Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-32

gQ 32. országos ülés áeczeinlser 6. 1SS4 val ellentétben állót, akadályozza meg és a nevezett levéltárak ügyét Magyarország közjogának megfelelően, vagyis a kettéválasztás és Budapestre átszállítás által igyekezzék megoldani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ajánlom határozati javaslatomat a t. háznak elfogadás végett. Elnök; A t. képviselő ur maga felolvasván határozati javaslatát — ugy hiszem — szükségtelen annak felolvasása. Falk Miksa: T. képviselőház! Megvallom nem voltam elkészülve arra, hogy ez a kérdés itt szóba fog jönni és ennek következtében a delegálj onalis irományok nincsenek kezemnél; de azt hiszem, könyv nélkül is adhatok egy pár felvilágosítást, melyek némileg más színben fogják feltüntetni a dolgot, mint a hogyan Thaly igen t. barátom előadta. (Halljuk! Halljuk!) 0 maga is szives volt elismerni azt, hogy a mit tettem, jóhiszemüleg és jó indulatból cselekedtem. Thaly Kálmán: ügy van! Falk Miksa: Ő igen jól tudja, hogy ezen levéltárak ügye már évek óta húzódik és most, mikor a delegatiók ismét összeültek, eszembe jutott, hogy ezen kérdésre nézve is valamit határozni kell. Érintkezésbe tettem tehát magamat az akadémiának és a történelmi társulatnak igen tekintélyes tagjaival, kiket t. barátom is ismer. Thaly Kálmán: Nagyon szeles emberek. {Elénk derültség.) Falk Miksa: Sajnálom, hogy ő hozzá nem fordultam. Ezen urakkal egyetértőleg tettem azt, a mit tettem. Azt mondja t. barátom, hogy mi egy új közös ügyet teremtettünk, holott a magyar kormány útja, melyet eddig követett, volt a helyes. Igenis t. ház, azon át, melyet a magyar kormány követett, volt a helyes. De az egyáltalában nem áll ellentétben azon határozattal, melyet a delegatio hozott és melyet t. barátom maga szives volt felolvasni. Csakhogy nem hangsúlyozta, legalább kellően nem azt az egy sort, mely azon határozatban benne van, hogy t. i. „a mennyiben ezen okmányokra a monarchia egyik vagy másik államának közvetlen igénye nincsen." Thaly Kálmán : Csak egy levéltárra nézve van benne! Falk Miksa: Ismétlem tehát, hogy oly okmányokról, a melyekre nekünk jogunk vagy melyekhez igényünk van, abban a határozatban egyáltalában nincsen szó. És én talán nem követek el indiseretiót, midőn elmondom, hogy a magyar kormány tökéletesen egyetértett ezen határozattal. Azt mondja az én t. barátom, hogy mi egy új közös ügyet teremtettünk. Nem, mi csak egyetlen egy formai változtatást indítványoztunk. Ezen levéltárak t. i. most is közösek, mert a közös külügyi, hadügyi és pénzügyi ministeriumok kezelése alatt állanak. (Fölkiáltások a szélső baloldalon: Sajnos!) Hogy helyesen-e vagy nem, ennek megítélése nem tartozik én reám, de tényleg igy van a dolog. Minthogy pedig ezen levéltárak költségei a közös költségekben előfordulnak és nevezetesen az egyik költségei a külügyministerium költségvetésében: azt hiszem, a delegatiónak nemcsak joga, hanem kötelessége is volt, hogy ezen kérdéssel foglalkozzék. (Helyeslés a jobboldalon.) Már most mit proponáltunk mi? A magyar tudósok — meglehet, hogy az én igen t. barátomnak, aki igen illetékesezen kérdésekben,nincs panasza — mondom a magyar tudósok panaszkodtak, hogy Pontiustól Pilátusig küldöztetnek, ha nekik a bécsi levéltárakban kutatniok kell s ennek egyik oka az, hogy az egyik levéltár a külügyi ministerium alatt, a másik a közös hadügyministerium, a harmadik a közös pénzügy ministerium kezelése alatt áll. Mi tehát semmi mást nem proponáltunk, mint, ismétlem, azt, hogy azon okmányok, melyek nem képezik Magyarország tulajdonát, melyek irányában közvetlenül igényünk nincs és melyek most szétforgácsolva három levéltárban vannak, egy helyiségben egy

r

esittessenek és adassanak egy szakértő vezetése alá. (Helyeslés a jobboldalon.) Az „egységes" tehát nem Ausztriára vonatkozik, hanem arra, hogy a három szétdarabolt levéltár helyébe tétessék egy egységes levéltár s abban helyeztessenek el azon okmányok, melyek a monarchia közös tulajdonát képezik és nem egyik vagy másik állam tulajdonát. Minthogy azonban ez, miként az én igen t. barátom nálamnál sokkal jobban tudja, igen nagy nehézségekkel jár, a mennyiben itt sok részletkérdés van, a melyeket el kell dönteni és melyek azután csakugyan nem tartoznak a delegatio fóruma elé: a határozatnak egyik további pontja azt mondja, hogy hivassék össze egy bizottság de senkire nincsen egy szóval is ráparancsolva a részvét — és ezen bizottságban legyen képviselve a magyar kormány, az osztrák kormány és azon három közös ministerium, melyek vezetése alatt állnak ezen most szétdarabolt levéltárak; és kívülük épen a paritás alapján hivassék meg az osztrák és a magyar akadémia néhány képviselője s hivassék meg az osztrák és magyar történelmi társulat egy pár képviselője és ezek állapítsák meg a keresztülvitel részleteit. A t. képviselő ur jól tudja, hogy egy ilyen részletkérdés, a melyre nézve a delegatio nem tudott tisztába jönni, az, hogy melyik évnél kezdődjék azon határ, melyen innen a kutató elől az okmányokat el kell vagy el lehessen zárni ? Először az volt a nézet, hogy 1792-ig szabad legyen kutatni, azontúl nem. Magában a delegatióban hallottunk azután fölszólalásokat, hogy ez feles-