Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-52

52. országos ülés jann&r 20. 188ä. 105 keleti marhavész és egyéb járványos állati beteg­ségek elfojtására. Eendes kiadások. XVIII. feje­zet, 12. czím. Eendes bevételek. VII. fejezet. 9. czím.Kiadás. Személyi járandóságok 37,800 frt. Ordódy Pál: T. ház! Midőn a földmíveíés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerium költség­vetésének ezen rovatához hozzá szólok, ezt nem azért teszem, mintha az ezen rovatban ki­mutatott költségtöbbletnél bővebb magyarázatra volna szükség, hanem teszem azért, hogy a t. ház figyelmét felhívjam a kereskedelemügyi ministe­riumnak ezen ügyben tett intézkedésére. Felhívha­tom pedig a t. ház figyelmét azért, mert magam is több ideig hivatalnoka voltam ezen niinisterium­nak s igy a magam tapasztalata alapján beszélek. Ha a ininisteriunmak valamely ügybeni te­vékenységére nem találó az ellenzéknek azon nyilatkozata, hogy semmit sem tett, a legkevésbé találó az a földmívelési ministeriumnak épen az állategészségi ügyekben tett intézkedéseire. Nem találó pedig azért, mert oly intézkedéseket tett eddig és működése oly eredményt mutat föl, hogy nem lehet tőle megtagadni elismerésünket. Nem is említve egyebet, mint azt, hogy sikerült ezen ügy kezelése által az országtól a keleti marhavészt távol tartani, már akkor azt hiszem, megérdemelte a legnagyobb elismerést. (Helyeslés jóbbfelöl.) Sikerült pedig ez a ministeriumnak oly csekély eszközökkel, a miiyenekhez képest más államok állategézsegügyi budgeíje sokkal nagyobb összegeket mutat fel. Nem akarok egyébre hi­vatkozni, mint azon marhavészre, a mely ezelőtt három évvel pusztított Ausztriában és nálunk is. Nálunk sikerült megakadályozni a marhavész behurczolását Romániából, Ausztriában nem si­került és inig a Romániából behurezolt marhavész Ausztriában az intézkedéseknek nem elég gyors megtétele folytán több községre terjedt és Magyar­országra is átszármazott, de csak három köz­ségre, addig Ausztriában az 70 községben pusz­tított. Magyarországon sikerült a vészt localisálni három községre, Ausztriában nem sikerült. Austriá­ban elköltöttek e ezélra 1.000,000 frton felül, nem is számítva azon tetemes kárt, melyet az egyes gazdáknak okozott, Magyarországon el­költetett e ezélra mindössze 50,000 frt. Ez oly eredmény, melyet egy állam egészségügyi intéz­kedése sem képes felmutatni. És ezen ered­ménynyel szemben mit nyertek az államközegek ? Nem nyertek egyebet mint azon elismerést, mely­lyel az ország irányukban viseltetik, holott Ausztriában az illető közegek érdemjelekkel és pénzbeli jutalmakkal lettek kitüntetve, Nem akarom tovább a ministerium ezen ügykörének fejtegetésével a ház türelmét fárasz­tani s csupán a most legújabban felmerült szäj­és körömfájásra nézve akarok néhány megjegyzést tenni, mely betegség az állatorvosok véleménye KÉPYH. NAPLÓ. 1884—87. III. KÖTET. szerint oly ragályos, hogy a védekezés ez ellen a lehetetlenséggel majdnem határos. És ime mily eredményt mutathatunk fel? Igaz, nem sikerült Kőbányán ezen betegség kitörését megakadályozni, de sikerült kőbányai piaczunkat ezen vésztől gyorsan megtisztítani és sertés-kivitelünknek az utat szabaddá tenni. Szükséges azonban t. ház, hogy ezen irány­ban állategészségügyi intézményeinket továbbfej­leszszük; szükséges, ha külföldi államokkal előnyös állategészségügyi conventiókat akarunk kötni. Az állami állatorvosi intézmény nincs kellő összhangban a megyei közegekkel; nincs meg működésükben a kellő összefüggés. Szükséges pedig ez azért, mert a vész alkalmával mindig azt talárjuk, hogy az összes állami közegek e téren mindig teljesítik kötelességüket és pedig gyorsan és teljes erővel, holott a megyei közegek nem képesek hasonló eredményt felmutatni. Igen fontos továbbá t. ház, még az általános állati járványtörvény is, mely tudtommal a minis­teriumban készülőben van, vagy talán már el is készült. Igen fontos ez a mostani gazdasági válság közepette, midőn gazdáinknak nem ajánl­hatunk egyebet, mint azt, hogy lehetőleg ipar­kodjanak az állattenyésztésre több súlyt fek­tetni gazdaságunkban; szükséges ez akkor, midőn állatbiztosító intézményünk még nincs; társulatok útján életbe léptetésére sincs remény, sőt né­zetem szerint, nem is kívánatos, hogy az társulati alapon létesüljön. Áttérek most t. képviselőház, oly tárgyra mely szorosan véve nem tartozik a részletes költ­ségvetés, hanem inkább az általános vita keretébe. (Halljuk!) Minthogy azonban ott nem mondhattam el, talán lesz szíves a t. ház ezt most meghallgatni. (Halljuk!) Egészségügyi intézménycinket két szempont­ból szoktuk felfogni nemcsak mi, de más művelt államok is. Először gazdasági szempontból, má­sodszor vám- és kereskedelmi szempontból. Minek köszönhetjük t. ház, hogy most gazdaközönségünk­nek azt ajánlhatjuk, hogy marhatenyésztésre fek­tesse gazdaságát ? Annak, hogy az orosz és román marha nem bocsáttatik az országba. Nyissuk csak meg a határt Oroszország és Románia felé a szarvas­marha behozatalának vagy legyünk erre némileg kényszerítve, okvetlenül alá fog szállani a marhá­nak az ára. Ezen intézkedés tehát tulajdonképen nem tisztán állategészségügyi, hanem inkább pro­hibitiv vám. Részemről t. ház, a közös vámterület híve vagyok ; híve vagyok pedig annak épen most, a gazdaságra nézve oly válságos időben. Híve vagyok azért is, mert azt hiszem, hogy a közös vámterület mellett, ha esetleg később szükségesnek mutatkoz­nék az, hogy a kormányok oly intézkedéseket lép­tessenek életbe, melyek által a gabonára is ily pro­14

Next

/
Oldalképek
Tartalom