Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-33
83. országos ülés Jeezember 9. I&84. 93 egy vagy több megbízható és a magyar nyelvet teljesen értő ember alkalmaztassák. Még egy folytonos sérelemre vagyok bátor a ministerelnök ur figyelmét felhívni és ez a czím és zászló kérdése, a miről a t. ház falain belül már többször volt szó. A követségek Európa legtöbb helyén „császári királyiak" esnem „ császári és királyiak" mert azt az „und" szócskát az alkotmánynak és a monarchia czímének megfelelőleg most sem teszik oda. Ezt a követségek pecsétjeivel és czímzéseivel tudom bizonyítani. Itt van t. ház, annak ideje, hogy ezen állapotokon segítve egyen és a fennálló közjognak megfelelő czímezés használtassák a monarchia követségei és consulatusai részéről. De továbbá az ünnepélyek alkalmával, az uralkodónak születés- és nevenapja alkalmával, midőn a consulatusok házai fellobogóztatnak, még mindig hiányzik onnan a magyar zászló és a kétfejű sas sárga-fekete aegise alatt kénytelen a magyar állam megvonulni és magát képviseltetni. Nem új ezen szemrehányás, de mindig meg kell újítani, mert a magyar közjoggal ellenkezik. Igaz, épen velem szemben a t. minister ur oda nyilatkozott, hogy mindaddig, míg ezen állapoton segítve nem lesz, a kétfejű sasban látja Magyarországot is. Én ez ellen akkor is tiltakoztam. Ámha a minister ur a kétfejű sas védszárnya alatt oly jól érzi magát, én nem irigylem tőle, hogy az alatt pihenjen. Hanem részemről, mint képviselőnek követelnem kell, hogy a magyar állam érvényesítse befolyását oda, hogy a consulatusok épületei magyar zászlókkal és magyar ezímerekkel díszittessenek fel, mert az a magyar nemzet képviseletéhez tartozik és ez nekünk kétségbevonhatatlanul jogunk. [Helyeslés a szélső halon.) Csanády Sándor: T. ház! Nem tehetem, hogy ez alkalommal fel ne szólaljak Irányi képviselőtársam nyilatkozata ellenében, hogy ő a költségvetésben előirányzott összeget a ministerelnök rendelkezésére megszavazza azon oknál fogva, mert a jövő évben több látogatói, vendégei lesznek a ministerelnöknek. Én részemről t. ház, valamint a múltban ugy jelenleg is óhajtom az összeget, 4,000 írtra leszállittatni, mert ha a ministerelnök ur vendégeskedni, traktálni akar, vendégeskedjék a maga pénzéből, (Derültség!) nem pedig a nyomorban szenvedő, éhező nép filléreiből. Négyezer frtra kívánom leszállittatni az öszszeget. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Thaly képviselő ur előadására kívánok csak egy pár szót szólani és ezen pár szó abból [áll, hogy ugy a consulatusoknál, mint a követségeknél magyarok is alkalmaztassanak, bizonyosan magam is óhajtom, oda hatok is. Ebben az irányban történik is haladás és remélem igen röyid idő alatt nagyobb mértékben fog történhetni, miután újabb időben, mint a képviselő ur is hihetőleg tudja, sok magyar fiatal ember szánja magát a diplomatiai pályára, készíti magát elő részint a consulatusokhoz, részint a követségekhez leendő alkalmaztatás végett. — A mikor a kellő egyének meglesznek — én legalább azon meggyőződésben vagyok —• akadály ebben az irányban nem fog lenni. A mi a consulatusi bíróságokat illeti, természetesen ott, a hol azok megvannak, azon kell lennünk — és épen arra vonatkozik a delegatio azon határozata is, mely szóba hozatott — hogy a magyar állam polgárai fölött ott is azon törvény szerint ítéljenek, a mely hazájukban dívik. Csakhogy még ma ezen törvény sem egyforma. Mert büntető-codexünk ugyan már van, ez irányban történtek is már lépések —-biztosíthatom a képviselő urat — hogy az eljárásban ezek vétessenek lehetőleg figyelembe. De pl. magánjogi kérdésekben, nehezen csalódom, ha azt mondom, hogy ugy Erdélyben, mint a volt határőrvidéken még ma is az osztrák törvények vannak érvényben, aninthogy a magánjogi viszonyokat nem látszott czélszertínek — mint talán a régibb képviselő urak méltóztatnak a régi időből emlékezni — megbolygatni addig, inig állandó törvényre át nem mehetünk. Ezt csak mint egyik nehézséget kívántam felhozni. A mi a képviselő ur azon mondását illeti, hogy Lipcsében az ott tanuló deákok által forditatják le az okmányokat, mit én ugyan nem tudok, de tökéletesen elhiszem a képviselő urnak, — egy tévedésre kell hogy figyelmeztessem és ez az, hogy a lipcsei consulatusnálnincs consulatusi bíráskodás, mert bíráskodási jogot a consulatusok csak a keleten gyakorolnak; consulatusi bíráskodás tehát Lipcsében nincs. Csak erre az egy tévedésre kívántam a képviselő urat figyelmeztetni. Meglehet, hogy csak nyelvhiba volt, de ismétlem, elismerem, hogy oda kell törekedni, hogy ha más ügyben is magyar embernek magyar okmányai vannak, legyen, a ki azokat a consulatusoknál megértse, hogy azok alapján a törvényes eljárást megtehessék. Erre nézve tehát újabban is ígérem, hogy a mit lehet, meg fogok tenni. (Helyeslés a jobboldalon.) Enyedy Lukács: T. ház! Megelégedéssel vesszük tudomásul a ministerelnök ur azon nyilatkozatát, miszerint a consulatusi intézmény tekintetében jövőben haladást remélhetünk a magyarosodás irányában. Hogy azonban a panaszok, mik a consulatusi intézményekre vonatkozólag fölmerültek s miknek Thaly t. képviselőtársam is kifejezést adott, mennyire alaposak, erre nézve egy körülményre kívánok hivatkozni. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Méltóztatnak emlékezni, hogy 1881-ben a budapesti kereskedelmi és iparkamara szükségesnek látta fölterjesztést intézni a
