Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-33

33. országos ilés deezember 9. 1884. 89 Mert abban a perczben t. képviselőház, mikor a magyar kormány elkövette azt a perfidiát, hogy a magyar nemzet egységes akarata ellen belement a bosnyák és herczegovinai oecupatióba, felszaba­dította a déli szlávságnak oly aspiratióit, melyek­nek végső következése nem más, mint szt. István koronájának megbontása. (Igás! Ugy van! a szélső haloldalon.) És az egyedüli consequentia, mely ebből a jövőre levonható, az, hogy Ugron Gábor t. kép viselőtársamnak teljesen igaza van abban, hogy azok, a kik most a kormányszékeket elfoglalják, nem méltók arra, nem birnak államférfiúi magas­latra felemelkedni, egyszerűen szolgabírói hajcsá­rok és hagyják el azt a helyet! (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek t. ház, hiszen nincs oly jellemző mondás valakinek államférfiúi qualifi­catiójára nézve, mint a milyet most Magyarország ministerelnöke koczkáztatott. Hiszen ő beszédé­nek végén azt mondta, hogy akkor, midőn a magyar állam egységét veszélyeztetve látja, ő kész drasticus eszközökhöz is folyamodni. Vala­hányszor ebben a házban egy nemzetiségi képviselő felszólalt agitationalis czélból, alattomosan soha­sem teszi másért, mint csak azért, hogy Magyar­ország ininisterelnökét provocalja, hogy valami hatalmas bombastieus szót mondjon ki, melylyel azon agitátor kimegy nemzetisége körébe s ott szít és izgat vele, mint új jelszóval. És emlékezzék meg a ministerelnök ur, hogy a drasticus eszközökkel való fenyegetés, a mely drasticus eszközök az ööök részéről osztrák cs. k. tábornok ruháját viselik, a hol a meg­hunyászkodás, a lobogónak letépése, államférfim tény, hogy a drasctius eszközökkel való fénye getés, Starcsevicsnek és pártjának lesz jövőben izgatási jelszava s a helyett, hogy kibonyolulna a helyzet, még inkább complicalódik és nem fog­ják megtörni soha a horvát radicalisok szakadását mindaddig, mig a népjogokat és a szabadságot tiszteletben nem tartják és nem adják fel azt a valósággal példátlan, felháborító, népjogellenes rablást, melyet Bosznia és Herczegovina occu­palásával elkövettek. {Helyeslés a szélső baloldalon.) KiSS Albert: T. ház! Igen sajnálom, hogy a vita eltereltetett attól az iránytól, melyben pár tnnk részéről megindittatott. Mi nem akartuk Horvátországnak sem itten, sem otthon levő kép­viselőit, sem Horvátország polgárait megtámadni. Szederkényi t. barátom, utána Thaly t. barátom egyenesen a magyar felelős kormányt hivták fel feleletre és a támadás egyenesen ezen kormány ellenében történt. En nem ertem t. ház, hogyan lehet hát a t. ministerelnök urnak mintegy megfordítani a vitát és e párttal szemközt azt vetni fel, hogy czél­szerű e ide terelni a vitát, mintha mi a horvátokat KÉPVH. NAPLÓ. 1884 — 87. II. KÖTET. provocalnók s akként állítani fel a kérdést, hogy e párt, midőn a költségvetésnél az ügyet felmele­gítette, általán ártana azon regnicoláris küldött­ség működésének, melynek kiküldését jelezte Azt mondta ugyanis a t. ministerelnök ur, meg van e Thaly Kálmán győződve arról, hogy mind­azok afactorok, melyeknek az 1868. törvényczikk revisiója alkalmával annak egyes tételeinek vál­toztatásába bele kell egyezni, bele fognak-e egyezni ?z akkénti módosításba, a mint Thaly Kálmán óhajtja? Megvallom, ezen ministereluöki kérdés felett végtelenül csodálkozom. Thaly t. képviselőtársam ilyet nem mondott, sem Thaly t. képviselőtársam, sem én, sem pártom egyetlen tagja ezt nem hisz­szük. De épen az a baj, hogy daczára annak, hogy nem hiszszük, hogy oly szellemben a törvény módosíttatni nem fog, mégis a kormány az 1868. törvényt nem tartja fenn eredeti épségében, hanem csakis^ különböző tereken annak megsértését elnézi. Én, t. ház, megvallom, véghetetlenül csodál­koztam a t. pénzügyminister ur feleletén, melyet másodszor adott, az elsiklott itt a ház nagy több­sége előtt, pedig a második rosszabb volt az elsőnél. Azt mondta a t. pénzügyminister ur, ha kitűzetik az egyik zászló, akkor ki kell tűzni a másikat is. Mit jelent ez? Ha egy középületen kitűzetik az egyik zászló, például a horvát, ki kell tűzetni a másiknak, a magyar nemzeti zászlónak. Hisz ép az ellen szólt Thaly t. barátom, hogy O-Gradiskán nem tűzték ki a horvát zászlót azért, hogy ne lehessen kitűzni a magyar zászlót. Vájjon indok az, mert a horvátoknak nem tetszik kitűzni a hor­vát zászlót, a pénzügyminister ur szerint ne tűzes­sék ki a magyar nemzeti zászló sem. Én az 1868-ki törvény ily módoni megtartá­sában látom a hibát, erre czéloztak a fiumei kér­désnél, mert ily módon azon törvény épsége nem lesz fentartható soha. Ennélfogva én t. ház, a magam részéről csak azért szólaltam fel, hogy ezen egész vitát, ezen vitának azon vádját, mely ezen pártra igyekezett hárítani, mintha ezen vita által az eljárás czélszertísége szempontjából talán hátrányt okoztunk volna a t. többségnek, magam­ról és pártomról visszautasítsam. {Helyeslés a szélső balon.) Irányi Dániel: T. képviselőház! Ámbár értem azon elkeseredett hangot, melyen képviselő­társaim közül némelyek felszólaltak, kifejezést adva az indignatiónak, mely a Dráván túl történt dolgok felett minden magyar kebelben támadt: és ámbár nem félek attól, hogy e felszólalások rossz következéseket szülhessenek, a mennyiben azok­nak legalább azon eredménye, azon sikere lesz, hogy horvát testvéreink meg fognak ismerkedni azon hangulattal, mely a Dráván innen méltán uralkodik: mindazonáltal én nem akarva olajat II

Next

/
Oldalképek
Tartalom