Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-52

94 1 6

"- •r<«4«ros ttlét P tenni. (Helyeslés.) Ennélfogva a költségvetés helyessége szempontjából arra kérem a t. házat, méltóztassék a 425,000 frt kiadást és 410,000 frt bevételt megszavazni. (Helyeslés johbfélől.) Gr. Széchényi Pál, földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T. ház! (Halljuk /) Én is tökéletesen helyesnek nyilvánítom azt, a mit Pulszky Ferencz t. képviselő nr a selyemtenyésztésre vonatkozólag felhozott. Tény, hogy az országba milliókért hozatik be selyem s hogy igy nemzetgazdasági szempontból szükséges ott, a hol a selyemtenyésztés lehetséges, e veszteséget, a mennyire lehet, pótolni. Hogy nálunk a selyemtenyésztés lehetséges, azt bebizonyította már a 30-as években tett kísérlet és a mostani kezelés is. A 30-as években behozatott a selyemtenyésztés ; pár évig nagyon jól kezeltetett, mig a kormány maga tartotta kezében az ügyet s a meddig a selyemhernyónak egészségi állapota jó volt. A selyemtenyésztés elterjedése két okból szűnt meg. Először, mert a selyemgubó beváltása vállalkozóknak adatott át s e vállalkozók vagy nyereségvágyból vagy más oknál fogva, nem fizettek oby árt, hogy érdemes lett volna a selyemtenyésztéssel foglalkozni. A másik ok a hernyók betegsége, az úgynevezett sárgaság volt, mely e hernyókat majdnem mind elpusztította s miután e sárgaság a tenyésztésnek csak végső stádiumában állott be, az egész vesződség hiábavaló volt. Most a viszonyok megváltoztak. Először is a kormány most t\z ügyet maga kezeli és szándékában van ezt tovább folytatni és igy nem leszünk kitéve annak, hogy a vállalkozók a tenyésztőket megkárosíthatnák,mert a kormány a selyemtenyésztést nem azért istápolja, hogy nyereséget húzzon belőle, hanem azért, hogy a földmívelő osztály azon része, melynek ereje a földmívelésnél kevéssé használható, mint az öreg asszonyok és gyermekek szintén keresni képesek legyenek. Épen ezért az állam mindenütt, a hol az eperfa tenyészik, nagy jótéteményt tesz, ha a selyemtenyésztés ügyét maga kezeli és azért szükségesnek tartom annak további fentartását. A mi az elszámolást illeti, tökéletesen áll az, liogy a bevétel ugyanabban az esztendőben nem történhetik meg, amelyben a kiadás, de ez nem azt bizonyítja, hogy mi a selyemtenyésztésben túlkiadásokat teszünk, vagy hogy nem térül meg a kiadás. Bátor vagyok a t. háznak egy pár adattal szolgálni. 1883-ban a selyemtenyésztesre az államkincstár előlegezett 116,098 frtot. Ebből 1883. deczember hóban bevétel 36,297 frt 82 kr. 1884. január és február hóban 11,000 frt. 1884. október hóban 29,972 frt és deczember hóban 38,828 frt 43 kr. Az összeg tehát 116,098 frt 25 kr.

} tehát egy krajczárig annyi, mint a mennyi Jtnvkr 20. 1885. előleg adatott. Igaz, hogy annak idejében, midőn még a folyó év zárszámadási kezelése szerint lett volna szükséges a jövedelemnek befolyni, az nem folyt be; de ez már magában a selyemtenyésztés természetében fekszik. Mert a legombolyított gubók egy része az őszi hónapokban, másik része tavaszszal szállíttatik Lyonba és mig a gubó oda érkezik és a pénz érte ide kerül, bele telik egy pár hónap és igy egy pár hónappal későbben térül meg az államkincstárnak az előlege, mint azt a kezelés megkívánná, de azért hiányt sohasem tapasztalt az államkincstár e tekintetben. 1884-ben a kincstártól igénybe vétetett 191,621 frt 47 kr. Ebből 1884. évi deczemberben megtérült 57,582 frt 17 kr., maradt hátralékban ll4,039 frt 30 kr. A készlet, a melyből ezen hátralék fedeztetik, a következőkből áll: Selyemgubó fojtott és szárítva Pancsován 12.200 kilogramm, Újvidéken 10,000 kilogramm ä 5 frt 26 kr., egyenlő 116,550 frt. Szegszárdon 2,500 1. osztályú 5V» írtért 13,750 frt. Továbbá 4 köteg selyemfonál 440 kilogramm. I. osztályú, a 55 frank, egyenlő 11,858 frt, 2 köteg selyemfonál II. osztályú 52 frank, egyenlő 5,006 frt. Összes értéke az anyagkészletnek 147,254 frt. Tehát a tartozással egyetemben többlet mutatkozik 13,214 frttal. Tehát mutatja ez is ismét, hogy 1885-remaradthátralékbőven meg fog térülni. De még azt is tekintetbe kell venni, hogy itt a gubóknak értéke vétetett, a mi a legombolyított selyemben minden esetre növekszik, mert hiszen természetesen a felgyártott selyemnek értéke aránylag nagyobbnak vehető, mint a gubóknak nyers értéke. Ismétlem, hogy bár néhány hónappal későbben, de minden esetre visszatérittetik a kincstárnak az adott előleg, nem lehet tehát aggódnunk, hogy az ezentúl ne térüljön vissza, Különben ismétlem, a mit már mondtam, hogy a kincstárnak nem az a feladata, hogy a selyemtenyésztésnél nyerjen, hanem az, hogy a kincstár közbejárásával a selyemtenyésztés általánosságban felkaroltassék és hogy a gazdaközönségnek szegényebb osztálya jövedelmező kereseti módot találjon. Tökéletesen igaza van Pulszky Ferencz t. képviselő urnak abban, hogy ez nem urnak való foglalkozás. Az ur, a ki munkásokkal dolgoztat, csakugyan sokkal többet költ erre, mint a mennyi hasznot belőle várhat. Nem is az a szándéka a kormánynak, hogy az uri osztályba vigye be a selyemtenyésztést, hanem hogy mentül általánosabban terjedjen el az iskolákban és a szegényebb gazdák körében. Hogy mily mértékben terjedt a selyemtenyésztés, erre nézve bátor vagyok egy érdekes adatot fel említ eni. (Halljuk!) Négy évvel ezelőtt, a mikor úgyszólván a selyemtenyésztés felkarolását a kormány meg-