veleszületett szeretetét minden nemzetiség­nek, mely a saját anyanyelvét cultiválni akarja, mely a saját szokásait nem szégyenli, sőt azokat megnemesíteni törekszik; nem tartom pánszláv áramlatnak azt, ha a haza és a trón iránt teljesí­tendő szolgálatokból ki-ki a maga osztályrészét követeli, a kötelesség teljesítését, a maga jutal­mát elvárja, ezt neki meg kívánom adni. Nem tartom pánszláv üzelemnek azt sem, ha valaki a magyar culturális törekvéssel parallel a maga nem­zetiségének culturális törekvését állítja oda mellénk és velünk versenyezni törekszik. Ezt én pártolan­dónak találom. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megnézni a szláv folyóirato­kat bármelyik, szerb, lengyel, cseh vagy tót nyel­ven állíttatik ki, találkozni fognak a nevemmel és munkáimmal mindenütt. Azon folyóiratoknak én ugyanazt, a mit más nemzetbeliek jól honorálnak, díjtalanul engedem áts a magyar tótokról a saját költőik annyi lelkesedéssel nem írtak, mint írtam én. S a jövőre nézve is biztosan mondhatom, hogy azon műben, mely Magyarország nemzetiségeit a nagy világgal ismertetni fogja, minden ajkú nemze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom