Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-52
52. orsaág#s ül••'» jatraár 20. 1SSS. 95 kezdte, tehát 1880-ban, a selyemgubó-termelés 2,000 kilogrammot tett ki, az 1884-ben termett gubó 122,000 kilogrammra rúgott. Méltóztatnak tehát látni, hogy 4 év alatt mennyire fejlődött a selyemtenyésztés és ez bizonyítja, mennyire helytelen, mennyire alaptalan az az aggodalom, hogy nem eléggé terjesztik. Itt is számba kell venni a különféle viszonyokat. Mikor a tenyésztés megindittatott, nagy ellenszenvvel találkozott igen sok vidéken, leginkább ott, a hol a harminczas években e foglalkozás igen elterjedt volt és pedig azért találkozott ellenszenvvel, mert a népességnek azon időkben szerzett szomorú tapasztalásai visszariasztották a jelen nemzedéket. Azon vidékeken tehát és részben másutt is, kezdetben csak a legnagyobb nehézséggel lehetett haladnunk. Most azonban azt tapasztaljuk, hogy e vidékeken is kedvet kaptak és ismét kezd terjedni sigy idővel elérjük azt, a mi már most is bekövetkezett, hogy sokkal nagyobb mérvben tenyésztik, minta harminczas években, mert 122,000 kilót sohasem termeltek, a jövő évben pedig elérjük a 200,000 kilót. A tenyésztésnek másik főfeltétele az eperfa, mivel a hol nincs, a selyemtenyésztést helytelen volna megkezdeni, A biztos figyelme—kinek érdeme e részben oly nagy, hogy nem lehet eléggé dicsérni oly mérvben, a mily hasznot hajt — mondom a biztos figyelme arra is kiterjed, hogy ?>z eperfatenyésztés az országban minél általánosabb legyen, minden község tanítója, papja felszólittatott s erre vonatkozó oktató kátét kapott. (Helyeslés.) Azon kivül a biztos Bezerédj maga személyesen tart előadást, oktatást a tenyésztésből azoknak, kik ,oda jönnek Szegszárdra. E tekintetben megtörténik, a mi lehető s ha a képviselő ur személyesen méltóztatnék megtekinteni, kétségkívül azok sorába állana, kik a derék biztos érdemeit elismerik. (Helyeslés.) Kérem tehát a t. házat, méltóztassék az előirányzatot elfogadni. Elnök: A tétel maga nem támadtatván meg, a 425,000 frt megszavaztatik. A bevételeknél Bernáth Dezső képviselő ur indítványt nyújtott be, mely szerint az összeg 410,000 írtról 210,000 frtra szállittassék le. A házszabályok szerint is, de különben is, mint a tárgyalás objeetumát a nagyobb összeget teszem fel kérdésül s kérdem a t. házat, méltóztatik-e elfogadni a 410,000 fríot bevételül? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): Gazdasági tanintézetek. Kiadás. Magyaróvári, gazdasági akadémia 63,420 frt. Gr, Apponyi Albert: T. ház! Én nem szoktam a részletes vita egyes tételeinél a t. ház figyelmét és idejét igénybe venni, itt azonban egy oly fontos factorról van szó, hogy néhány szó elmondására kérnem kell a t. ház figyelmét. (Halljuh!) A pénzügyi bizottság jelentése e czímnél igy szól: „Ezen intézeteink száma örvendetesen emelkedik. Mig 1884-ben csak 12 ilyen tanintézettel rendelkezett az ország, 1885-re már 15-nek költségvetésével lehet foglalkozni." Őszintén megvallom, hogy az emelkedés e foka felett nagy örömet nem tudok érezni szemben azon roppant hiánynyal, mely a gazdasági művelődés előfeltételeinek terén nálunk mutatkozik, mely azon számban nyer kifejezést, hogy az egész ország csak 15 ilyen intézettel rendelkezik és igy az emelkedést 12-ről 15-re nagy fejlődés sympthomájának nem vehetem. (Ugy van! halfelöl.) Én nem helytelenítem azon álláspontot, melyet a t. minister ur tárczája költségvetésének általános megvitatásánál — ha jól emlékezem — mondott;', hogy megkívánja az illető érdekeltektől, hogy a tehernek egy részét ők maguk viseljék és hogy e tekintetben csak oly vidékeket vesz figyelembe, oly községeket és városokat, melyek a maguk részéről is áldozatot hozni készek. Mondom, ezt nem helytelenítem, de két dolgot vagyok bátor a t. minister urnak figyelmébe ajánlani. (Halljuk!) Egyik az, hogy azon arányra nézve — különösen a földmíves iskolákról szólok — melyben a földmíves-iskolának terhe egyrészt az érdekelt vidék és másrészt az állam által fog viseltetni, ezen arányra nézve egy általános, az ország minden részére kiterjedő chablonhoz ne ragaszkodjék. Mert sok vidéktől, mely vagyonosabb, megkövetelhető, hogy nagyobb mértékben járuljon hozzá, de épen az ország legelmaradottabb, legelhagyatottabb vidékeitől, a hol pedig ilynemű actióra leginkább szükség van, épen azok szegénységénél, elhagyatottságánál fogva, nagy initiativa, nagy áldozat nem várható, (Igaz! Igaz! balfelöl) ugy hogy én a legszegényebb vidékekkel szemben azon elv alól kivételeket is megengedhetőnek tartanék, (Helyeslés bálfelőt) de minden esetre ezen vidékek közönségének is kell az érdeklődésnek és jóakaratnak annyi jelét mutatnia, mely szegénységéhez mérve van. Ez az egyik szempont, melyet a t. minister ur figyelmébe ajánlok. A másik az, hogy határozottan azt hiszem, hogy nagyobb növekedést lehetne elérni e téren, ha a kormány azokat az erkölcsi eszközöket, melyek a buzdítás terén rendelkezésére állanak, egész öntudatossággal rendszeresen és egész erélylyel felhasználná arra, hogy különösen a földmívesiskolák iránti érdeklődés terjedjen. Ott vannak a közgazdasági előadók, egy tulajdonképen megállapított és körülírt hatáskör nélküli közeg, mely a kormány minden intenciójának — közgazdasági intentiójának és nagyon kérem, hogy csak ilyenre szorítkozzanak — a nagy közönségben való terjesztésével van megbízva. Ezeknek felvilágosítólag, buzdítólag kellem?
