Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-52

JOg 52. országos ülés január 20. 1885. hibitiv vámok hozassanak be: mindig hatalmában áll ezt megtenni és Ausztria-Magyarország gazdái ily módon prosperálhatnak. Nincs szükségünk t. képviselőház, jelenleg európai zárra, mint gróf Károlyi Sándor t. képviselő nr hangsúlyozta; nincs szükségünk arra most, de lehet idővel szükség reá. Részemről azt hiszem, Németország nem azért hozta be a gabonavámokat, hogy a gabonát csak Amerikából ne vihessék oda be, hanem azért, hogy egyáltalában ne vigyék be, (ügy vem! jobbfelöl) tehát saját földmívelésének megvédésére általában. Ha mi jelenleg fölhívást intéznénk Németországhoz az iránt, hogy alkosson velünk közös zárt, azt hiszem, a mi kívánságunk az lenne, hogy a mi gabonánkat azonban ereszsze be. Nekünk ez volna érdekünk a közös zárral; ennek elfogadását pedig Németországtól nem várhatjuk. De t. képviselőház, előbb koczkáztsttam azon állítást, hogy szükség esetén, ha a gabonaárak anynyira leszállanának, hogy többé nem lennénk képesek gabonát haszonnal termelni, akkor AusztriaMagyarország magamagán Németország segélye nélkül is boldogulhatna. E tekintetben hivatkozom csak az Oesterreiehische Statistik 1883. évi füzeteire, melyekbőla gabonaneműekre és a rizsre nézve csak a behozatalt illetőleg a következő számadatokat találtam (olvassa): 1879-ben behozatott 5.200,000, 1880-ban 7.800,000, 188 l-ben behozatott 6.500,000, 1882-ben 6.600,000, 1883-ban 5.200,000 métermázsa, Kivitetett pedig 1879-ben 9.600,000, 1880-ban 6.800,000,1881-ben 7 millió 200,000, 1882-ben 11.170,000. 1883-ban 1 millió 500,000 métermázsa. Megjegyzem különben, hogy 1881-ben igen jő termésünk volt. A liszt nincsen ebbe beleértve, hanem lisztkivitelünk is évenkint körülbelül 2—3 millió métermázsa között váltakozik. De ezen felül még gabona-átvitelünk is van; mert romániai gabona szállíttatik át és pedig évenkint körülbelül Vh millió métermázsa. Ezzel is pótolja közvetítő kereskedésünk a külföld szükségletét. Már most t. ház. nemcsak az enquete-bizottságnak, hanem általában minden gazdálkodással foglalkozónak az a nézete, hogy a mi búzatermelésünk túlmegy azon a határon, mint a mennyit a föld észszerű kihasználása érdekében meg lehet engedni. Az enquete-bizottság ezen különbözetet a termés egy negyedére tette. Mármost számítsuk ki, hogy ezen negyed elmarad: szükségünk lenne-e akkor Közép-Európához fordulnunk a közös zár behozatala végett? Azt hiszem, hogy erre nincs szükségünk. Nincs szükségünk erre az ipar szempontjából sem, mintán malmainknak, ugy látszik, nincsen szükségük román gabonára, mint az előadó ur említé, de ha van is szükségük némi csekély idegen gabonára, azt csakis a keverésre szokták használni. De azt hiszem, hogy malmainkban meg lesz az a hazafiság, hogy a romániai gabonát ok nélkül nem fogják használni. T. ház! Romániával kereskedelmi szerződésünk 1875-ben köttetett meg és lejár 1885-ben; Romániával szemben tehát 1885-Ön tál a gabona szabad behozatalára kötelezve nem vagyunk. De Oroszországgal szemben most sem vagyunk, mert vele szemben most a búzára 50 kr. vámunk van, a rozsra, az árpára valamivel kevesebb. T. ház! Ebben találom én, mint gazda, megnyugvásomat ; különösen arra nézve, hogy ha esetleg a gabona ára oly niveaura szállana le, hogy a gabonatermelés a gazdára nézve nem lenne továbbra haszonnal folytatható és ha Német- és Francziaország vámintézkedései által az idegen gabonával való elárasztás még inkább fenyegetne bennünket, mint most: akkor a kellő magasságú gabonavámok behozatala megadná a gazdának a szükséges önbizalmat. Fölteszem, hogy a kormány e lépésre, ha a szükség ugy kívánja, el is van tökélve s hogy a vámszövetség' megújítása alkalmával erre nézve szabad kezet fog magának biztosítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt akartam t. ház, röviden elmondani. Most pedig, midőn szíves türelmüket megköszönném, kijelentem, hogy elfogadom az előirányzott összeget. (Helyeslés jóbbfelől.) Barla József; T. ház! Előre is legyen szabad kijelentenem, hogy nagyon rövid leszek. Azonban, mert az ügy, a melyet röviden felszínre hozni bátorkodom, nem az én ügyem, hanem Baranya- és Somogymegyéknek igen fontos közügye, szabad legyen azt a t. háznak figyelmébe ajánlani. A keleti marhavész behurczolását meggátolni czélzó törvény tudvalevőleg az 1874: XX. t.-cz. A törvény érdeméről szólni nem szándékom. Elismerem, hogy a czélzott eredmény el lett érve, a keleti marhavész Magyarországba való behurczolása meg lett akadályozva, Az alvidéken tudjuk, hogy e törvény végrehajtásának sikere az lett, hogy a marhavész nem jöhetett be, sőt HorvátSzlavonország területén megszűnt. Nézetem szerint az ész parancsolja, hogy ha megszűnt a vész, akkor a zár, mely a Dráva mellett íentartatik és a törvény 14. §-ának követelménye, mely szerint az ezen zártól ö$ mértföldre eső községek a marhatörzskönyvelésnek vettetik alá, szintén megszüntessék. Bátor vagyok tehát a t. házat kérni, utasítsa a minister urat, hogy ha Horvát-Szlavonországban csakugyan megszűnt a marhavész, a Dráva melletti zárt megszüntetni méltóztassék, Ha pedig — mert megengedem — a mi magán tudomásunk talán téves: akkor arra kérem a t. házat, hogy a 14. §. alkalmazását méltóztassék egyszerűsíteni. Ezen 14- §. alkalmazása oly complicált, hogy községenként kezelni egyáltalában nem lehet, mert vidékünkön minden község nem tart jegyzőt, a ki ezen