Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-33

80. 38. orsüágoí, filos"deczember 9 ISS-I Horvát-Szlavon-Dalmátországokhoz tartozónak határozták és tartják. Tehát azt kérdem a t. ministerelnök úrtól, mielőtt a Horvát-Szlavonországok beligazgatási szükségletére kért költséget megszavaznám, biztos-e a t. ministerelnök ur s hajlandók-e a horvátszlavón tartomány gyűlés megválasztott képviselői kinyilatkoztatni itt, hogy az 1868-ki törvénynek, melynek érvényt kivannak szerezni, képesek a horvát-szlavón tartománygyüléste törvénytiszteletben tartására birni ? Mert azt csak nem vélem, hogy az tiszteletben tartása a törvénynek, ha annak egy szakaszára maga a horvát-szlavón tartománygyülés azt mondja, hogy az őt nem kötelezi, sőt nemcsak hogy nem kötelezi őket, de hogy ő azt érvénytelennek tartja. Épen azért a t. horvát-szlavón tartománygyülés küldötteihez azt a kérést intézem, nyilatkoztassák ki: állänak-e ők azon alapon, melyben megismerik, hogy helyes és jogos és nem lehet az 1868-ki törvény ellenére nekik Fiumét, mint Horvát-Szlavonország kiegészítő részét tekinteni.Hanem tekintik-e azt Magyarország, a magyar korona kiegészítő részének ? Ha erre megadják az igenlő választ, akkor én, mint kinyilatkoztattam, hogy mig áll a 68-ki törvény, habár azt megváltoztatni óhajtom, annak következéseit is ismerem, tehát akkor megszavazom részökre a költséget. Ha pedig nem, ha ők nem tartják meg azon törvényt, melynek következtében Magyarország évenkint legalább 3—4 milliót rajok fizet, én nem leszek a magam részéről oly botor, hogy ezen 3-4 millióval Magyarország népe rovására őket gazdagítani óhajts ím s akkor megtagadom e költségvetést. [Helyeslés a szélső baloldalon.) Gyurkovics György: T. ház! A horvát képviselők épen azért nem vettek részt az általános vitában, mert nem akarták előidézni azt a kínos vitát, a melynek tanúi vagyunk most és azért, mert azt hiszszük, hogy azon különböző nézetek, melyek egyrészt Horvátországban és másrészről Magyarországban a törvény megsértésére vagy annak végrehajtására nézve fenforognafe, csak a kilátásba helyezett regnicolaris deputatióban tisztázhatók. En azonban bátor vagyok a t. képviselőháznak kijelenteni, hogy Horvátország népének és képviselőinek többsége, valamint, eddig, ugy ezentúl is az 1868-ki törvények alapján áll (Általános helyeslés) és hogy azért, mert azt tartjuk, hogye háznak többsége, a szabadelvű párt, szintén e törvény alapján áll, (felkiáltások a szélső baloldalon : Mi is a törvény alapján állunk!) csatlakoztak a horvát képviselők a szabadelvű párthoz. (Helyeslés jőbbfélől.) És meg vagyunk győződve, hogy a legközelebbi időben a regnicolaris deputatio eredményei azon nézetünket, hogy a törvény alapján állunk és hogy e ház többsége is a törvény alapján áll, meg fogja erősíteni és igy még egyszer kijelentem, hogy az 1868-ikévi kiegyezési törvény alapján állunk és nem ereszkedünk a vitába oly irányban, a mint azt Ugron Gábor és Madarász József nagyon t. képviselő urak tették. Ezek alapján kérem a t. képviselőházat, hogy a szóban forgó tételt megszavazni méltóztassék. (Helyeslés jőbbfélől.) Rácz Géza: A mióta e házban az intransigens liberalismus jelszava elhangzott, annak oly fényes példáját, mint a minő a pénzügyministerur felszólalása, nem láttuk. Jól commentálta Hermán képviselő ur ezt, a midőn azt mondta, hogy e liberalismus liberális addig, a mig abból zenebona nem támad. A nemzeti lobogót, a mely az állami eszmét fejezi ki, a minister ur hajlandó kitűzni, de csak ugy, ha abból zenebona nem támad. (Igaz! a szélső baloldalon.) Nem tartom helyesnek azt, hogy szenvedélyt keltő hangokon tárgyaljunk oly ügyeket, a melyek által a szenvedély még inkább lángra gyuladva, táp nyujtatik azon mozgalomnak, a mely oda visz, hogy ha a nemzeti lobogót akarjuk kitűzni azon Horvátországban, a honnan Zrínyi és Frangepán származott, attól kell félnünk, hogy zenebona támad. A legfőbb hibát nem személyekben, nem egyes Starcsevicsekben keresem, hanem keresem abban, a miben kereste Thaly Kálmán képviselő ur, t. i. az 1868-ki kiegyezésben. (Igás! szélső balfel'dl.) Ha valaki a jogfeladás terére lép, rálépett a lejtőre, a melyen nem könnyű a megállás. Büszkén verheti már akkor a minister ur mellét és mondhatja, hogy nem fogjuk őt megfélemlíteni, a tény mégis csak az, hogy nem lehet a lejtőn többé megállania. (Igaz! Igaz! a szélső baloldalon.) A 68-iki kiegyezés, a mely reánk Horvátországban csak az adószedés terhét és ódiumát rója és bennünket a nép előtt gyűlöletessé tesz, okozója annak, hogy a magyar államiság eszméje azon tartományokban elhalványul. Ennek egy másik ékesszóló példáját hozom fel egy másik téren. Mit látunk honunkban? utalok a nemzetiségi mozgalmakra. A nemzetiségi mozgalmak leginkább vannak elterjedve a tótság közt, hol a panslavismus és a románság közt, hol a dacoromanismus uralkodik. Babesiu képviselő ur hozta fel — se téren elismerem, hogy tehát van kis érdeme a felszólalásnak — hogy ott talál leginkább fogékony talajra a nemzetiségi eszme, a hol a nyomor terjed. Pedig hol van az? A tótok és románok között terjedt leginkább a nyomor, ott is a magyar állam, a kormány, mely a fosztogató zsidók élén haladva, elárverezteti a birtokokat, öntudatlanul hajtja őket a nemzetiségek karjai közé, igy járnak el Horvátországban is. Mi a Starcsevicseket nem védjük, nem védjük azokat,, kik az antisemitismus ellen ott is felszólaltak. A baj ott van, hogy önök a jogfeladás terére léptek