Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-33

m 33. országos ülés deezembar 9. 1884. Rakovszky István jegyző (olvassa).- Be­vétel 1,770 frt. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa): Mi­nisterelnökség. Rendes kiadások,XH. fejezet, 1 —3. czím és VI. fejezet, 3. czím. Beruházások. II. feje­zet, Személyi járandóságok 71,600 frt. Elnök: Megszavaztatik. Irányi Dániel: T. ház ! Eddig a minister­elnök ur fizetésénél hol Csanády t. barátom, hol pedig én mindig azt az indítványt tettük, hogy a ministerelnök ur működési pótléka 12,000 írtról 4,000 írtra szállittassék le, azt tartván, hogy a ministerelnök urnak 4,000 frtarraaczélra, melyet én helyesnek tartok, mindenesetre elég, t. i. a ki­tűnő külföldi vendégek szíves látására. A törvény­hozás tagjainak megvendégelése nézetem szerint sem nem szükséges, sem nem helyes. Ez alkalom­mal azonban tekintetbe véve, hogy jövő évben or­szágos kiállítás rendeztetik, mikor is mint remélni, sőt előre látni lehet, számos és köztük kitűnő kül­földi fog megjelenni a fővárosban, kiknek szíves látására tehát a ministerelnök urnak bő alkalma nyílik: ez alkalommal mondom és ez oknál fogva ezen költségleszállítást nem indítványozom. (He­lyeslés.) Thaly Kálmán:T. ház! A ministerelnökség költségvetése tárgy altatván, reflectálni akarok a t. kormányelnök s általában az egész kormánynak törvény szerint őket megillető befolyására a kül­ügyek és a consulatusokra vonatkozólag, miután e tekintetben legközelebb az országos bizottságok­ban olyan tárgyalás és megszavazás történt, mely azt hiszem, szükségessé teszi, hogy a t. kormány, illetőleg kormányelnök ur figyelme oda vonassék, hogy óhajtásunk szerint a követségek és eonsulá­tusoknál miként érvényesítené megillető be­folyását. Ugyanis a delegatiókban a t. külügyminis­ter ur a consulatusok újjászervezése czímén 55,675 frt költségtöbbletet és 3,000 írttal nagyobb segélyösszeget, összesen tehát 58,000 írttal többet szavaztatott meg, mint a múlt évben. Nem lehet czélom vitatkozni az összeg fölött, nem is szólok arról, hanem csak fejtegetem a delegatiók jegyző­könyvéből a ez élt, mint indokoltatott ezen többlet és a magyar delegatiónak ezzel szemben tett indít­ványa, mert ez szorosan összefügg a czéllal, mely­ről szólani akarok. A delegatiók külügyi albizott­sága visszariadván a consulsági bíráskodásnál elei­től fogva máig fennálló összes állapotoktól, figyel­meztette a külügyminister urat, hogy már elég hosszú idő telt el a kiegyezés óta és még most is osztrák törvények alapján történik a magyar hon­polgárokkal szemben a consuli bíráskodás és a felebbezés másodfokólag a trieszti, harmadfokúlag pedig a bécsi bíróság elé megy. Kereskedelmi köreinkben megújultak folyton a panaszok ez eljárás ellen. Örömmel kell azért figyelembe vennem | a külügyminister ur azon nyilatkozatát, hogy ő hajlandó e bajon segíteni, mely nyilatkozat alap­ján aztán a magyar delegatio felhívta a külügy­minister urat, tegye magát érintkezésbe a magyar korwánynyal, hogy a magyar kormány tegyen megfelelő lépéseket a végett, hogy e visszás álla­pot niegszüntettessék. Itt van helye a magyar kor­mányt megillető befolyásnak a követségeknél és eonsulatusoknál tapasztalt abnormitások megszün­tetésére és a törvényes állapotok helyreállítására. Nem akarom kétségbe vonni, hogy a magyar kormány e tekintetben megteszi azt, a mit tőle a nemzet oly rég óta vár és a mit a delegatio maga is követel. Azonban ezzel még nem lesz abaj'okon segítve. Szükséges hogy a eonsulatusoknál és a politikai missiókkal biró követségeknél minél több a magyar nyelvet biró vagy magyar születésű szakférfiú alkalmaztassék. Mit tapasztaltunk jelen­leg ? Németország némely nagyfontosságú helyén, Münchenben és Lipcsében .[magam győződtem meg a jelenlegi állapotokról. Münchenben, a hol annyi magyar művész és . tanuló tartózkodik, gyakran fordul elő eset, hogy a magyar hatóságok directe correspondeálnak a követséggel és számtalan a panasz arra nézve, hogy a müncheni követségnél csak egyetlen egy ember van, a ki a magyar nyelvet érti és hogy ennek szabadságoltatása esetében az okmányok visszaadatnak a feleknek, hogy azokat fordittassák le és hiteles alakban mutassák be. Lipcsében, a világ közvetítő kereskedelmének központján, a hová a magyar gyapjúkereskedés kizárólag irányul, tömérdek az eset arra nézve, hogy peres eseteknél magyar nyelvű okiratok ter­jesztetnek a consulátusi bíróságok elé. Hogy állunk itt? Az 5—6 tagból álló lipcsei consulatusnak egyetlen egy tagja sem tud magyarul és a magyar okmányokkal indokolt peres keresetek ugy intéz­tetnek el, hogy a consulatus tagjai lótnak-futnak az egyetemre, hogy az ott tanuló magyar ifjak magyarázzák meg és fordítsák le kivonatosan a peres actákat. Ezen a fiatal emberek által jóaka­ratból fordított okmányok alapján hozatnak a con­sulátusi bíróság előtt az Ítéletek. Ennyire misera­bilisak Németország legelső kereskedelmi városá­ban az állapotok az osztrák-magyar consulságok­nak csupán a magyar nyelv nem ismerése miatt. E bajon t. ház, segíteni kell. Ez utóbbi adat­ért jót állok t. ház, arról positiv tudomásom van és nevekkel szolgálhatok. így volt ez évekkel ez­előtt s így van ez ma is. Itt vagyoni kérdésekről és a magyar állam reputatiójáról van szó s azért hívom fel erre a kormány figyelmét, teljes jó­akarattal, hogy a midőn a consulátusi bíróságok már akkor, a mikor a delegatio indítványa szerint a magyar törvények szerint fognak ítélni, az oly ' kiváló helyeken, a hol sürtí a magyar forgalom,

Next

/
Oldalképek
Tartalom