Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-33

33. országos ttíés deczeniber 9. 18S4:" az 1868-iki kiegyezéssel s a meddig azon megmaradnak, addig a magyar állameszmét nem viszszük előbbre. Pártolom Thaly Kálmán t. képviselőtársam felszólalását, ki a történelmi jogok alapján állva, az 1868-iki kiegyezés revisióját kívánja. Ebben a tekintetben helyeslem a regnieolaris bizottság kiküldését, hogy a magyar állam necsak az adótiszt hivatását teljesítse és ezen aránylag csekély míveltségű nép előtt a magyar állam tisztviselői ne jelenjenek meg mint végrehajtók. Pártolom Thaly Kálmán t. képviselőtársam felszólalását. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Madarász képviselő ur egyenesen hozzám fordulván, kötelességemnek tartom e tárgyban — bár már egyszer nyilatkoztam — még egyszer röviden szót kérni; de szabad legyen az egészre nézve is nézetemet általánosságban röviden elmondani. (Halljuk!) Maga, a ki először szólalt fel, Szederkényi képviselő ur, felolvasta az 1868. t.-ez. azon passusát, mely szerint ezen törvény csak mindazon tényezők hozzájárulásával változtatható meg, melyek alkotásában résztvettek. Kevéssel utánna Thaly képviselő ur megdöbben a kormány azon nyilatkozatán, hogy ezen törvényhez ragaszkodik s nem akarja megváltoztatni. Azt kérdem Thaly képviselő úrtól, hiszi e, hogy annak oly irányban való megváltoztatásába — a mint ő szeretné — mindazon tényezők beleegyeznének, a melyeknek az 1868. t.-cz. szerint bele kellene egyezniök. (Tetszés j.bofelöl.) Ez az egyik, a mit megkívántam jegyezni, mert ha a képviselő ur, mint meg vagyok róla győződve, ezt nem hiszi — mert nem hiheti — akkor azt gondolom, ezen kérdésnek felvetése, mely arra mutat, mintha csakugyan a HorvátSzlavonországoknak az 1868-iki törvényben adott helyzet ellenére itt egyoldalú törekvések volnának: csakis azoknak váll hátik javára Horvátországban, kik épen szt. István birodalma országainak összetartozandósága ellen küzdenek és azokat gyöngíthetné, kik ezen összetartozandóságot írták lobogójukra. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) S egyáltalán t. ház megvallom, hogy a midőn legújabb időben látjuk azt, hogy kezd — a mi a múlt években, nem lehet tagadni, majdnem kiment a szokásból — Horvát-Szlavonországoknak egy többségben levő pártja részéről hangsúlyostatni a magyar korona birorlalmának egysége, hogy kezd hangsúlyoztatni a hűség a megalkotott kiegyezési törvényhez, épen akkor provocalni itt oly vitát, mely ezen irányzatot otthon újabb és újabb támadásoknak teheti ki, nem tartom nem diplomaticus, de nem tartom jól meggondolt hazafias eljárásnak. (Ellen- j mondások és zaj a szélső baloldalon.) Ismétlem, nem j & hazafias szándékot vonom kétségbe, hanem az eljárás ezélszerííségét. (É' énk helyeslés a jobboldalon.) Thaly Kálmán képviselő ur például azt mondja, hogy a horvát választói törvényt kell reformálni és ebben ad tanácsokat a horvát képviselő uraknak. Én nem tudom, lehetne-e azt a törvényt ugy reformálni, a hogy ő akarja. Rácz Athanáz: Nem lehet. Tisza Kálmán ministerelnök: Azt sem tudom, van-e szándékuk a horvátoknak azt ugy reformálni. De tegyük fel, hogy azon választó törvénynek olynemú'reformja, mint a minőt Thaly képviselő ur akar czélszerü volna s hogy azt egy Horvátországban levő tö¥bség csakugyan akarná; vájjon könnyebben tudná-e megtenni, ha akkor, midőn ott szóba hozná, azt mondanák reá a túlzók, hogy a magyar képviselőház parancsolta rájuk, ezért teszik. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Tehát ha másként lehető is lett volna, ilyen úton lehetetlenné teszik. Ez a dolog természetében van; ez ellen nem lehet mentegetőzni és hiába is mentegetőznek, mert ez igy van nálunk és igy van mindenütt a világon. Ezt is csak illustratiójául hoztam föl annak, hogy nem tartom helyesnek és czélszerü eljárásnak, hogy ezen kérdések itt most közénk dobatnak, midőn — ismétlem — nem tagadhatja senki, hogy épen az újabb időben kezd ismét erőre kapni a jobb, a helyesebb, a törvényeknek megfelelő irányzat Horvátországban. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Mármost áttérve arra, a mit Madarász József képviselő ur kérdezett s áttérve aggályaira, a regnicularis deputatióra vonatkozólag, Madarász képviselő ur alapítja aggályait a Fiúméra nézve 1882ben kelt határozatra. De vájjon nem éj>en azt bizonyítja e az a határozat, hogy nincs ok aggályra, mert ha azon határozat meg is hozatott, árt-e az valamit Fiume és Magyarország helyzetének ?Xcm. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondás a szélső baloldalon.) S ha akár a regnicularis deputatio kiküldetésekor, a mit nem hiszek, akár a regnicularis deputatióban a horvát és sziavon urak részérői oly követelések tétetnének, melyek Magyarország és a szent István koronája összes birodalmának érdekeivel ellenkeznének, árthatna-e ez valamit? Hiszen ez még nem törvény; ennek még nincs végrehajtása; hiszen e fölött előbb még nyilatkoznának ezen törvényhozás küldöttei és egy betű sem valósulhatna meg belőle, ha a magyar törvényhozás helyben nem hagyná. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Tehát épen azon példa, melyet Madarász képviselő ur felhozott, mutatja, hogy veszély nincsen benne. Részemről ismétlem, a mit az imént mondottam, hogy ha valahol félreértések léteznek, ott a kölcsönös megbeszélést kizárni nem tartanám helyesnek, mert vagy semmi eredményre nem vezet, vagy jó eredményre vezet, de kárt és rosszat semmi viszonyok közt nem okozhat és mindenesetre a kölcsönös egymás iránti jóindulatnak a jele: az e tárgy-