Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-33
iití 33. országos ülés tíeczember 9. 18Í>-J. ban kifejezett kívánság elfogadása. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Madarász képviselő ur még azt is kérdezte, hogy a magyar kormány képes-e az 1868-iki törvényt fen tartani Horvátországban ? Biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy igen. Én arra mindent megteszek és remélem, sikerrel, hogy ezen törvény épségben föntartása a rendes alkotmányos utón legyen lehető, a rendes alkotmányos élet, ugy mint megkezdődött, lökvén ki magából ott is azon elemeket, a melyek ezt gátolni akarják. És ismétlem, hogy ha itt zavarólag nem nyúlnak bele azoknak a működésébe, kik ezen ügyet Horvátországban kezükbe vették, reménylem, ez sikerülni is fog. De arról is biztosíthatom a képviselő urat, hogy azon nem várt esetben, ha az alkotmány által adott eszközök elégségesek nem volnának: a magyar korona tartományainak egysége, az 1868dki törvény rendelkezésének fentartása szempontjából a legdrasticusabb eszközöktől sem riadnék vissza. (Általános élénk helyeslés.) De igen kérem, ismételve kérem, hogy midőn lehetetlen, hogy a szabadságot szerető ember ne azt óhajtsa, hogy az alkotmányos formák szerint és alkotmányos eszközökkel éressék el a czél: ne méltóztassék itt Horvátországban csak rossz hatást kelthető viták előidézésével és ilynemű kérdések feldobálásával ezen czélt lehetetlenné tenni és gyengíteni azoknak a helyzetét, a kik alkotmányos utón ezen jó czélra törekednek. (Elénk hosszas helyeslés a jobboldalon !) Thaly Kálmán: T. ház ! (Zaj. Felkiáltások: Szavazzunk!) Ha méltóztatik a t. ház megengedni, személyes kérdésben szólalok fel. (Zaj jobbfelől.) Minthogy a ministerelnök ur rám utalt, kérem, hogy személyes kérdésben szólhassak, (Halljuk! balfelől) egyébként kénytelen lennék fentartani magamnak a jogot, hogy később a rovatnál felszólalok, a mint méltóztatik határozni. (Halljuk!) A t. ministerelnök ur épen rám provoealt, mint a ki a kérdést felvetettem. Emlékeztetem, hogy nem én vetettem fel a kérdést, de elfogadom, mintha én vetettem volna fel, mert ha Szederkényi t. barátom fel nem veti, felvetettem volna én. Most tárgyaljuk a horvát közigazgatási költségeket. Horvátországban oly dolgok történtek, hogy ahhoz szólani kell annak, a ki alkotmányos jogát gyakorolni akarja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A ministerelnök ur beszélt hazafiságról és ezélszerűségről részemről e kérdés felvetését illetőleg. Engedelmet kérek, mindkettő fontos, komoly ellenvetés, sőt esetleg vád lehet és igy kötelességem rá felelni. Utalok felszólalásom kíméletes hangjára épen a nemzeti párt iránt, kikre nézve, hogy maguk is insultáltattak Staresevicsék részéről, azt magam is hangsúlyoztam; utalok azon hangra, melyet használtam, mert hiszen a képviselő urak hazafiságát nem szándékozom kétségbe vonni. Azonban, minthogy hazafiatlanságról és e tekintetben ezélszerűtlenségről szólott a ministerelnök ur velem szemben, ki kell jelentenem, hogy hazafiságot azon férfiútól, a ki Magyarországnak annyi jogát adta fel. tanulni nem fogok. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Rendre! Mendre!) Elnök: Személyes megtámadásra lehet felelni, de polémiába bocsátkozni nem lehet. (Helyeslés jobbfelől.) Thaly Kálmán." Akkor folytatni fogom a rovatnál. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Én egyszerűen eonstatáini kívánom először, hogy megmondtam, hogy Szederkényi képviselő ur hozta először szóba a dolgot, tehát ez irányban is a képviselő urat nem vádoltam. Igaz, hogy beszédem folyamában jővén be a képviselő ur. ezt nem hallhatta, de mielőtt valakit vádol, jó megtudni, hogy az mit mondott. (Helyeslés jobbfelől.) A másik, hogy én senkinek hazafiságát kétségbe nem vontam, hanem azt mondtam, hogy magyar hazafiúi szempontból czélszerünek nem tartom; sőt ismétlem, nem a hazafiságot vontam kétségbe, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon) hanem az eljárás czélszerűségéi Én tehát a képviselő urnak azon megtámadását, melylyel illetett, nem provocaltam, most pedig visszalököm. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Thaly Kálmán: Majd a rovatoknál. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Herman Ottó: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk ! Hosszantartó zaj.) Én azt tartom, (Halljuk !) én akkép vagyok meggyőződve, hogy egy oly helyzet, a minő jelenleg Horvátországban alakulj, (Halljuk!) nem a szerint ítélendő meg, a mint ma nyilatkozik, vagy a mint tegnap nyilatkozott, hanem megítélendő a maga genesise szerint. Én, t. képviselőház, legelőször is kinyilatkoztatom szilárd meggyőződésemet az iránt, hogy Horvátországban a valóságos közvélemény, a valóságos törekvés s annak kifejezése nem a tartománygyűlés többségétől jön, hanem annak valóságos képviselője Starcsevics és pártja. (Egy hang a horvát képviselők közül: Nem az !) Hogy ott még ma is egy többség áll fenn, mely a jelenlegi kormány javára oldja meg ugyan a kérdéseket, de miként láttuk kormánybiztosokkal, osztrák tábornokokkal, a czímerek levételével: no hát ez annak az eljárásnak eredménye, a melyet itt Magyarországon látunk ugyanezen kormánytól. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez t. ház, se nem a helyzet tisztázása, se nem a békés állapotok helyreállítása, sem a jövő biztosítása. Mi a horvát kérdés elmérgesedésének genesise? Két szóval ki lehet fejezni. Bosznia és Berezegő vina occupálása. (Ugyvan! Ugy van!a szélsá baloldalon.)
