Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-54

34 M-Mágos Elét janmár 22. 1885. 143 ben fordítva voltak, megengedi, hogy tovább is fordíttassanak, azt nem mondhatja, hogy ürügy, ha azt mondják, hogy a katholikus iskolákat de­katholisálja. De továbbá a t. cultusminister ur a pozsonyi jogakadémiáról ő maga oda nyilatkozik, hogy ez tisztán katholikus jellegű és mégis az akadémián vannak tanárok, vagy van legalább egy, a ki nem katholikus. A ki tehát tisztán katholikus iskolákhoz nem katholikus tanárokat alkalmaz, az nem mondhatja, hogy csak ürügy az, ha az mondatik, hogy de­katholisálja a katholikus iskolákat. De mi több t. ház, a t. minister ur tisztán katholikus iskolák­hoz esküszegő, hitehagyott katholikus papokat és barátokat alkalmaz, a katholikus polgárok és ka­tholikus tanuló ifjúság legnagyobb megbotránkoz­tatására. Okmányokkal van kimutatva az említett szerző könyvében az is . . . {Felkiáltások jobbfelől: Ki a szerző ?) Majd megmondom a végin. (Derültség.) Mondom, ki van mutatva az, hogy tisztán katho­likus tanintézetek számára oly tankönyvek enge­délyeztetnek, a melyek tisztán katholikus szellem ellenesek. Azon t. minister ur tehát, a ki tisztán katholikus intézetek számára oly tankönyveket engedélyez, metyekben egyenesen meg van tá­madva a katholikus egyház és annak elvei és tör­vényei, nem mondhatja azt, hogy ürügy az, ha valaki azt mondja, hogy ő a katholikus iskolákat dekatholisálja. Nevezzen meg a t. cultusminister ur csak egyetlen egy protestáns iskolát, melyben egy katholikus embert nevezett ki tanárnak, a mely számára oly tankönyvet engedélyezett volna, melyben az illető egyház és tanai megtámadtatnak, a melynek tisztán protestáns alapítványait katho­likus czélokra fordította volna. Végül megjegyzem, hogy első felszólalásom alkalmával az úgynevezett liberális párti többség nagy derültséggel fogadta azt a megjegyzésemet, mely szerint az ilyen cultusminister, a ki ilyen önkénynyel bánik egy egész egyház tanaival, jo­gaival, törvényeivel, iskoláival, vagyonával, vád alá helyeztessék. Ezt — mondom — az úgyneve­zett liberális parlamenti többség nagy derültség­gel fogadta; de biztosítom az igen t. cultusminis­ter urat, hogy ha ezen vád alá helyezés nem a katholikus egyház sérelmei miatt indítványoztatott volna, hanem indítványoztatott volna például azért, hogy megtámadta a zsidó omnipotentiát, hogy teszem beavatkozott a tisza-eszlári írna-, ének- vagy sakterpróbába, kinevezeti volna bár­mely talmud iskolához egy keresztény embert, vagy egy zsidóból kereszténynyé lett férfiút taní­tónak, vagy tanárnak, vagy bármely talmud is­kola számára egy katholikus szellemben irt köny­vet rendelt volna; ha volna, de nincsen, a talmud­zsidó iskola alapítványokat közösítette volna, biztosítom az igen t. cultusminister urat , hogy a talmudzsidó és szabadkó'mires journalistika oly egetrázó lármát indított volna ellene, hogy ennek nyomása alatt az intransigens liberális többség oly erős támadást intézett volna az igen t. cultus­minister ellen, hogy minden vád alá helyezés nél­kül is kénytelen lett volna elhagyni ministeri szé­két. (Derültség.) Nem fogadom el a költségvetést. (Felkiáltások jobbról: A szerzőt! Ki irta ?) B- Andreánszky Gábor: Ő maga irta! (Derütség jobbról.) Ugron Gábor: T. ház! Meg kell vallani, hogy midőn Irányi Dániel t. képviselőtársam itt a katho­likus autonómiát hangoztatta, a t. minister úr rövi­den csak annyit válaszolt, hogy majd máskor. 1873. június 23-ika óta, midőn Deák Ferencz azon oldalról elmondotta egyházi ügyekben nevezetes és fontos beszédét, melyet akkor korszakalkotónak mondtak azért, hogy azután semmit se alkossanak, az egyházjogi kérdések e teremben ritkán vettet­tek fel. A kormányra nézve a helyzet igen ké­nyelmes volt; élt a helyzet azon előnyeivel, hogy jogokat bir, a melyekkel szemben korlátokat nem ismer és jogával nemcsak élt, hanem igen gyak­ran vissza is élt. (ügy van! a szélső baloldalon.) A kormányra nézve igen kényelmes e helyzet, mert egy nagy egyháznak, 8 milliónyi katholikusok egyházának összes főpapságát kezében tartván, mintegy instrumentum regni-t alkotott belőle, Hi-: szén azt látjuk, hogy főpapi méltóságok elnyeré­sére a legelső feltétel, hogy politikai pártállást foglaljon s némi szolgálatokat tegyen. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Különben miképen lehetne azt megmagyarázni, hogy a püspököknek legna­gyobb része a cultusministerium bureaujából kerül­tek ki csak, a kik politikai szolgálatok által már a kormánynál érdemeket szereztek. Ez nem felel meg sem az egyház szabadságá­nak, sem az egyház és vallás méltóságának. A cultusminister ur összes vallásügyi működése ab­ban áll, hogy a vallásalapból kölcsönöket vesz, a vallás- és tanulmányi alap jószágait bérbeadja. Nem akarok erre kiterjeszkedni , . . Trefort Ágost, vallás- ós közoktatás­ügyi minister: De tessék! Ugron Gábor: . . . mert ő Felsége egy bi­zottságot küldött ki e vagyon ellenőrzésére és fel­tűnő politikai momentum, hogy mig a kormány pártjából és a közjogi alapon álló ellenzék tagjai közül is vannak, addig, mintha közjogi kérdést ké­pezne e vagyon kezelése, a közjogi ellenzéki párt tagjai közül egyetlen tag sincs ezen ellenőrző bi­zottságban, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Pedig ha az országot és a katholikusokat eljárása iránt megnyugtatni óhajtja vala a minister úr, ak­kor szükséges lett volna, hogy e párt tagjaiból is hiyjon oda, mely párt kíméletet nem ismer az or­szág vagyonának helytelen kezelése iránt és nem is fog ismerni. (Helyeslés a szélső baloldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom