Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-53

53. országos ölés január 21 1885. | 35 szag állami önállóságát (Igaz! Ugy van! szélső balon.) Az a kérdés mégis vitatható lenne a minister ur szempontjából, ha most arról volna szó, hogy a magyar király udvartartásához tartozó méltóságok most alkottassanak meg törvény által; de a minister nr állításával és önökkel szemben is tények beszélnek, a melyek már nem vélemények és mindig erősebbek a véleményeknél. ^Tény az, hogy magyar királyi főudvarmester van. {Igás! Ugy van! a szélső balon.) A magyar udvartartásnak méltóságai nemcsak a törvénykönyvünkben vannak meg, hanem ott a főrendiházban is megvannak. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Elég lealázó az, hogy pl. országszerte lehet azt az élezet hallani, hogy a magyar főlovászmester rendelkezésére, mikor a királyi udvar Budapesten van, egy ló sem áll. (Derültség szélső halon.) Arra is hivatkozott a t. minister ur, hogy Bécsben ott vannak gróf Hunyady, báró Nopcsa és gróf Széchen (Felkiáltások jobbfelől: Nem említeti neveket!) és a németek által a legkevésbé sem támadtatik meg. Én ezt tudom és nem is csudálkozom rajta. Hiszen a bécsiek azt óhajtanák, hogy ne csak a t. minister ur és a többi urak, hanem mi mindnyájan oda fel Bécsbe mennénk. (Derültség a szélső baloldalon. Igás!) Ausztria absorbeálni akar minket, mi arra törekedünk és arra törekedtek őseink is, hogy mentől inkább távol tartsuk magunkat Ausztriától és a vele beolvadástól, hogy különállásunkat mentől jobban megvédelmezhes sük. (Helyeslés a szélső baloldalon. Ugy van!) Közbekiáltott Ivánka Imre képviselő ur és élénk megjegyzéseket tett a t. ministerelnök ur. Hát az 1767. XII. t.-cz. 7. §-a megalkotásának egyes momentumait mind megvizsgáltam és mit tapasztsilunk? Midőn a 67-iki törvény meghozatott, semmi megjegyzés nem tétetett ezen pont ellen sem a 67-es bizottságban, sem a képviselőházban, minden megjegyzés nélkül fogadtatott el, holott ugy a képviselőháznak, mint a 67-es bizottságnak tagja volt az általam előbb említett két férfiú, a kik ugy, mint most én minden kérdést közjogi szempontból Ítéltek meg,hogy Magyarország különállása biztosítva van-e vagy sem, hogy Magyarország külön állami élete abban garantiát talál-e vagy sem. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Minden közös ügy költségei quota szerint fizettetnek, ez is a közös ügyek ismertető jele, az udvartartás költségeire épen annyit visel Magyarország mint Ausztria, bizonyára nem azért, hogy saját zászlós urai mellőztessenek. (Zajos helyeslés a szélső bahn.) Hivatkozott a t. minister ur még arra is, hogy ősi szokás szerint és 67 óta követett szokás szerint ez a kérdés felvetve nem volt, ez igy van, ennek már igy kell maradni. Hát a t. minister ur nagyon téved és ugy látszik, hogy a magyar közjog és a magyar heraldika sorsára jut. A magyar közjog másként tudja j ezt. Ugyanis 1722-ben, midőn a női ágnak örökösödését volt az ország meghozandó Károly király bevonult Magyarországra a pozsonyi országggyülésre, az ország határszélén a magyar méltóságok fogadták és a magyar udvartartás méltóságai végezték a szolgálatot mindvégig körülette s mivel ez akképen foglaltatott be a leküldött directoriumba, ez ellen semmi kifogás nem tétetett. Azonban 1741-ben, midőn Mária Terézia az országgyűlésre az örökösödési háborút megelőzőleg lejövendő vala, akkor az ország rendéihez leküldött directoriumban az foglaltatott, hogy a császári főudvarmester főlovászmester és más méltóságok fognak szerepelni, az ország rendéi 1741. május 20-án és 21-én tartott ülésükben határozottan kifogásolták a directoriumot, annak több pontját, a többek közt e pontját is s ennek következtében feliratot intéztek ő Felségéhez, melynek egy pontja ekképen szól: „Suplieamus porro Majestati Vestrae submississime et in eo, ut Barones Regnicum faustissimo et optatissimo Majestatis vestrae Regiae in hereditarium hoc regnum suum ingressu, exercitium functionum suarum aggrediantur." 0 Felsége Mária Terézia 1741. június 20-án érkezett a határszélre, hol Wolfsthalban, mely az utolsó határfaiú, megjelent Magyarország küldöttsége és a küldöttséget még osztrák területen az osztrák főudvarmester jelenti és vezeti be, azon túl a németek elmaradtak és mindig a magyar udvari méltóságok szolgálták a királynét és a magyar nemzet színeit vitték a királyné előtt, a bevonulás is ekképen történt. Az 1790-iki országgyűlés megnyitásán, tehát már nem is koronázáson, a directorium szerint, a magyar méltóságok fungáltak. Hasonló példákat lehet a magyar történelemből régibb időből felhozni. Ott van Nagy Lajos, ki mint lengyel király, Krakkóban lengyel udvart tartott, niig Magyarországon megvolt a fényes magyar udvartartás. Példa Zsigmond király, kinek Magyarországon magyar udvartartása s a constanzi zsinaton német udvartartása volt. De tovább menve, Mátyás király, a ki Bécset elfoglalta, mint morva király és osztrák herczeg morva és osztrák udvartartást, külön osztrákot tartott, míg Budán itt volt, a magyar udvarral fénylett. Sőt még a gyenge Dobzse Lászlóról is hasonló feljegyzések maradtak fenn Budán és Prágában, midőn a történelem egész fonalán kimutatható s midőn azt látjuk, hogy a magyar királynak, mint ilyennek, minísouverainnek megjelenése történteikkor mindig forró óhajtását képezte a nemzetnek, hogy magyar udvari méltóságoktól legyen környezve: akkor a magyar kormányférfiaktol nem ezt a válasst vártam, melyet a minister úrtól hallottam, hanem azon szép bevezetésből, melylyel kezdte, hogy ő Felsége urunk és királyunk oly huzamos időn át szerencsélteite Magyarországot látogatásával és tartózkodásával, milyen régóta nem történt; mondom, ezen bevezetésből inkább az volt volna várhatót