Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-54
54 országos ülés január '22. 1885. 149 tíség ugyanazon szeretettel és melegséggel fog találkozni, a milyennel saját nemzetem. (Élénk helyeslés jobbfelől.) És midőn én magamnál erénynek tartok valamit, azt a tótnál bíinül nem fogom beszámítani soha. (Helyeslés jobbfelől..) Hanem igenis leküzdendő és megellenzendő áramlatnak tartom azt, midőn valaki nem parallel velünk versenyző nemzetiségi áramlatot indít meg a magyar culturai törekvés ellen, hanem megindítja azzal ellenkezőleg felizgatását a nép rossz szenvedélyeinek s elvadulást terjeszt, (Élénk tetszésnyilvánítások.), midőn nem a haza iránt, nem a trón iránt teljesítendő kötelességekből kéri osztályrészét, hanem a haza határain túl eső társaságokkal köt szövetséget és kifelé nehézkedik, a midőn a nemzetiségi törekvés a magyar állameszmét támadja ä s meg. Igaz, ezekkel szemheállani mindenkor hazafias kötelességemnek tartottam. (Élénk helyeslés.) Hogy léteznek-e ily törekvések és hogy hol léteznek — az ép most előttem elmondott beszédre nem is akarva hivatkozni — az én igen t. képviselőtársam azon kérdésére, hogy honnan tudom én azt, hogy ilyenek vannak, bátor vagyok a kérdést visszafordítani és azt kérdezni, hogy ugyan honnan nem tudja ezeket ? (Elénk derültség.) Én meg is mondhatom, hogy honnan tudom. Beutaztam ezen vidékeket. Hiszen köztudomású dolog, hogy kikkel érintkeztem és miféle körökkel. Mert hála a hírlapok reportereinek, akármily lépést teszek, megörökítik a história számára. (Derültség.) Azon megyék sommitásaitól, egyházi és világi előkelő férfiaitól tudom, a mit tudok. De magam is érintkeztem a panslávok vezetőivel, szelídekkel és vadakkal. (Nagy derültség.) Azon beszédeimben, miket a székelyföldön az említett alkalommal tartottam, elmondottam több idevonatkozó concret adatokat, felhoztam, hogy ki, hol, mily utón nyilvánította a nemzetellenes üzelmeket? Igaz, hogy az ellenzéki közegek ezeket nem jegyezték fel, ; mert nem illett volna be azon állításba, hogy Kassát értettem. (Mozgás.) Itt ezen a helyen bizonyára nem fogom ezeket reeapitulálni. Akár sajtó útján, akár a piaczon tartott beszédben megengedem s kötelességemnek tartom megtámadni a személyeket is, mert védelmezhetik magukat a a hírlapban, a fórumon. De az országgyűlés színe előtt őrizkedni fogok mindig neveket említeni, oly emberek neveit, a^kik itt a vád ellen magukat nem védelmezhetik. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ez az én ethikámmal nem fér össze. T. ház! Minekünk Magyarországot még egyszer meg kell hódítanunk, nekünk magyaroknak. Azt többé erőhatalommal nem tehetjük. Tehetjük igenis a szellem eszközeivel, tehetjük a műveltség útján, tehetjük az érdekek kiegyenlítésével, hogy ezen országban ennek minden ajkú fia érezze magát idehaza, érezze ezt a hazát saját édesanyjának, érezze magát a legtökéletesebben szabadnak. (Helyeslés a jobboldalon.) Én nem banális phrasist akartam azzal mondani, a midőn Kassa városát említettem, nem hazabeszélés volt az tőlem, hanem igenis őszintén megmondom, hogy igen nagy fontosságot tulajdonítok annak, hogy legyen egy nagy város Magyarország felső vidékén, a mely mindazon eszközeivel el legyen látva a culturalis missiónak, a melylyel aztán a magyar állameszmét azon téren szétsugározza. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Ez volt szavaim értelme. Lesskó t. képviselőtársam azzal igyekezett engem megnyugtatni, hogy ott azon vidéken nem találunk panszlávokat, hanem kuruczokat. Remélem, hogy nem Dózsa György kuruezait értette, hanem Rákóczyét. (Lesskó István igenlőleg int.) Hát én azokat sem óhajtom feltalálni. (Derültség a jobboldalon.) T. ház! Nekünk abban a nagy hadjáratban, melyet az egész világ művelt népei közt és mondhatom ellenére is existentiánkért vívnunk kell, többé a mi ócska fegyvereink bennünket meg nem segítenek, nekünk le kell vetnünk mindenkor a farkasbőr kaczagányt és fel kell kötnünk a bőrkötényt. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Ez az, a mi a nemzeteket nagygyá teszi, a mely azokat jobban megvédelmezi, mint minden pánczél. Dicsekedjünk kevesebbet a dicsőségünkkel és legyünk büszkébbek a munkákra. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Én azon összes törekvésekben, melyeket a cultusministerium, különösen a mostani cultusminister már 13 év óta manifestál, oly sikeres hadjáratot látok, amely ezen czél után visz bennünket. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nem a nyeregben, hanem az iskolapadokban tanuljuk meg ezt. Művelődési harczunknak törzskara itt található a eultusministeriumban. Igen sajnálom, hogy a* mi igen t. ellenzékünk gyakran ennek, a mindnyájunk közös jólétére vezető törekvésnek vezénysz_avát nem halíja meg a pártjelszavak zsivajában. (Elénk helyeslés és tettzés a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) Elfogadom a költségvetést. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Lesskó István: T. ház! (Halljuk!) Jókai t. képviselő ur subsummálta, mintha én a kassai polgároknak adott válaszát nem olvastam volna. Igenis annak következtében szólaltam fel tegnap és ismételve ma és azt állítom, hogy az a vidék, melynek központja Kassa, sem a múltban nem volt, sem a jelenben nem pánszláv. (Ügy van! a baloldalon.) Tessék keresni más felvidéket, tessék másfelé menni, de nem a Kassa vidékére. Különben szent a béke. (Élénk derültség.) Ezen axióma szerint quisque suorum verborum optimus interpres, az általa tett nyilatkozatot elfogadom, de az elégtétel megadásához ragaszkodom, jöjjön hozzám. (Helyeslés a baloldalon. Nagy zaj.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem.
