Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-52

96 52. •rsüágos ülés jccnár 20. 1S86. hatni az országnak minden nagyobb megyéjében és lehetőleg minden nagyobb községében. (He­lyeslés halfelól.) Es végül, ha a kormány pzonbuzdítási eszkö­zöket, melyek rendelkezésére állanak — értem a kitüntetéseknek, érdemjeleknek és ehhez hason­lóknak osztogatását — nem annyira a pártjának tett politikai szolgálatok teljesítéseért jutalmul, mint inkább az ország jólétének előmozdítására kifejtett tevékenység megjutalmazására fordítaná; meg vagyok győződve, hogy ezzel nagyobb ered­ményt érhetne el és az országot nagyobb hálára kötelezné le, mint eddigi eljárása által. (Élénk helyeslés lalfelől.) Ezen kivül van még egy gondolat, melyet ez alkalommal megpendíteni szeretnék s ez; vonatko­zik a minden fokú gazdasági tanintézetekben elő­adott és felvett tananyagra. Az eszme, melyet meg­pendíteni óhajtok, a hírneves német nemzetgazdász, Stein Lörincz bécsi tanár által több röpívben, sőt könyvben is felhozatott. 0 ugyanis arra figyelmez­tet és ez figyelmünkre teljesen méltó volt, hogy nagy hiba, hogy a mezőgazdasági szakértelem ter­jesztésére működők ugy az irodalomban, mint az oktatásban bizonyos egyoldalúsággal járnak el és pedig azon irányban, hogy csakis a mezőgazda­sági technika körébe tartozó ismeretekre terjednek ki és nem egyúttal a mezőgazdaság nemzetgazda­sági állásának és situatiójának felvilágosítására is, a melyre különösen ma, a szabad versenynek e korszakában minden földbirtokosnak, s hogy meg­állhasson ép ugy szüksége van, mint a mezőgazda­sági technika teljes ismeretére. Csakugyan anomália az, hogy midőn az egy­szerű földmívelő embert a maga gazdaságával a szabad forgalom minden előnyeivel egyrészt, de minden veszélyeivel másrészt a hitelgazdaság hul­lámzó tengerében evezni hagyjuk : nem gondosko­dunk arról, hogy az új helyzetének minden köve­telményeiről és minden veszélyeiről felvilágosítsuk, hogy arról is felvilágosítást nyerjen a szakoktatás terén, hogy mi az a váltó, a melynek aláírására fel van jogosítva, hogy az micsoda következményekkel jár, hogy a földbirtokra nézve mi a hitel felhasz­nálásának egészséges és helyes, mi káros és ve­szélyes iránya; hogy felvilágosítást nyerjen leg­alább nagyjából a forgalmi viszonyoknak átala­kulásairól, a melyek productiójának teljes átala­kulását követelik, szóval anomália, hogy a mező­gazdasági technika elemeinek, valamint a magasabb tanintézetekben ezek magasabb fokozatainak fel­világosítása és előadása mellett a földbirtokos osztálynak minden kathegoriája nem nyer egy­szersmind kellő tájékozást a földbirtok nemzet­gazdasági helyzetének azon mozzanatai felől, a melyeknek figyelmen kivül hagyása épen oly biz­osan vezet a pusztulásra, mint a mezőgazdasági eclmika haladásainak elhanyagolása. Nem kellene e tekintetben a theoreticus tan­anyagnak nagymérvű növelése, nem kellene új tanerők alkalmazása, mert az, a mi a földmíves­iskolákban e tekintetben szükséges, egy rövid röp­irat keretében, népiesen elő volna adható s ezzel az anyaggal a földmíves-iskolának rendes tanítója vagy tanára igen könnyen megbirkózhatnék. A magasabb gazdasági tanintézetekben ter­mészetesen a tananyag ezen részének terjedel­mesebbnek kellene lenni. És hacsak egy pár per­czig gondolkozunk a földbirtok minden kathego­ríájának mai helyzetéről, lehetetlen be nem lát­nunk, hogy az ismeretek ezen ágára ép ugy szük­sége van, hogy boldoguljon és fennállásában ve­szélyeztetve ne legyen, (Ugy van! balfélol) mint a mezőgazdasági technika minden ágának ismeretére. Ajánlom a minister urnak figyelmébe, hogy a gaz­dasági intézetnek minden kathegoriájában létező oktatási anyagnak ez irányban való kiegészítéséről gondoskodjék és én azt hiszem, hogy ez szükséges és mellőzhetetlen reform. (Helyeslés balfélöL) Gr. Széchényi Pál, földmívelés-, ipar­és kereskedelemügyi minister: T. ház! Bá torkodom felemlíteni, hogy a mezőgazdasági isko­lák szervezésénéi tökéletesen azon alapon állok, a melyet előttem szólott t. barátom kifejtett. Én nem chablonszerű feltételeket teszek egyes váro­soknak és vidékeknek, hanem a viszonyokhoz al­kalmazva szoktam azokat megállapítani. Tudom nagyon jól, vannak szegényebb helyek, melyek oly áldozatokat nem hozhatnak és vannak gazda­gabbak, melyek többet áldozhatnak; én egészen a viszonyokhoz alkalmazva szoktam igénybe venni hozzájárulásakat. A mi a másik pontot illeti, a buzdítást, én is ép oly módon szoktam azt alkalmazni, a mint t. ba­rátom óhajtja, t. i. a kögazdasági előadók által, a kik figyelmeztetve vannak arra, hogy a közön­séggel érintkezzenek. A mi pedig a tananyagnak kiterjesztését illeti, bátor vagyok t. barátomnak figyelmeztetésképen azt mondani, hogy az nem hiányzik. Mert hiszen gazdasági tanintézeteknél, még a földmívelési iskolákban is — habár itt cse­kélyebb mértékben és rövid kivonatban — de már az akadémiára, Magyar-Óvárott, sokkal bővebb keretben adják elő a nemzetgazdasági tanokat, a melyekben bennfoglaltatnak mindazon dolgok, melyeknek szükségét a t. képviselő ur nagyon helyesen kimutatta és minden esetre hiba volna, ha a mezőgazdaságtan nem ilyen módon adatnék elő azon intézetekben. Annyi igaz, hogy nálunk egy általános gazdasági tanintézeteknél használható magyar tankönyvek nemi igen 'vannak. A mint én betekintést vettem a gazdasági tanintézetek viszo­nyaiba, sajnálattal kell tapasztalnom, hogy magyar nyelvű tankönyvek a gazdasági oktatás nem min­den szakmájára léteznek és ezen bajon törekszünk az által segíteni, hogy ismertebb kitűnő tanáraink

Next

/
Oldalképek
Tartalom