Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-54

142 84. »rgz᣻s ülés Január 22. ISSä. őket megillető hármas kijelölést szabadon eszközölhetik. S e tekintetben mit tesz az igen t. minister ur'? Azt, hogy ő az egyházi dignitások, canoniák, praelaturák betöltésénél kész az illető püspökkel éveken keresztül ujjat húzni, vele minden eanonjogi szabványok ellenére daczolni mindaddig, mig az illető püspök ezen sajnálatos, ezen meddő harczot megunva, a kanonjogi szabványokat lábbal tipró minister urnak engedve és ennek következtében az általa már elkészített hármas kijelölést elejtve, netn az illető megye legérdemdúsabb áldozárainak díszes köréből, hanem az igen t. eultusminister ur hízelgőinek nagy és tágas köréből választ ki egyet királyi kinevezésre. (Mozgás.) Es ezt igen t. képviselőház, nevezik vallásszabadságnak, vaílásegyenlőségnek, vallási egyenjogúságnak. Már t. ház, mindazok, a kik a vallásszabadság, egyenlőség és egyenjogúság daczára az igen t. eultusminister urnak ismételten említett eljárását helyeslik, azok csakugyan nevethetnek egymás szemébe, midőn találkoznak s azt mondják egymásnak: mi liberálisak vagyunk. T. képviselőház! Igaz ugyan, hogy Szent-István dicső utódjának, Magyarország apostoli királyának, mint a magyar katholikns egyház fővédnökének legfelsőbb kegyúri jogkörébe tartozik a megüresedett egyházi dignitásokra olyanokat is kinevezni, a kik az illető püspökök hármas kijelölésében nem voltak, de t. ház, magyar apostoli királyaink ezen fővédnöki legfelsőbb kegyúri jogukat mindenkor csak legritkábban és mindig a katholikns egyház jól felfogott érdekében és mindig az illető püspökök készséges meghódolásával gyakorolták. S igaz az is, hogy a magyar apostoli királyok ezen fővédnöki és legfelsőbb kegyúri joga az idők folyamában akként módosult, hogy a magyar nemzeti kormány, mint katholikns jellegű, annyiban gyakorolhatott befolyást a püspökök hármas kijelölésébe, a mennyiben az általuk kedvelt egyházi személyeknek közhasznú nemzeti és politikai érdemeire figyelmeztethették a hármas kijelölést eszközlő püspököket, de ezt is t. ház, a katholikus jellegű magyar nemzeti kormányok mindig a legnagyobb tisztelettel és a legnagyobb deferentiával tették, ugy hogy képesek voltak inkább óhajtásaikról lemondani, képesek voltak az ő kegyenczeiket elejteni, mintsem hogy meghasonlásba jöjjenek a katholikus egyház elveivel, tanaival, jogaival és a katholikus egyház főpásztoraival. Ámde t. ház, j mindez lényegesen változott akkor, a midőn ama- J gyár nemzeti kormány 1867-ben magát vallásnál- < kűrinek, felekezetlennek kezelte nevezni. ' j Vallásnélkülinek és feiekezetlennek nemcsak a törvényhozásban, hanem magában a gya- | korlati életben, a végrehajtó hatalom gyakorlása- ! ban is, tehát nemcsak elméletileg, hanem gyakorla- í tilag is, a mit, tudniillik az ő vallásnélküliségét ; és felekezetlenségét különösen akkor szokta hangsúlyozni a magyar nemzeti kormány, a midőn azon kötelmek teljesítésére ösztönöztetik, a melyeket az imént jelzett quasi jogok elnyerésével magára vállalt. Ha ez igy van t. ház, akkor az igen t. eultusminister ur, mint a jelen magyar nemzeti vallásos felekezetnélküli kormánynak egyik tagja, nem gyakorolhatja joggal a katholikus ügyekben, a katholikus egyház iskoláira alapítványai kezelésére szóval a katholikus egyház ügyeire azon befolyást, a mely fenn van tartva és volt adva csakis a katholikus jellegű magyar nemzeti kormánynak. Ezek után legyen szabad még áttérnem az igen t. eultusminister urnak utolsó állítására a tegnapi beszédében. Azt méltóztatott mondani, hogy üres phrasis, hogy dekatholisáljuk a katholikus iskolákat. No már t. ház, erre nézve bátor vagyok figyelmeztetni arra, a mit a katholikus „Ébresztő Hangok* szerzője Il-ik könyvének 4-ik oldalán mond: „Figyelemre méltó mozzanat Trefort ministersége alatt a nagyon is föltűnő jószágvevés is. 1874-ben minden áron keresett Trefort ur a katholikus alapítványok rovására egy megveendő jószágot, melyet Bácskában talált is és ez a későbben Trefort ur által 2.100,000 frtért megvásárolt 13,000 holdnyi tinójárási uradalom, a melyre Trefort ur még 300,000 forintot be is ruházott. " Már t. ház, a ki a katholikus iskolák alapítványát annyira deteriorálja, az arra tör, hogy a katholikus iskolák dekatholisáltassanak. Ugyanezen szerző IV-ik könyvének 64-ik lapján ezeket mondja; A csanád-egyházmegyei levéltárban meglevő alapító levél ide vonatkozó része igy hangzik: „ 1-IÜO. Siquidem plurimum me debere agnoscani patribus seholarum piarum provinciáé hungaricae, et imprimis ex eodem ordine et provincia piae memóriáé patri Davidi Biró, qui viginti et amplius annis in spiritualibus et temporalihus, quantum eius facultas admisit, mihi auxilii fűit, et cuin ad hujus ordinis professores ocu alumno imprimis pertineat, juventutis in bonii moribus, et bonisartibus institutio. Gonvictum, hunccemeum eorum curae directioni ac omnimodae — — — administrationi comitto." Ez t. ház, az úgynevezett Bibics-féle alapítvány, melyről az alapító levélben ki van mondva, hogy az kizárólag katholikus iskolákra fordítandó s ez alapítvány mégis elközösittetett és közös czélokra fordíttatott. Ezt ugyan még Eötvös minister kezdette meg, de a jelenlegi t. minister ur végezte be, a mennyiben ő vezette be és nevezte ki a közös tanárokat s ő nyitotta meg ez alapítványból az aradi közös főiskolát, melyben most is keresztény ellenes tanokat tanítanak. Az, a ki az ily alapítványokat is közöseknek declaráljaés közös czélokra fordítja, vagy ha rész-