Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-48

48. országos ülés január IS. Í885. 5 csak a kis Helvétia és Délnémetország számíthatók piaczainkhoz. Sajnos, hogy már 1884-ben ezen irányban is oly mértékben csökkent kivitelünk, mely ezen piaczok elvesztését is közel jövőben kilátásba helyezi, daczára az arlbergi vasútnak, melynek kihasználását az osztrák szellemmel szaturált déli vasúttársaság drága tarifájával ülusoriussá teszi, pedig midőn a Dunaszabályozás nagy költségét magára vette az ország, az arlbergi vasút előnyei nyújtattak conpensatio gyanánt. (Igaz! ügy van!) Most már ezen conpensatio az által is megnehezittetett, hogy "Olaszország életrevaló kormánya a szentgotthárdi vasutat előbb nyitván meg, Genuából és Velenczéből oly olcsó tarifákat léptetett életbe, hogy az amerikai és orosz búza ezen utón sokkal olcsóbban szállíttatik Svájcába mint Budapestről. (Igaz! ügy van!) Fennmarad tehát Magyarország részére az osztrák piacz és belfogyasztásunk. Az osztrák piaczot tartja a t. kormány legfontosabbnak, legalább azt kell következtetnem Tisza Kálmán ministerelnök ur Nagyváradon tett legutóbbi nyilatkozatából. Igaz, hogy ez volna legtermészetesebb kiegyenlítése az érdekeknek; mert Magyarország fogyasztása élteti az osztrák ipart, méltányos volna tehát, hogy ők nyersterményeinket fogyasszák, noh.i már ez is nagyon hátrányos viszony, mert már Savergne franczia iró jól mondta: w

az ipar és kereskedelem viszonya a mezőgazdasághoz olyan, mint a takarmánynövények termesztése és az állattenyésztés fokozása a gabonatermeléshez." De ez sem történik. Trieszt már több év óta csak orosz gabonát importál s ezzel Karinthia és Styria déli részét is elözönli, Bécs pedig Galiczián és Bukovinán át oly olcsó tarifát hozott be, hogy Romániából olcsóbban szállítja a búzát, mint Aradról s magyar búzát csakis igen olcsó árakon fog ezentúl venni, ha kormányunk védrendszabályokról nem fog gondoskodni. {Helyeslés a szélső báloldalon.) Legfontosabbnak tartom belfogyasztásunkat, miután a külföldi piaczokat már majdnem mind elvesztettük. Belfogyasztásunk biztosítása és fokozása kell hogy egyik főtörekvésünket képezze. S itt legyen szabad egy fontos körülményről említést tenni. Van az országnak egy iparága, melyre méltán büszke lehet, a budapesti malom-ipar. Ezen ipar megteremtője gróf Széchenyi István volt, ki korát meghaladó nagy szellemével közgazdaságunk minden ágában kijelölte a helyes irányt. Ő alapította 1839-ben a pesti József hengermalmi részvénytársaságot s ezen henger-systéma behozatala egyesülve a Tiszavidék aczélos búzájával biztosította a magyar liszt fölényét minden más liszt fölött s ez tette ezen iparágat több javítás után oly virágzóvá, hogy 1882-ben már 4.762,433 métermázsa gabona őröltetett meg Budapesten, s malmaink czélszerü felszerelése évek óta mintául szolgál a világnak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen fontos iparág nemcsak dicsőséget szerzett az országnak, hanem nagy hasznot is, mert nyersterményeinknek biztos vevője és közvetítője volt. De mit látunk néhány év óta ? a budapesti malmok megtagadva eddigi helyes eljárásukat —nemcsak magyar búzát őrölnek fel, hanem importált gyengébb minőségű búzákat. Hivatalos statistika szerint 1883-ban 18.164,000 frt értékű gabona hozatott be, ebből 7.812,668 frt értékű búza, mely a 83-ik évi buzakívitelünk 1

/

7 részét teszi — 1884-ben ezen arány még hátrányosabb leend, a mennyiben kivitelünk a múlt évben jóval csökkeni és másrészről a román és szerb búza a budapesti gabona tőzsdénél rendes rovattal bír. Ezen számokból világosan kitűnik, hogy helytelen vámpolitikánk még saját belfogyasztásunkat sem biztosítja a magyar gazdák számára s malomiparunkat is veszélyezteti, mert a silányabb külföldi búza lisztünk hírnevét koczkáztatja. Gazdászatunk egyik főága tehát, a gabonatermelés oda jutott, hogy piaczának elvesztése által megszűnt jövedelmező lenni, át kell tehát mennünk egy új irányba s az állattenyésztés által e veszteséget pótolni. Sajnos, hogy itt sem találunk teljes vigasztalást. — Hazánk klimaticus viszonyai olyanok, hogy épen az ország legtermékenyebb része a nyári rendkívüli hőség és szárazság miatt csak intensiv tenyésztést enged meg, mely tudomás szerint vajmi csekély jövedelmet hoz. — E vidéken csak azon esetben lehetne okszerű állattenyésztést kezdeni, ha a vizszabályozást öntözéssel kötik össze. (Helyeslés a szélső balon.,)De az ország azon része is, mely a hústermelést haszonnal űzheti, a kormány által még annyi támogatásban sem részesül, hogy jól berendezett marhavásárt létesítene Budapesten, hanem a bécsi Markthalle pompás és czélszerüen berendezett helyiségét kell felkeresnie, (ügy van! Igaz! a szélső balon.) Sertéstenyésztésünk a kőbányai telep által igen szép lendületet nyert s 1883-ban már 526,031 darab sertés hízott e telepen; de sajnos, ebből 278,347 szerb és román sertés volt. Ennek pedig kettős hátránya van, mert ezen sertés-import miatt a hazai tenyésztés pang, másrészt veszélyezteti a már különben is megnehezített exportot az általuk behurczolt betegségek által; már 1883-ban 855 darab szerbiai, 744 darab romániai sertés volt a kőbányai vesztegeidében mint borsókás. — Kettős ok, hogy ezen szerb és román sertéseket kizárjuk épen ugy, mint kizárták a continensről az amerikait atrychinák miatt. De akadályozza ezen új gazdasági irány életbeléptetését az akkor szükséges tőke hiánya is. Dr. Keleti Károly a magyar földbirtok telek-