Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-32

5 b 32 országos ütés deezember 6. 1884. rint kezdeményező lépéseket tett az irányban és az ügy, ha nem is egész terjedelemben, de egyik levéltár elkülönítése és Budapestre szállítására nézve az illető minister ur beleegyezésével mármár oly stádiumba kezdett lépni, mely a megvalósulás felé közeledést jelent. Azonban ugyanakkor Falk Miksa t. képviselő nr a delegatióban más irányú indítványt tett, merem állítani a magyar történetbuvárok nem kis ijedelmére. Falk t. képviselő társam beszédjére, a melylyel indokolta a delegatióban indítványát és főleg magára az indítványra lesznek észrevételeim. Az indítványra vonatkozólag pedig különösen közjogi szempontból. De engedtessék meg előbb t. ház, hogy magára a beszédre is reflectáljak. Közérdekű az ügy, legalább Magyarország tudományos köreit élénken érdekli, azért tehát a parlament is szentelhet egy pár perczet ezen szerintem fontos kérdésnek. {Halljak!) Én azt gondolom, hogy Falk t. képviselő ur nem kellő alapossággal ismerte előbb ezen kérdést, mondom előbb és talán nem több oldalról, csak egy oldalról informáltatta magát. Én az ő lapjában, a „Pester Lloyd"-ban olvastam egy közleményt, mely ezen úgynevezett közös levéltárak egyikének kezelése, személyzete és az ottani eljárás ellen panaszokat emelt és ugyanezen körülményre reflectálni méltóztatott Falk t. képviselő ur beszédjében is; megfogja tehát engedni, hogy ha e kérdés már a delegatióban tárgyaltatott, én is hozzászóljak. Ez a közös hadi levéltár ügye. Abban a levéltárban talán senki a magyar történet búvárok közül nem kutatott többet mint épen én. Sokkal competeusebben szólhatok tehát hozzá annak kezeléséhez, teljes szerénységgel, mint az az ur, a ki nyilatkozott és t. tagtársunkat informálta, ki életében legelőször tekintetbe a levéltárba. Én pedig 15 év óta ismerem és kutatok ezen levéltárban, mely valóban Magyarország történetére nézve különös becsesei biró adattár. Megtámadta a kezelő személyzetnek egy részét és a hírlapokban és a delegatióban is az jeleztetett, hogy a legnagyobb baj épen a hadi levéltárban létezik a tudósok ottani buvárlatát illetőleg. Én igazságos és méltányos akarok lenni és ugy vázolni a helyzetet, a mint az valóban létezik. Senki sem vádolhat engem azzal, hogy én a közös hadseregnek talán igen nagy, meleg barátja volnék ; hanem a tudomány kérdése különbözik a politikáétól és én saját tapasztalásomból tudom' és mondhatom, hogy 15 éve érintkezve azon levéltár személyzetével, ezen idő alatt annak részéről mindig a legnagyobb előzékenységet tapasztaltam s egyáltalában nem tudom érteni azt a panaszt, mely a képviselő ur lapjában megjelent és a melyet a t. képviselő ur a delegatióban emelt. Ugyanis ugy az egész levéltári személyzet, mint a levéltár nagytudományú igazgatója b. Saeken —- teljes tisztelettel ejtem ki a nevet — mert az altábornagy ur a ritka és kitűnő műveltségű katonák közé tartozik és tapasztalva tapasztaltam, mennyire érdeklődik hazánk története iránt és mennyire igyekszik az ezen irányban kutató búvároknak készségével kezükre járni. Én, mint mondám, 15 év óta búvárkodom abban a levéltárban és velem sohasem történt, hogy tőlem pl. rajzok elvonattak volna; magam, sőt rajzolóim mindig akadály nélkül pausirozhattak ott csata-térképeket, terveket stb. Természetesen mindezek a régi korra vonatkoznak; mert jól tudom azon szekrényeket, ahol Görgey Arthur tábornok által az oroszoknak, az oroszok által az osztrákoknak átadott irományok őriztetnek, ezek természetesen el vannak zárva és azok közt soha sem én, sem más magyar törté ne tbuvár nem kutatott még, mert ezek még nagyon új dolgokra vonatkoznak és azért nem bocsátják még a történelem rendelkezésére. Én különben nem is akartam ezekben kutatni, mert én más korszakban dolgozom s a szabadság azon korszakából, melyben Rákóczy szerepeli, még a legtitkosabb acták sem vonatnak el. Ezen elismeréssel tartozom azon személyzetnek, mely a katonai levéltár élén áll s ezt siettem is nekik megadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ebbeli kötelességemnek eleget téve, most áttérek magára az indítványra, melyet Falk Miksa t. képviselőtársam a delegatióban tenni méltóztatott, melyet a delegatio határozattá is emelt és melyet egészen más szempontból kell felfogni. Viszás helyzetben vagyunk mi ezen a párton t. ház, midőn az 1867. XII. t.-cz. által hazánknak megnyirbált jogait vagyunk kénytelenek védelmünkbe venni és visszavívni, melyeknek visszavívása a mi programmunknak alappontját képezi és a t. kormány, illetőleg a többség ellen kénytelenek vagyunk az 1867. XII. t.-cz. némely pontjait megvédelmezni. így azt tapasztaljuk, hogy a delegatiónak külügyi albizottsága és utána maga a delegatio most ismét új közös ügyeket iparkodik megteremteni, melyekről az 1867. XII. t.-cz. semmit sem tud. Az 1867. XII. t.-cz., ha már pl. udvari vagy udvartartási szempontból tekintetik egyik vagy másik levéltár, az udvartartást illetőleg is világosan kijelenti, hogy azt közös ügynek nem tekinti. De továbbá ugyanazon törvénynek 37. §-a világosan kimondja, hogy a delegatiók hatáskörébe csak azon tárgyak tartozhatnak, melyek a bizottságokhoz vannak utalva s ezeken túl nem terjeszkedhetnek, sem pedig a magyar országgyűlés és a magyar kormányzat részére féntartott ügyekbe nem avatkozhatnak; továbbá ezzel egyetértőleg a 44. §. azt mondja, hogy azokon kivül, miket a közös felelős ministerium terjeszt elő a közösügyi bizottságoknak, ezen bizottságok mindegyike bir kezdeményezési jog-