Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-32

íí"2. orszigo, iilás gal, de csak oly tárgyakra vonatkozólag, melyek mint közös ügyek e bizottságok hatáskörébe tartoznak. Végre a 47. §. szerint a bizottság tagjai csakis a XII. t.-czikkben kijelölt ügyekért nem vonhatók felelősségre, minden egyéb ügyért, melyet ott incompetenter tárgyalnak, felelősségre vonhatók itt a képviselőház falain belül. Azt hiszem, elég világos az 1867. XII. t.-cz. ezen felolvasott határozataiban és mégis mi történik V Falk Miksa képviselő ur, mint előadó, ama beszédének folyományakép indítványt terjeszt elő. Itt a jegyzőkönyv, abból olvasom fel, tehát hiteles adatból, t. i. a bizottság jegyzőkönyvéből. A képviselő ur, illetőleg a bizottság indítványa oda ment ki: „A cabineti levéltárnak, az állam-levéltárnak, a bécsi udvari kamarai levéltárnak, a mennyiben az ott őrzött okmányokra a monarchia egyik vagy másik felének közvetlen igénye nincs, végre a hadügyi levéltárnak historicuma, azaz mindazon levéltári anyag, mely egy bizonyos később megállapítandó évet megelőz, külön választassák és egységes külön levéltárrá szerveztessék „osztrákmagyar államlevélíár" czímen. T. ház! íme egy új közösügy, melyet az 1867. XII. t.-cz. nem ismer. (Helyeslés szélső balfelöl.) Mi perhorrescáljuk a régieket is, nemhogy még újakkal akarnók szaporítani. (Igaz! Uny tan! szélső balfelöl.) Méltóztatik emlékezni, mikor az uírynevezeít és néha tengeri kígyóként felmerülő közös czímer kérdése szőnyegre hozatik, mi azt mindannyiszor ellenezzük, mert mi közös állami ezímert nem ismerünk és épen igy közös levéltárt sem ismerünk. Ismerünk magyar országos levéltárt, melybe a bécsi levéltárban őrzött Magyarországot illető acták is tartoznak. És mikor a ministerelnök ur, nem tudom melyik minőségében, tárgyalásokat méltóztatott kezdeni ez irányban, azt nagyon helyesen tette és óhajtom, hogy folytassa a tárgyalásokat oly irányban, valamint az udvari és kamarai levéltár ugy a többi, a képviselő ur által úgynevezett állami levéltárak tekintetében is és óhajtom, hogy azok egységes osztrákmagyar levéltárrá, mint a képviselő ur indítványozta, soha ne egyesittessenek, de mielőbb annak magyar része szábittassék Magyarországba. {Helyeslés szélső balfelöl.) Azt mondta a képviselő ur, illetőleg a bizottság, mely az indítványt elfogadta, hogy: „Az e tárgyra vonatkozó elvi kérdések — bocsánat, hogy felolvasom, de kénytelen vagyok, mert még nincs kiosztva ez a jelentés, tehát a képviselő urak nem ismerik — tárgyalása és a részletek megállapítása, valamint az első pontban említett évhatár megjelölése egy bizottságra bizassék, melyben részt vegyenek: a monarchia két állama kormányainak, valamint a közös kormánynak, továbbá a két akadémiának, az osztrák és a magyar törtédeezember fi. 1884. 50, nelmi társulatnak és az egyesítendő levéltáraknak képviselői." No t. ház, én ilyen enquetet teljességgel perhorrescalok, agy is mint az akadémia történelmi osztályának, ugy is mint a történelmi társulatnak tagja. Nekem tiltakoznom kell az ellen, hogy pláne a t. háznak a delegatio imperative ráparancsoljon a magyar történelmi társulatra, mely semminemű közös ügyet, legalább az én szavazatommal soha előmozdítani nem fog, nem is azért alakult, hanem Magyarország történelmének müvelésére. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De továbbá a társulat és az akadémia is nem állami, nem királyi intézet, az osztrák akadémia igenis császári királyi akadémia, arra ráparancsolhatnak, de a magyar akadémiával és a történelmi társulattal, melyeket a társadalom, az önök által annyiszor perhorrescalf társadalom hozott létre, azokkal sem az állam, sem a kormány, sem pedig a delegatio nem rendelkezhetik. {Ugy van! a szélső baloldalon.) Azokat a delegatio felkérheti, meghívhatja, de imperative rájuk határozatot nem hozhat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A t. képviselő' ur indítványa következtében a delegatio utasította a külügyministert, hogy mindezeket a motorokat mozgásba hozza, ezt a vegyes bizottságot összehívja, az előmunkálatokat megtegye és jelentést terjeszszen a jövőre összeülendő közösiigyi bizottságok elé a kérdés miként megvalósíthatá sa iránt. T. ház! Minthogy itt egy igen nagy fontosságú ügy forog fenn, a melyben elvi kérdés rejlik, a mely szerintem ellenkezik az 1867 : XII. törvényczikkel, amelyben t. i. a közös ügyek köre szigorúan és szorosan meghatároztatik, azon törvényezikk pedig a Falk t. képviselő ur által indítványozott egységes magyar-osztrák állami levéltárról semmit sem tud, ilyet közös ügyül el nem ismerhetünk s azért én ezen közjogi felfogásból indulva ki, egy határozati javaslatot bátorkodom a t. háznak elfogadásra ajánlani. (Halljuk!) Másrészről ismét kijelentem, hogy azt az irányt helyeslem, melyet a kormány, ha jól vagyok értesülve, e részben követett, vagy legalább kezdeményezett, t. i. hogy azon archívumoknak egy része Budapestre szállíttassák, annak rendje és módja szerint külön választatván, már azt nem bánom, legelébb lehet az udvari kamaráé, de aztán a többié is, természetesen ő Felségének a magyar király beleegyezésével. Határozati javaslatom, melyet ismételten ajánlok a t. háznak elfogadásra, következőleg hangzik: „A közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság a Bécsben lévő u. n. cabinet-, állami, udvari, kamarai és hadügyi levéltárak egyesítését czélzó határozatára vonatkozólag utasittatik a kormány, hogy a tervezett bizottság összehivatását, mint az 18b7 : XII. t.-cz. 37—44. és47. szakaszai8® %