Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-31

31. orsiágos ülés deessember 5. 1884. r alá bocsátván magát a tényt, a vádak alól felmentre érezte magát ngy a hadsereg kezel őségé, mint a delegatio. (Helyeslés a jobbóldalon.) A költségvetésnek most már realitásával foglalkozom egész röviden, mert azok után, a miket gróf Szapáry t. pénzügyminister ur és Lukács László t. képviselőtársam a pénzügyi kritika szempontjából elmondtak, nekem kevés marad. Érdekes jelenség t. ház az, hogy a realitással a mérsékelt ellenzék foglalkozott legtöbbet. De előre kell bocsátanom, hogy ezen ellenzéknek álláspontjában a költségvetéssel szemben, noha sem a kormány, sem a pénzügyi politika nem változott, érdekes változás állott be, melyhez őszintén gratulálok. Ez az, hogy a mérsékelt ellenzék általánosságban elfogadja a költségvetést s az indokot meg is mondta Beöthy Ákos t. képviselő ur, kinek ezért különös köszönettel tartozom. 0 azt mondotta, hogy törvénybe és szerződésbe iktatott kötelezettségeknek teljesítésében áll a költségvetés megállapítása nagy részben és a törvényes és szerződéses kötelezettségek felfüggesztése lenne annak megtagadása. Ez igen érdekes és csakugyan correct nyilatkozat. De ezzel — figyelmeztetem a képviselő urat — saját pártjának pár évvel ezelőtti álláspontját ítélte el, és egyúttal nekem igen becses adatot szolgáltatott a jövőre, nem az önök, hanem a sors szeszélyének esetleges változásaival szemben. De lássuk a realitást. Gál Jenő t. képviselőtársam a bevételek és kiadások előirányzatával foglalkozott. Ezeket én t. ház, nem kívánom tüzetesen tárgyalni. Csak arra figyelmeztetem t. képviselőtársamat, hogy ha előveszi azt, a miben az előirányzat nagyobb az eredményeknél, tekintettel levén az előirányzat a fejlődésre is, vegyék tekintetbe másfelől azt is, a miben kisebb, pl. a földadónál 1883-hoz képest másfél millióval vagy 3 évi átlagban 800,000 írttal, vagy a dohánynál és a postánál, s akkor, ha esetleg akár a vasutak, akár más adók czímén valamely hiány állna elő, meg fogják talá ellensúlyt és a fedezetet is. Továbbá arra vagyok bátor figyelmeztetni Gál t, képviselő urat, a ki ugy látszik elég jónak találja a jelen fedezetet, de félti az 1885-ki költségvetést a még későbbi jövőnek bekövetkező eseményeitől, elmondja, hogy lesz nyugdíj-törvényünk, lesz Dunaszabályozásunk és az nagyon sokba fog kerülni, számítása szerint körülbelől 4 millió írtba. Igaz, csakhogy ezek 1886-ban és 1887-ben fogják terhelni az államháztartást, a mikor az államháztartást nem fogja terhelni 3 millió, mely a munkács-stryi vasútra szükséges, a 27a millió, mely a 'ágvölgyi vasút vételárának törlesztésére fordittatik, a katasterre szükséges 1.600,000 frtból körülbelől 7* vagy 1 millió. És itt meg fog találni t. képviselőtársam 6—7 millió frtot szemben azon 4 millió írttal, melyből ő kiadás-emelkedést olvasott ki. Tehát ebből láthatja a t. képviselő ur részint a bevételekben, részint a kiadások elmaradásában meg vanmég a jövőre is a provisio a kiadások emelkedésével szemben. Én különben egyik legérdekesebb kritikának mindenesetre azt tartom, melyet Hoitsy t. képviselőtársam a költségvetéssel szemben felhozott. O nem a rideg szavakkal foglalkozott, őt a culturális fejlődés érdekli, igen helyesen és azt mondja, hogy 1876-hoz képest az 1885-ki költségvetés 92 millióval több kiadást tartalmaz,, és ebből csak 6 millió frt, tehát mily csekély összeg jut culturális kiadásokra. Igaz, csakhogy a dolog lényege nem egészen ugy van. (Derültség a szélső baloldalon.) Igenis a számok igazak, csakhogy az alapjukban van egy kis hiány. (Félkiáltások a szélső báloldalról: Mi van?) Méltóztassanak meghallgatni. (Halljuk!) Tehát én azt mondom, hogy ha igaz is az, hogy azon kiadásokra, a melyeket felhozott, 6 millió van felvéve és hogy a kiadások átalában 92 millió többletet mutatnak, akkor még nem mondtam, hogy összes culturális kiadásainkra csak ennyivel veszünk többet. És ebben rejlik a dolog lényege. Mert ő az igazságügyet, közoktatást, a honvédséget, a földmívelési czélokat felvette ugyan, de kihagyta a vízszabályozási, a vasatat, postát, távirdát, lótenyésztést stb. Kérdem, ezek nem culturális kiadások ? Azt hiszem a képviselő ur maga sem fogja kétségbe vonni és ha a számítást ezen az alapon teszszük meg, látni fogjuk, hogy maguk ezen kiadások az 1876-iki zárszámadáshoz képest — mert ezt vette alapul a képviselő ur — 48 millió 600,000 forint növekedést mutatnak ezen czélra. Éhez járul az ő 6 milliója. Továbbá vasutakat államosítottunk, ezek is culturális tényezők és ezekkel adósságok járnak, ez 11.500,000 frt és igy összesen azon 92 millióból megmaradt ezen culturális kiadásokra 66 millió kiadási növekedés, És ezen kivül kihagyta a képviselő ur az üzemek természetes növekedését. Magánál a dohánynál a kiadás 3 millió frttal növekedik, pedig azt nem fogja képviselő ur sem kétségbe vonni, hogy az nem meddő, hanem culturális kiadás, a mennyiben a dohány a culturát csakugyan előmozdítja. (Mozgás a szélső baloldalon. Helyeslés a jobboldalon.) De t. ház, emelkedjünk magasabb szempontra. (Derültség balfelől.) Horánszky t. képviselő ur bírálta a legmagasabb szempontból a költségvetést s én csatlakozom hozzá. Ő t. i. abból a szempontból bírálta, hogy mi a jó pénzügyi politikának követelménye és arra a conclusióra jutott, hogy a kormány pénzügyi politikája nem jó, tehát ellene szavaz. Én elfogadom azt a négy követelményt,